Termékek

AdalékAromaBotBottartóDobozok, ládákCsalikKiegészítő, kellékErnyőEtetőanyagBojliFőtt magvakHaltartó, merítő, csalihálóPelletHorogMűcsaliÓlomOrsóRuházatSzemüvegekSzettTáska, botzsák, száktartóÚszóVersenyládaDVD-k, KönyvekVödör, dézsaZsinórBojlis kellékekFeeder / fenekezős horgászat kellékeiRablóhalas kellékekRakós botos horgászat kellékeiÚszós horgászat kellékei

2012. december 14.Meglepetésekkel fűszerezett, vadvizi horgászat Zeteváralján

Hozzászólások (2 db)

A vadvízi horgászatok mindig is kihívást jelentettek számomra. Egyfelől azért, mert az egyenletlen, hepehupás meder és a vízalatti ,,dzsungelt’’ sejtető, horogelőkéket lakmározó bedőlt fák, rönkök és szerteágazó ágak kellőképpen megnehezítik a horgászok dolgát. Másfelől pedig azért, mivel a vadvízben élő halak viselkedése sok esetben teljesen eltér az agyonhorgászott bérhorgásztavak lakóinak életvitelétől, ezért ha sikeresek szeretnénk lenni akkor alkalmazkodnunk kell a vízben élő halak viselkedéséhez, ami csak akkor lehetséges ha a halak szemszögéből közelítjük meg a részleteket.
Ha sikerül megoldanunk ezt a kettős kihívást, akkor felejthetetlen élményekben lehet részünk!

Meglepetésekkel fűszerezett, vadvizi horgászat Zeteváralján

 

November derekán a fejembe támadt egy gondolat, amelynek a kulcsszavai a következők voltak: november, horgászat, vadvíz, Zeteváralja, utoljára, 2012. Mivel ez a gondolat napokig bizsergett a fejembe és félóránként ezüstös dévérek és domolykók jelentek meg a képzeletembe, úgy döntöttem, hogy felhívom Norbi barátom és meginvitálom egy vadvízi horgászatra. A beszélgetésünk során a fejemből kipattant gondolatom Norbi fejébe is szöget ütött, így pár nap múlva, már az etetőanyagot kevertük a Zeteváraljai tó partján. Pirkadatkor érkeztünk meg a Zeteváraljai tóhoz és lenyűgöző volt látni, ahogy a füstölgő ködfelhő felemelkedik a tó vizéről és a közeli fenyvesekben szállingózik, ahol szép lassan szétoszlik.
A festménybe illő táj szemlélése után nekiláttunk az etetőanyag bekeverésének és a szerelés összeállításának, de mindenek előtt megpróbáltunk megállapítani pár dolgot a halak viselkedéséről.

A zeteváraljai tározó egy 137 hektáros vízfelület, melyet ugyan mesterségesen hoztak létre 1992-ben egy duzzasztógát megépítése révén, mégis vadvíz jellege van az akadókkal borított, egyenletlen mederfenék és a halfaunája miatt. Ez utóbbi eleinte, a patakokból bevándorolt halakból tevődött össze. A békéshalak viselkedését erősen befolyásolja az, hogy egy ekkora vízterületen csak nagyon ritkán találkoznak horoggal és étlapjuk szinte csak természetes, állati eredetű táplálékokból tevődik össze, nem igazán vannak rászoktatva a különböző etetőanyagokra és aromákra. Az előbbi megfontolásból kiindulva elhatároztuk, hogy ezen a horgászaton főleg az élőcsali bejuttatására és felhasználására helyezzük a hangsúlyt.  Szerelék tekintetében pedig úgy gondoltuk, hogy nyugodtan eldurvulhatunk, mivel az itteni halak döntő többsége még nem találkozott horoggal. (... és ha véletlenül találkozott is, akkor sajnos több mint valószínű, hogy az élete hátralevő részét a szárazföldön „élte" le...)
A horgászatra az alacsony árfekvésű Maros Mix Seria Eco Hidegvizi Ponty-Kárász  és az újdonságnak számító Maros Mix Eco Vérliszt etetőanyagok kombinációját szántuk.
Ehhez a keverékhez még egy fél kiló Maros Mix Copra Melasz került, ami tulajdonképpen kókuszliszt és édes melasz keveréke, de ami a legfontosabb, a dévérek imádják!


A ,,finom falatok'' bekeverésre várnak

A vízzel való elkeverés után a kajához még 4 kg Barna Agyagot, 2 doboz konzerv csemegekukoricát és fél liter forrázott csontit adtunk.  A végeredményül egy élőanyagban és kukoricában gazdag, sötétbarna színű keveréket kaptunk, amely beleolvad a mederfenék színébe. Az etetőből kivilágító kukoricaszemek és forrázott csontik remélhetőleg felkeltik majd a halak figyelmét.


A kész kaját egy pár marék kukorica és forrázott csonti tette még vonzóbbá a halak számára

Az etetőanyag mellé készítettünk még ,,proteinbombát'', pontosabban ragasztott csontit, mely elkészítésének a lépéseit a következő képekben mutatom be.


A csontiragasztás eszközei


1. lépés: Öntsünk vizet a csontikra és ,,fürdessük'' meg őket


2. lépés: Csorgassuk le a vizet róluk


3.lépés: Helyezzük őket egy vödörbe és öntsünk rájuk kukoricalisztet


4. lépés: A liszt pillanatok alatt felszívja a nedvességet a csontikról


5. lépés: Egy újabb szitálás után, a csontik teljesen tiszták lesznek és most már készen állnak a ragasztáshoz


6. lépés: Öntsük hozzá a kavicsot a csontikhoz...


7. lépés:...majd nedvesítsük meg őket egy permetezővel


8. lépés: Ezután következhet a ragasztó hozzáadása


9. lépés: Végül  addig kevergessük őket, amíg összeragadnak


Készen van a proteinbomba, mehet a mélybe!

Alapozóetetés gyanánt 13 darab nagyméretű, laposra gyúrt, leginkább koronghoz hasonlító etetőanyag gombócot dobtunk 10 méterre a parttól és ezt még megsoroztuk 8 darab egykezes ragasztott csontival. Jogosan merülhet fel a kérdés, hogy mi volt az értelme a laposra gyúrt gombócoknak. A válasz egyszerű! A korongalakú gombóc nem gurul el a lejtős mederfenéken, ezért nem kell méterekkel az úszó elé dobni. A képeken is látható, hogy tulajdonképpen egy lejtőn horgásztunk. A víz mélysége 10 méterre a parttól 8 méteres volt és folyamatosan mélyült.


Ha a gombócot laposra gyúrjuk, garantáltan nem fog elgurulni a lejtős mederfenéken!

Az etetés után általában várni kell egy jó fél órát, míg a halak rátalálnak a finom falatokra, ezt a holt időt szerelékkészítéssel töltöttük el. Norbi egy 6 méteres bolót szerelt, 20-as főzsinórral, 6 grammos úszóval, amit egy 5 grammos gömbólommal és pár apróbb söréttel súlyozott ki. Az előkét 0,14-es Tubertini Dragonból kötötte, a horog pedig 14-es méretű Tubertini Serie 2-es volt. Én egy 3.90-es matchbotot hoztam magammal, melyre egy 12 grammos, karbonszáras slidert szereltem. A főzsinór 0,20-as Tubertini Special English volt, az ólmozás pedig az Alan Scotthorn által bemutatott rendszer volt. Ennek lényege az, hogy a főólmozást fentről lefele csökkenő méretű gömbólmokból rakjuk ki. A főólmozástól a forgóig egy 70 centiméteres zsinórszakaszt hagytam, amelyre 2 db 6-os méretű sörétet csíptettem. Az egyiket féltávra, a másikat pedig a forgó fölé. Az előke és horogméret Norbiéval azonos volt, amely egy kicsit durvának tűnhet az őszi dévérezéshez, használatát azonban két dolog indokolja. Az egyiket a már korábban említettem, miszerint a halak zöme még nem találkozott horgásszal, tehát elméletileg az óvatosságot mellőzve kell rárontaniuk a csalira. A másik ok pedig az volt, hogy az utóbbi hetekben sokat apadt a tó vize, ezért a víz közvetlen közelében a mocsár miatt csak gólyalábakon állva lehetett volna horgászni, ezért kb. 5-6 méterre álltunk a víztől és a ,,nagyfiúk'' kivételével, minden halat röptettünk. Vékony előke és apró horog esetén a halak rendre a mocsárban landoltak volna.
Kész a szerelék, az etetés beérett, kezdődhet a horgászat!
A nap első halát Norbi fogta egy 25 dekás dévér képében, ezután a dévérek szépen ráálltak az etetésünkre és sorra felvették a fenéken felkínált 4-5 szál csontit.


Zeteváralján a dévérek zöme 20-30 dekás...


...de nagyobbakkal is találkozhatunk! Ezt a kiló körüli példányt alkonyatkor fogta Norbi


A nap slágercsalija a csonticsokor volt

Nemsokára arra lettem figyelmes, hogy a Norbi bolójának a spicce erősebben hajlik a megszokottnál és nemsokára partra került egy negyvendekás domolykó is. Még gratulálni sem tudtam a szép zsákmányhoz, mikor az én úszóm antennája is elmerült és utána a matchbotom spicce is jelezte, hogy ez nem röptetős dévér lesz. Norbi le is tornászta magát a partig és egy ügyes mozdulattal elkapta a tettest, amely egy fél kilós paduc volt. Nagyon megörültem neki, mivel ez volt az első paducom ezen a tározón.


A ráetetésről sem feledkeztünk meg! A kapások ritkulása esetén, apró etetőanyag gombócokkal frissítettük az etetést

Minden remekül működött addig a pillanatig, míg a víz áramlani nem kezdett. Innentől kezdve Norbi bolós szereléke szép lassan megindult az áramlat irányába és a fenéken vonszolódó csalira nem volt több dévér jelentkező. E körülmények közepette, csak a slider bizonyult jó megoldásnak, de úgy, hogy a jelzőólom is lekerült a fenékre és ez egy teljesen megállított csali felkínálást eredményezett, amit a dévérek is díjaztak. Igaz, hogy már nem lehetett olyan jól fogni, mint a horgászat elején, de azért még sikerül elcsípni egy pár szép halacskát.


A durvább szereléssel akár a 25 dekás dévérek is röptethetőek!

Két és fél óra horgászat után, mintha lehúzták volna a rolót előttünk, teljesen elcsendesedett a víz és nem volt több húzásunk. Nemsokára pakolászni kezdtük a cókmókokat, de a slidert még bevetettem, gondolván hátha fogok a végére egy eltévedt keszeget.
Épp a halakat készültünk lefotózni, amikor az úszóm antennája villámgyorsan elmerült és mire odakaptam, már a botspicc is integetett az elmerült úszónak. Bevágásról szó sem lehetett, mert amikor felkaptam a pálcát a tartóról, rögtön karikába hajlott. Ez bizony komoly ellenfél lesz!


Ez biza már nem dévér lesz!

A fék visítani kezdett, a hal pedig 15 méter zsinórt lerámolva az orsóról elindult oldalra, majd a partszéli akadókat célozta meg. Ennek már a fele sem tréfa!- gondoltam magamban és a partszéli csizmamarasztaló dagonyával mit sem törődve, letornásztam magam a víz széléhez, hogy ez által is kevesebb esélyt adjak ellenfelemnek a menekülésre.


Ez a hal már komolyan megdolgoztatott!



Vajon ki lehet az ellenfél?

Ekkor még nem tudtuk, hogy ki vette fel a csonticsokrot, ezért a fárasztás közben találgatni próbáltunk. Én harcsára vagy kárászra tippeltem, Norbinak már nem volt ideje találgatni, mert közben megpillantottuk a kristálytiszta vízben az ellenfelet, egy gyönyörű tőponty személyében.


Ponty a felszínen...de hol van a merítönk!?

Életem első pontya ezen a tározón szákolásra vár! Nemsokára kiderült, hogy csak várna mivel a merítőt a kocsiba felejtettük, de még mielőtt aggódni kezdtem volna a csata végkifejletével kapcsolatban, ,,Chuck'' Norbi, kínos helyzet megoldó képessége ismét kihúzott a bajból. Egy akrobata mutatványt végrehajtva, sas módjára vetette le magát a potykára (a hal nem sérült meg emiatt) és azután félig vízben állva emelte fel trófeáját! A hősies tette miatt úgy döntöttem, hogy ezt a halat neki dedikálom, persze csak egy fotózás erejéig.
Egy felejthetetlen, meglepetésekkel fűszerezett horgászatban volt részünk a Zeteváraljai tó partján. A nap utolsó meglepetését kameránk okozta, mivel pont a ponty lefotózása előtt merült le, nem kis fejtörést okozva ezzel. Norbi azonban újból a segítségemre sietett és az okos telefonja szerencsére volt annyira okos, hogy megörökítse ezt a szép zsákmányt!


Gyönyörű halakat rejt a zeteváraljai tárózó!


,,Chuck'''Norbinak sem kellett szégyenkeznie!

Írta: Koszorús Botond
Fotók: Albert Norbi

 


Kapcsolódó anyagok


Hozzászólok



Hozzászólások

2012.12.17. 14:28 Koszorus Boti

köszönjük szépen!

2012.12.14. 10:40 XYZ

Nagyon szép víz! Gratulálok a szép fogásokhoz!


További írások


Hírarchívum


Lap tetejére
«« Vissza az előző oldalra
Magazin Online TV