Termékek

AdalékAromaBotBottartóDobozok, ládákCsalikKiegészítő, kellékErnyőEtetőanyagBojliFőtt magvakHaltartó, merítő, csalihálóPelletHorogMűcsaliÓlomOrsóRuházatSzemüvegekSzettTáska, botzsák, száktartóÚszóVersenyládaDVD-k, KönyvekVödör, dézsaZsinórBojlis kellékekFeeder / fenekezős horgászat kellékeiRablóhalas kellékekRakós botos horgászat kellékeiÚszós horgászat kellékei

2012. december 19.Az ordasi Duna dévérei 1.rész - A felkészülés

Hozzászólások (3 db)

Augusztus végén rendezték meg, az I. Haldorádó Duna Feederkupát Ordason, ahol a Tubertini - Maros Mix csapat öt tagja végzett az első tízben, köztük jómagam is. A hétvégéről, a versenyről készítettem egy élménybeszámolót, ami ezúttal egy különleges szemszögből, belülről mutatja be az itt eltöltött négy napomat. Ezúton bocsájtom előre mindenkinek, aki a fejembe lát, nem biztos, hogy normális vagyok, de hogy horgász, az biztos!

Az ordasi Duna dévérei 1.rész - A felkészülés

 

A verseny helyszínére csütörtök reggel érkeztünk. Debrecenből kora hajnalban kell elindulni, ha a ranglista versenyek helyszíneire akar utazni az ember. Hiába, innen minden egyformán messze van, ami nem túl jó hír mikor a benzinkút kasszájánál fizetni kell. Mint minden versenyre, ide sem érkeztem egyedül, most is velem tartott Varga János feederes barátom. Nagy könnyebbség, ha a költségeket nézem, de nagy segítség a felkészülés során is, ha azt az ember nem egyedül teszi, a tapasztalatok őszinte megbeszélése sokat segíthet a végelszámolás során. Kissé feszülten, de annál nagyobb várakozásokkal hagytuk tehát magunk mögött a mintegy 250 kilométeres utat.


Innen nézve minden távolinak tűnik

Régóta vártam már, hogy a Duna elvarázsoljon, de ez eddig még nem történt meg, hisz sosem horgásztam még rajta, nekem Ő túl messze van. A Tisza közelsége viszont egyértelműen eldöntötte, hogy folyóvízi felkészülésünket itt kezdtük meg már az év elején. A Tisza mellett még a Keleti főcsatorna volt szintén felkészülési helyszín, kiváltképp akkor, mikor a vize jó húzóssá vált. Természetesen hazánk két nagy folyója nagyban különbözik egymástól, mind halállományában, mind egyedsúlyok tekintetében óriási az eltérés. Ettől függetlenül, a technika gyakorlásához, a felszerelés megfelelő összeállításához jó támpont volt az otthoni tapasztalat. A folyóvízi horgászat nem egyszerű műfaj, de aki egyszer ráérez az ízére, azt magával ragadja hamar.
 

A csodás látvány azonnal elvarázsolt

A versenypályára érve, a Duna látványa azonnal megragadott. A parton rengeteg helyi horgász és a versenytársak egy része vallatta a vizet. Kipakolás előtt üdvözöltem a többieket és érdeklődtem a helyi horgászoktól is, hátha valami fontos infót kapok, netán meglátok valami árulkodó jelet. A Duna annyira megfogott, hogy pár percre egy nagy szikla lett az otthonom és kemény peremén ücsörögve elcsodálkoztam rajta, bizony ez nem az a kubikgödör, ahol anno elkezdtem a horgászatot.  A nagy ámuldozásnak egy helyi horgász vetett véget, aki egy jókora dévért terelt merítőbe. Ha azt a halat nem fogja, bizony még lehet most is ott ülnék, de a gyönyörű hal láttán, ismét verni kezdett a szívem és a klinikai halál állapotából egy szempillantás alatt pattogtam fel a kövezésen, hogy megkezdjem a kipakolást.


Egy kis üdvözlés, hiszen rég nem találkoztunk

Gondoltam, hogy a Duna okozni fog meglepetéseket, de hogy ez már a kipakolásnál jelentkezni fog, azt nem. A kövezés néhol olyan meredek, hogy az szinte már félelmetes, az már csak tetézi a nehézségekett, hogy a partoldal nem kövekből, hanem sziklákból áll. Szóval a ládánk és felszerelésünk biztonságos elhelyezése, nem volt könnyű feladat, de megoldottuk. Ezzel a körülménnyel minden versenyzőnek meg kellett birkózni, igaz most ez a procedúra dupla annyi időt vett igénybe.


Az embernek minden lépést meg kell gondolni, ha nem akar a vízbe esni

Ezen a nehéz terepen jól jöhet az 1 négyzetméter alapú stég, melyre ládánkat egyszerűen ráhelyezve máris biztonságosan kezdhetjük a horgászatot. A stég előnye még, hogy négy lábát jóval egyszerűbb leállítani, mint a versenyláda hat lábát, ami közel van egymáshoz. Persze egy plusz dologgal ismét nő azon holmik száma, amit cipelnünk kell magunkkal.


A meredek kövezésen a ládánkat biztonságosan leállítani nem egyszerű feladat. Ha kell érdemes a köveket átpakolni, hogy stabil kövekre tudjuk a lábakat elhelyezni


Biztonságban ülök a nehéz köveken! Nem kis megnyugvás, ha az ember nem azzal törődik, hogy mikor borul fel

A ládámat végül nem kis tereprendezési munka árán sikerült leállítanom. Oldaltálca, feeder kar, haltartó a helyén, bottartók kirakva. Indulhat hát a botok összerakása, viszont itt érdemes komolyabban elidőzni és pár szóban mesélni róla.

A felszerelésről:
A folyóvízi feederezés felszerelésigénye nagyban hasonlíthat az állóvízi methood feederes technikánál használatos botokhoz és orsókhoz. Folyón a magyar horgászok zöme, így én is heavy és extra heavy, azaz 110 és 150 gramm dobósúlyú botokat használunk, amelyekkel az állóvizeken távdobunk. Ezen botok hossza 360-390 cm méret körüli, nekünk ez van kéznél, ezért ezeket használjuk. De máshol, például Németországban a folyóvízi feederezésnél elsősorban ettől hosszabb, 420-450 centiméter hosszú botokat használnak a horgászok. A hosszabb bot előnye, hogy magasabbra tartva kevesebb zsinór tartózkodik a nagy nyomással áramló vízben. Másik előnye még, hogy az akadós köves fenékről hamarabb felemelhető a szerelék, netán a megakasztott hal, így elkerülhetjük a nem kívánt szerelékvesztést. Az orsók tekintetében a távdobó hatalmas méret nem feltétlenül kötelező, de jól megteszi az is. Én személy szerint jobban szeretem a precíz, jól működő, finomabb méretű orsókat, amelyek még harmonizálnak a bot méretéhez képest. Az én felszerelésem 360-390-es botokból és rajtuk 55-ös méretű Tubertini Kobe orsókból állnak. Ennek az orsónak rendkívül jó fékje van ahhoz, hogy segítsen minket a bajban, ugyanis a féket úgy célszerű beállítani, hogy annyira legyen megszorítva, hogy dobás közben ne csússzon még meg, de egy szebb hal megugrása esetén csak kicsit kelljen fordítani rajta, ha kell. Nem egyszerű szinte fék nélkül horgászni, de nem megoldhatatlan. A felszerelésünk sarkalatos pontja a zsinór, ezt mindenképpen jól kell megválasztani. A képlet és az összefüggés egyszerű, minél vastagabb a zsinór annál jobban belekap a sodrás, minél véknyabb, annál kevésbé, viszont ez könnyebben sérül, ami nagy hátrány a kövek-kagylók között. Ha az igazságot próbálom keresni, akkor ez körülbelül 0,18-0,25 között lehet. Nálam az arany középút, a 0,20-as méret került a dobokra, melynek prózai oka hogy mindig ezt a vastagságú zsinórt használom, ezért ebből vagyok jócskán betárazva. Azért halkan megjegyezném, hogy kiválóan működött, ha lenne más méretem, akkor is ezt tenném fel, szóval engem meggyőzött, én hiszek benne. Ami viszont a főzsinór mellett legalább annyira fontos, az a dobóelőke helyes megválasztása. Monofil, vagy fonott? Sokat próbáltam mindkettőt, ezért egyértelműen eldőlt nálam a kérdés. Ahhoz, hogy egy 200 gramm, vagy afeletti össztömegű etetőkosarat akár többször is biztonsággal be tudjunk dobni, bizony kell egy 0,18-0,20-as fonott, vagy egy 0,35-ös monofil dobóelőke. A kettő közül mégis a fonottat javaslom mindenki számára, ebbe ugyanis látványosan kevésbé kap bele a víz és a kövek okozta súrlódást is sokkal jobban bírja.


A fonott dobóelőkét ne hagyjuk otthon, ha ide jövünk horgászni

Az etetőkosár mérete, függ a sodrás mértékétől, a víz mélységétől, ez a mi esetünkben 80-120 gramm volt. Ezzel lehet játszani, próbálkozni, hisz ha kisebb kosarat teszünk fel, azt a víz lökdösi, tovább görgeti, így csalink fel-fellibben, mozog. Viszont egy nagyobb kosár használatával csalinkat letalpaljuk, egy helyben tartjuk. Ezen a hétvégén egyértelműen ez volt a jobb. Horogról, előkéről elől járóban annyit, hogy nem kell finomkodni, de később erre még visszatérek.


A 200 gramm össztömegű kosarat már nem bírta görgetni a Duna

A folyóvízi horgászat sikerességének további fontos kulcsa, a megfelelő etetőanyag elkészítése, ami valljuk be nem is volt olyan egyszerű. Véleményem szerint, azok a versenyzők, akik kiugróan kevés halat fogtak, itt követhették el az első nagy hibát. Egy folyóvízi jó etetőanyagnak kellően nedvesnek, tapadósnak, nagyon nehéznek kell lennie. Beszélek hát az én keverékemről, arról hogyan is sikerült egy jó etetőanyagot összeállítani erre a vízre.

Az etetőanyagról:
Az előzetes információk alapján dévérkeszeg, karikakeszeg, jász és márna lehet a fő zsákmány. Ezek tudatában két variációba gondolkodtunk, az első egy kifejezetten édes dévéres, míg a másik egy sós-sajtos etetőanyag. Ahhoz, hogy ne kelljen legalább száz kiló etetőanyagot magunkkal cipelni, ezért összeállítottam egy alapot, ami mindkét esetben ugyanaz és ezt a halfajra szánt etetőanyag hozzáadásával tudjuk variálni. A recept tehát mindkét esetben egy változós tényezőt tartalmazott.

Dévérre:
1kg Ea Record Speciál
1kg Maros Mix XXL Fine
0,5 kg Mézeskalács őrlemény
0,5kg PV1
1kg Maros Mix XXL Dévér
2kg Maros Mix Löszös agyag
1 flakon XXL Dévér folyékony aroma


Márnára:

1kg Ea Record Speciál
1kg Maros Mix XXL Fine
0,5 kg Mézeskalács őrlemény
0,5kg PV1
1kg Maros Mix XXL Paduc-Márna
0,5 kg Maros Mix Sajtliszt


Mivel a hírek és a tényleges tapasztalatok nem tartalmaztak márnát, ezért a dévéres keverék maradt talpon a kettő közül

Kissé szemügyre véve a keveréket jól látható, hogy három kiló etetőanyag mellé egy kilónyi ragasztó hatású adalékanyag került, ami kellően összetartja a keveréket és nem mellesleg nagy mennyiségű élőanyagot képes így felvenni. A háromkilónyi etetőanyag megválasztása sem volt véletlen. Az egyetlen Feeder Világbajnokunk nevével fémjelzett Record Speciál etetőanyag adta a súlyát, az XXL Fine adta a tapadást és a rendkívül nagy beltartalmat, az XXL Dévér pedig a kellemes csalogató ízt tartalmazta, ami persze lehetett volna XXL Paduc-Márna is. Ezt a keveréket próbáltuk csiszolgatni, hogy a versenyre megfelelő legyen. Természetesen a keverékhez adtam még főtt búzát és kendert, na meg persze csemegekukoricát is, csak hogy a halak helyben tartásáról is gondoskodjak.


A folyóvízi etetőanyag elengedhetetlen része a főtt magvak

A csütörtöki és a pénteki két tréningnap az etetőanyag megfelelő állagának beállításával, a megfelelő előkehossz megtalálásával és az élőanyag felhasználásával telt, a távolságok beállításáról nem is beszélve. Lassan, de biztosan kezdett összeállni a kép. Úgy tapasztaltuk, hogy az etetőanyag minél nehezebb és több, annál jobb. Ez vonatkozott az élőanyagra is, ami nálam elsősorban csontkukac volt.


0,16-os Tubertini Fluorine előkezsinór és Serie 511-es horog 12-es méretben


Az előke hossza valahol 80 és 100 centiméter között volt az ideális. Méretével finomkodni nem kellett, a 0,16-os ugyanolyan jó volt, mint a 0,18-as. Ez a horogméretre is igaz volt, így 12-es 13-as horgokat kötöttem. A távolságot végleg 30 méteren állítottuk be, ez tűnt megfelelőnek. Volt azonban olyan horgász is, aki ettől távolabbra is dobott.


Csütörtökön még csak mérsékelten volt színes a pálya a tréningezőktől, ám péntekre már majdnem teljes volt a létszám


Igen harcos,


első dévérem a Dunán


Bőséges, első napi fogás

Kissé idegesen keresgéltem hát a halakat a Duna fenekén, több-kevesebb sikerrel. Az első napi 18 kilós fogásom negyven darab halból nem tűnt rossznak. Társam ezen a napon 33 halat és 15 kilót zsákmányolt. Első Dunai találkozásnak nem is volt rossz. Ilyenkor az információ terjed, mint valamiféle vírus, így mi is megtudtuk mások fogásainak mértékét. A legtöbb fogás, ha jól emlékszem Vidó Feri nevéhez fűződött ezen a napon, ez több mint harminc kiló volt. Ennek ellenére bizakodó volt az első napi eredmény. Este nagy zuhanyzás egy vödör vízben, azért az isten háta mögött is tisztának kell lenni, aztán fekvés.


Ordasi naplemente

Második nap, azaz pénteken egy jóval gyengébbnek tűnő részen horgásztunk. Mindig ilyen helyen szeretek tréningezni, mert ha itt működik valami, akkor az tényleg működik.


A helyi horgászok már napkeltére kint vannak a Duna parton

Ezt a napot az élőcsalikra szenteltük. Én a nagymennyiségű csonti mellett szúnyoglárvát etettem és csaliztam is. Míg János barátom a csonti mellé gilisztát vágott és tűzött is. Az eredmény érdekes, de dönteni mégsem tudtunk. Én a szúnyoggal, jóval több darab halat fogtam, de átlagsúlyuk tekintetében kisebbeket, míg barátom darabszámban kevesebbet, egyedsúly tekintetében viszont nagyobb átlagot ért el.

Melyik lehet a nyerő irány?


Ritka az ilyen méret

 A mai teljesítményem valamivel meghaladta a tíz kilót, míg társamé a tizenkettő felé ment. Viszont sok három és öt kilós fogás volt ezen a napon, de a harmincnak most közelébe sem ment senki. Éreztük, hogy nem volt ez azért olyan rossz, inkább hasonlított egy tényleges versenyszituációhoz, mint amikor egyedül ül valaki egy pályán. A horgászat után nagy tanakodás volt, mi is legyen másnap. Ebben a kérdésben mindenki maradt a saját elképzelésénél, én szúnyoggal, ő pedig gilisztával. Arra a kérdésre azonban, hogy kell-e jó sorsolás, egyöntetű volt a válasz: Igen! Ha azt mondjuk, hogy egy verseny helyfüggő, akkor bizony ez a folyóvízi versenyre hatványozottan igaz. Itt egy rossz sorsolás azonnal tönkre tehet mindent. Azért, hogy ilyen cipőbe ne kerüljek, fohászkodva aludtam el, ez mindig segít, ez amolyan mentális felkészülés. Ott aztán hamar álomba szenderültem, sok dévérrel álmodtam és nagyokkal. Hiába ha valami nagyon foglalkoztatja a horgászt, az bizony álmában sem hagyja nyugodni!  

Írta: Kálló Kornél

 


Kapcsolódó anyagok


Hozzászólok



Hozzászólások

2013.01.17. 11:54

Sziasztok,
gratulálok a csapatnak az elért eredményekhez, és az élvezetes cikkhez is!
Remélem nem nagy baj, hogy itt teszem fel a köv kédrést:
most ismerkedem a folyóvizi pecával(Duna, Pest), és a meghorgászott távolság kiválasztása sosem ment valami jól. Ti hogyan állapítottátok meg az ideális dobótávot? A víz felszínét nézitek, hogy hol változik valami(foylássebesség, burvány stb)? Vagy mindig bentebb és bentebb dobva átfésülitek a horgászhelyet, és a kapásokból következtettek? Vagy csak etettek egy szimpatikus helyet és előbb utóbb rááll a hal?
Köszike!

2012.12.20. 08:49

Köszi Sipi!

A történetnek még nincs vége :)

2012.12.19. 11:18

Szia Kornél!
Ez úton is gratulálok a szépe eredményhez! Ügyesen megoldottad!:) Csak azok a marha nagy darazsak ne lettek volna, na meg a sofőr.....:):)


További írások


Hírarchívum


Lap tetejére
«« Vissza az előző oldalra
Magazin Online TV