Termékek

AdalékAromaBotBottartóDobozok, ládákCsalikKiegészítő, kellékErnyőEtetőanyagBojliFőtt magvakHaltartó, merítő, csalihálóPelletHorogMűcsaliÓlomOrsóRuházatSzemüvegekSzettTáska, botzsák, száktartóÚszóVersenyládaDVD-k, KönyvekVödör, dézsaZsinórBojlis kellékekFeeder / fenekezős horgászat kellékeiRablóhalas kellékekRakós botos horgászat kellékeiÚszós horgászat kellékei

2012. december 28.Egy verseny tanulságai-Ölbői Horgász Egyesület versenyének krónikája

Hozzászólások (5 db)

Ölbőn utoljára, egy esős-szeles időben volt alkalmam horgászni. Akkor is Szilárd barátom tette a bogarat a fülembe, ahogyan most is.
- Csabikám! Nagyon jó kis verseny lesz! Nagyon jó! – darálta a telefonba.
Kevés alkalmat tudok kihasználni a versengésre, de most nem tudtam ellenállni a hívó szónak. Felvértezve a korábbi horgászatom tapasztalataival, bepakoltam a kis Renault, és elindultam a messzeségbe, hogy barátom szavainak hitelt adva, horgásszak egy jót. Kalandos, tanulságos versenypeca kerekedett a dologból, amit a saját szemszögemből fogok megvilágítani, hátha a következő verseny is hasonló körülmények közepette fog lezajlani.

Egy verseny tanulságai-Ölbői Horgász Egyesület versenyének krónikája

 

A víz nem volt ismeretlen számomra, bár nem mondhatom azt sem, hogy töviről hegyire sikerült megfejtenem minden titkát. Sokat horgászom ilyen jellegű vizeken a főváros környékén is, így az ottani tapasztalataimra bátran alapozhatok. Jó gondolat, de mint látni fogjuk, ez nem feltétlen így lett. A versenyt megelőző délután érkeztem meg Ölbőre, ahol nyomban bekvártélyoztam magam a szállásunknak kijelölt házba. Jól esett a pihenés, horgászatra nem is nagyon gondoltam, inkább egy finom sört kortyolgatva beszélgettem a friss ismerősökkel.


Milyen idő lesz holnap?

Lelkiekben készültünk a másnapi versenyre, bár igen kellemetlen frontos időnek néztünk elébe, amit tudvalevőleg nem szeretnek a potykák.  Nem mindenki bírta azonban ki peca nélkül, így Jurek, Szilárd munkatársa is bedobott egy pontyozó botot, jó nagy pellettel csalizva. Nem ült szigorúan a bot mögött, inkább magyar nyelvtudását csiszolandó, csatlakozott az időközben népes táborrá duzzadt kis csapatunkhoz. Megérkezett "Milka", akinek édesapja tárcsán sütött mindenféle földi jót, amihez kísérőül némi söröcske, és egyéb finom párlat is szegődött. Mivel Jurek született lengyel, aki jó ideje Ausztriában él, barátaimtól már megtanulta a legszükségesebb magyar kifejezéseket, amelyeket vidáman hangoztatott.


Jurek, aki mindig tud mosolyogni

Természetesen csupa olyan dologra tanították meg Jureket, amiből egyedül a Túró Rudit illendő leírni, a többit mindenki fantáziájára bízom. A harmadik dinoszaurusz szelet sütése közben érkezett egy kapás, aminek sikeres pontyra váltását meg kellett ünnepelni, így már inkább a Nap kezdett felkelni, mintsem a Hold, mikor végre mindenki aludni tért.


Tárcsán sültek a finomságok...


...amit este gyorsan elpusztítottunk.


A verseny izgalma azonban mindenkit időben ébresztőre serkentett, hiszen még etetőanyagot, csalit, felszerelést kellett igazítani. Nos ez nem ment könnyen, de pár kávé és energia ital együttes hatására lassan beindult a vérkeringésünk. Mivel egy egyesületi versenyről volt szó, nem kellett előre regisztrálni, elég volt ezt kora reggel megtenni.  Kicsit furcsállottam ezt, hiszen némi rizikót hordoz magában így egy verseny, de ismerve a víz halbőségét, nem kellett attól félni, hogy kevesen leszünk. Így is lett, a sorsolás izgalmait már népes társaság várta. Több, más versenyről is ismerős arcot láttam az indulók között, így biztos voltam abban, jó kis versenynek nézek elébe. A vezetőség is kitett magáért, korrerektül előkészítette a pályát, minden óramű pontossággal zajlott, jó volt látni, hogy vannak vizek, ahol rendben mennek a dolgok.


A kis földnyelven ahogy illik, összesorsoltunk...



...és balra is egy ismerős arc. Csóka Alex, akit más versenyeken láttam már igen jól horgászni.


Milán, alias Milka beveti a nehéz tüzérséget


Mivel a legkorábban kis csapatunk regisztrált, a húzási sorrendben is előre kerültünk. Több idő lesz legalább a felkészülésre. A cimborák közül többünknek is egymás közelébe, ráadásul a szállásunk közvetlen közelségébe sikerült húznunk. Nekem igazából elég volt az autómból kirámolni a felszerelést, az udvarból sem kellett kiállnom. A beígért eső még messze járt, csupán a hűvösebb léghullámok tolták maguk előtt a melegebb légtömegeket. Olyan sem ilyen, sem olyan idő volt, amiről sejtettem, hogy a pontyokra is hatással lesz. Miután a ládámat elrendeztem, az etetőanyagot vettem kezelésbe. A korábbi tapasztalataimra hagyatkozva, most is 3 kg Maros Mix Method Halibutot kevertem, a hozzá passzoló Squid aktivátorral. Szokás szerint plusz halas pellet őrleménnyel dúsítottam a fanyar, halas jellegű etetőt. A kaját most szárazabbra kevertem a szokásosnál, mert a változatos mederalakulatok közül nem a mélyebb részekre terveztem a horgászatot, hanem egy sekélyebb platót terveztem meghorgászni. No persze feltéve, hogy van előttem ilyen.


Jól indult a verseny





A rendelkezésre álló idő nem volt elegendő egy alapos feltérképezésre, de „érzésre" sikerült egy sekélyebb részt megjelölni a boton. Kiakasztott zsinórral a megtalált platót könnyen megdobhattam, de úgy vettem észre, hogy nagyon pontosan egy irányt kell tartanom, mert jobbra-balra pár métert tévedve már érezhetően mélyebb vízbe csapódott a kosár. (Érdekességként megemlítem, hogy a verseny végeztével leradaroztuk a helyem, és mint kiderült, egy olyan púpra sikerült rálelnem, ahol a víz 3,5 méterről 2 méterre váltott fel. A plató mindössze pár négyzetméteres volt, ezért volt kiemelten fontos a pontos horgászat.) A versenyhez egy Tubertini Optimo 360-as feedert nyitottam, tartalékként a Barbel Ledger botom állt rendelkezésemre. Klasszikus, Deáky - féle method kosarat szereltem, rövid előkével. Ebbe a kosárba a szárazabb kaja is belenyomható, és az így megkevert etető gyorsan is tud bontani. Erről még egy verseny kapcsán Zsittnyán Tomival beszélgettem, ő rendkívül nagy jelentőséget tulajdonít a kajához adott víz mennyiségének, és a bekevert etető oldódásának. Én is osztom a nézeteit, így elraktároztam magamban a tőle hallottakat, amelyeknek most nagy hasznát vettem.


Akadt, aki sajátos szemszögből nézte az eseményeket



Egy tok is horogra akadt



Szomszédom nem véletlen szorítja úgy magához a potykát. A legnagyobb halért járó díjat jelentette

A csali kiválasztásánál tudtam, hogy a vízen jellemzően halas-fűszeres bojlival-pellettel lehet szép eredményeket elérni, de tapasztalataim arra intettek, hogy front előtt az élőanyag szerepe felértékelődik. Szépen elrendezkedtem, majd a szokásostól kisebb, 14-es horogra mindössze két szem csontit tűzve bedobtam. Nem telt el sok idő, és máris szépen bólintott a spiccem. Jó hal forgolódott a bevágást követően, bő 5 kilós tükröst szákoltam, ami lelkiállapotomat, versenylázamat lehűtötte. A betlizést már megúsztam! - gondoltam. A versenyen nem voltak szektorok, így nem tudhattam, hogy a tó egészén hogyan indult az első 10 perc, de a körülöttem horgászók közül nem fogtak még halat. Sem az első 10 percben, sem a következő órában. Nekem egy kettes forma ponty jött még ki, ebben az időszakban, ami előre vetítette, kevés hal lesz, és nagyon meg kell becsülni minden kapást. Szomszédjaim sokáig kitartottak a bojlik, pelletek mellett, de idővel többen váltottak élőcsalira. A verseny félidejére tetemes előnyre tettem szert a partszakaszon, így már komolyabb tét nélkül, élvezettel horgásztam.


Ez a szép amur is a sekélyebb szélvízben sziesztázott


Ez az amur pedig nem tanult az öregebbektől


Jó volt látni, hogy mennyi fiatal választotta ezt a programot

A koncentrált, pontos dobásoknak köszönhetően csipegettem a halakat, jól látszott, hogy a mélyebb szakaszokon most nincsen ponty. A hírek arról szóltak, hogy akik még jól fognak a tavon, mind vagy a sekélyebb részre sorsoltak, vagy ők is megtalálva egy púpot, azt vallatják. Marci, aki krónikásként kísért el azt is látta, hogy a sekélyebb részeken, ahol nem horgászik senki, egészen a part szélében napoznak a szebb amurok. Balra tőlem, igen előnytelen helyről Géza barátom horgászott, aki egy öbölbe húzott. Onnan jó 30 méteres hátránya volt a többiekkel szemben, ráadásul az öböl ívéről nem lehetett távolra horgászni a szomszéd zavarása nélkül. Kaptam tőle félidőben egy biztató sms-t, miszerint „Most dagad a májad, mi te kis majom! :-) "  Ebből az együtt érző üzenetből sikerült további erőt merítenem, és meggyőződtem arról is, hogy amíg ilyen jó barátai vannak az embernek, szükségtelen ellenségeket tartani. Ahogy telt az idő, a kapások úgy ritkultak, de én ennek ellenére 3-4 percenként mindig újat dobtam. A végén a dobások intenzitását 10 percre növeltem, ami jó döntésnek bizonyult, további 2 pontyot sikerült még kiülnöm ez által. Szemben velem, a túlparton szemlátomást nagyon erős hajrába kezdtek többen is, így nem tudhattam, mire is lesz elég a zsákmányom a verseny végén.


Amíg mi horgásztunk, más főzte a finom szarvas gulyást



Sajnos a front megtette hatását, volt aki keveset...


...más egyet, de szépet...


...megint más többet tudott fogni.

Többen feladták a „vérre menő"küzdelmet, és inkább szomszédoltak. Érdekes, de verseny során sokan az utolsó fél órában fogott halukkal lettek dobogósok, ezért sem szabad az utolsó pillanatig sem feladni egy versenyt. természetesen egy baráti hangulatú derbin elnézőbb az ember, elvégre a versengés mellett legalább olyan fontos a barátságok ápolása is. A versenyt végül lefújták, és a mérlegelést követően a tóparton található büfénél csoportosult mindenki, ahol isteni finom szarvas gulyással kedveskedtek a szervezők. Igen éhes volt mindenki, mert csak az állkapcsok ritmikus mozgását lehetett látni mindenfelé. 


Ez a fogás aranyat ért!



Nekem ezüstöt jelentettek a pontyaim



Ők pedig bronzosak



A támogatóknak, és az egyesületnek köszönhetően színvonalas, gazdag díjazás jellemezte a versenyt





Számomra egy szép ezüstéremmel zárult a verseny, erre volt elegendő a fogott 28 kilónyi halam. A versenyt 40 kilóval nyerte egy ügyes sporttárs, neki ezúton is gratulálok.. A támogatóknak is köszönhetően az egyesület nagyon kitett magáért, ilyen bőséges ajándékozással ritkán találkozni.  Nem kizárólag felajánlásokból, de a nevezési díjból is minden fillér kiosztásra került a versenyzők között. Nem véletlen van sok tagja az egyesületnek, a vezetőség itt a tagságért él. Az ebédet követően mindannyian szálláshelyünkre vonultunk, megünnepelni a jól sikerült versenyt, és már a másnapi horgászatot terveztük. Hiába, a pecából sohasem elég, és fontos a barátság ápolása, de ez már egy másik történet lesz.


Jövőre is találkozunk!
 

 

 

Polyák Csaba (csabio)
Fotók: Futó Márton


Kapcsolódó anyagok


Hozzászólok



Hozzászólások

2013.01.04. 20:20

Bocs de ez a víz normális versenyzésre alkalmatlan.

2012.12.30. 07:05

szia!Polyak úr megint sikerült felűlmulnia önmagát,gratula Marcinak a super képekért.Csabikám a csapatársamat idézve(gyakorolni gyakorolni egyszer csak sikerül).mindent félre téve nagyon várom már a tavaszt hogy ismét együtt horgászak veled és tovább fejleszem horgásztudásom!NAGYON BOLDOG ÚJÉVET MINDEN HORGÁSZTÁRSNAK!!4

2012.12.28. 18:40 csabio

Szia Manutd!
A kosár süllyedéséből tudok következtetni a mélységre. Ugyanazzal a méretű kosárral dobva számolom a másodperceket, így tudom azt, hogy sekélyebb, vagy mélyebb az előttem elterülő víz. A mederfenéken húzva lassan a kosarat az egyenetlenségekre lehet következtetni. Szlovák horgászbarátaink nagy mesterei ennek a fajta feltérképezésnek, bőven van még mit tanulnom nekem is ezen a téren. Az igazán pontos adatokat egy mathbottal szoktam kimérni.

2012.12.28. 15:36

Szia

Először is gratulálok, nagyon szép eredményt értél el.
Kérdésem az lenne, hogy hogyan tudod feederrel kb.-ra megállapítani a vízmélységet? Kosarat lassan húzva a fenéken? Vagy bedobásnál a damilt fogva érzed, hogy a kosár mikor ér feneket?
Válaszodat előre is köszönöm és további sok sikert kívánok.

2012.12.28. 14:44

Gratulálok Barátom, mind az íráshoz mind a versenyhez, azért csak nem volt az rossz peca :)
Megjegyzem a tó baromi szimpatikus, nagyon tetszik a "megjelenése" és a halállománya is, sokat adnék, hogy egyszer ott is pecázhassunk egyet :)
Kellemes ünnepeket mindenkinek!
üdv.: Norbi


További írások


Hírarchívum


Lap tetejére
«« Vissza az előző oldalra
Magazin Online TV