Termékek

AdalékAromaBotBottartóDobozok, ládákCsalikKiegészítő, kellékErnyőEtetőanyagBojliFőtt magvakHaltartó, merítő, csalihálóPelletHorogMűcsaliÓlomOrsóRuházatSzemüvegekSzettTáska, botzsák, száktartóÚszóVersenyládaDVD-k, KönyvekVödör, dézsaZsinórBojlis kellékekFeeder / fenekezős horgászat kellékeiRablóhalas kellékekRakós botos horgászat kellékeiÚszós horgászat kellékei

2013. január 18.Recordok Éve IV. Method módszeres rakózás avagy EA Record Method Feeder etetőanyag gyakorlati tapasztalatok

Hozzászólások (1 db)

Csabioval egy telefonos beszélgetés során vetettük fel, hogy külföldön elterjedtek a halliszt tartalmú dévéres etetők. Ennek ékes bizonyítéka volt a 2012-es Feeder Világbajnokság is, ahol az ezüstös csapat is sikerrel használta ezeket az etetőket. Később meghallgattam a Zsittnyán Tamással, egy Maty éren lezajlott verseny után készült interjút is, aki elmondta, hogy Ő természetes vizeken is használ halliszt alapú etetőanyagot. Hajtott a kíváncsiság, hogy egy feederes etető alkalmas-e a hazai dévér állomány szelektálására. Próbaképpen egy novemberi rakósbotos dévérezéshez, az EA Record Method Feeder etetőanyagát hívtam segítségül. Nooormális?- gondolhatná sok fenekezős társam, azonban egyik korábbi írásom záró mondataként már említettem: „a halak nem tudnak olvasni”. Nos, hogy erre döntő bizonyítékot szerezzek, egy nem igazán intenzíven telepített víz, régi versenypályájára ültem le, és meglehetősen érdekes tapasztalatokat gyűjtöttem.

Recordok Éve IV. Method módszeres rakózás avagy EA Record Method Feeder etetőanyag gyakorlati tapasztalatok

 

 


Rakósra Method Feeder- Nooormális?

A tetthely

A Holt-Szamos. Gyermekkorom kánaánja, megannyi felejthetetlen emlék őrzője. Kárász, ezüstkárász, dévérkeszeg, néha beugró ponty, sok süllő és csuka hazája. Volt. Bár közel van, mégis évente egy-két alkalommal horgászom rajta. A 25 km hosszú egykori folyómeder elvadult, békalencsével és törpeharcsával erősen fűszerezett vadvíz, igen meggyérült halállománnyal. Tíz éve dézsányi keszeget fogtam, 20-30 dekás átlagmérettel, de be-beugrott nagyobb is. Huhhhh, mi lesz itt pár év múlva!- gondoltam akkor.  Nos, évekkel később megint 20-30 dekás keszegek jöttek, be-beugró nagyok nélkül... És most... 15-20 dekás keszegek, be-beugró 30 dekásokkal. Na de az okokkal nem e sorok között kívánok foglalkozni, gondolom mindenki környékén található hasonló sorsú vízterület. Térjünk vissza a főpróbára.


Több települést átszelő 25 km-es kanyargós holtág


Szebb napokat is látott (verseny)pálya

Viszonylag korán, még hajnali sötétségben indultam édesapámért, mert már az ő keze is bizsergett egy jó kis keszegezés után. November vége van már, a garázs előtti vödörben találkoztam egy kis jéghártyával, halaink minden bizonnyal téli pihenőhelyeikre húzódtak. 10 db keszeg, csak legalább ennyit fognánk!- kívántam, és apa helyeslően bólogatott, a nem túl magas mércére. Világosodás helyett azonban mind nagyobb szürkeség borult a tájra. Bíztam benne, hogy hajnali ködfátyol hamar felszáll, ugyanis tapasztalataim szerint keszegezéshez nem ideális az erősen ködös időjárás. A tunyogi hídról fordulok a töltésre, majd vissza a híd alá, hiszen innen kezdődik a hajdan szebb napokat is látott kotort meder. A traktorok által nyomvályússá vert gödörben megáll a víz, kis híján elakadok. Az autón kevés olyan hely marad, ami nem lesz sáros, de nagy nehezen csak átvergődünk pocsolyán. Apa megkritizálja autóm terepjáró képességeit (ami személyautóhoz képest nem is rossz), majd pár száz méterre valami helyféléhez érünk.


Őszi színek, és csend fogadott a vízparton


Mire kipakolok, a ködnek híre hamva sincs


Rezzenéstelen víztükör

Nem kell sokat cipekedni, hamar elfoglaljuk horgászpozíciónkat, és míg én az etetőanyag bekavarásával foglalkozom, addig apa kissé komfortosabbá teszi a helyet, eltakarítva a rengeteg zacskót, és „itt felejtett" pet-, és „alumínium" palackot. A korábban rendezett, végig kulturált horgászatot lehetővé tevő versenypályának nyoma sincs. A partszél beomlott, a földutat itt-ott beszántották, a növényzet és a szemét átvette az uralmat a parton.


Egy kis tisztogatás


Így már lehet rakózni


Ennyi mindent "felejtettek" a parton

Az elképzelés

Mielőtt leülök horgászni, mindig felépítek egy előzetes stratégiát. Általában mellőzöm a bonyolult, végletekig finomított terveket, mivel ezeket sokszor feleslegesnek tartom, és jobban hiszek az „érzésben", és a vízparton, a horgászat során tapasztaltak alapján módosítom az aznapi taktikát. Nem titkolt szándékom, hogy nagyobb testű dévéreket szeretnék horogra keríteni, ennek érdekében nyúltam a halliszt tartalmú, fenekező keverékhez. Kétélű fegyver lehet ez a törpeharcsáktól hemzsegő vízen, de ha Zsittnyán Tominak sikerült a szegedi szúrósok közül a bajszosokat kiszelektálni, akkor hátha én is sikerrel járok. Az édeskömény illatú, alapvetően kosárba szánt, fenéken hatásos etetőanyagot egy kis Dévéres aromával kívántam megbolondítani. A fater XXL - Dévér Speciál keveréket kavart, csak hogy legyen mihez viszonyítani.  Két-két kiló etetőanyaggal készültünk, mert év vége felé bőven elegendőnek kell lennie ekkora mennyiségnek.


Egy kis aroma tuning


Kétszer áttörtem a homegenizálás végett


Most mellőztem az élőanyagot az etetőből


A fater viszonyítási alapja

Horgászat módszerének mindketten a rakós botot választottuk, mellyel terveim szerint 7 tagban, a beomlott partszél törésének végénél úszkáló halakat célozzuk meg. Sokan követik el azt a hibát, hogy sokszor feleslegesen kardoznak 13 méteres botjukkal, hamar elvéve saját kedvüket, a nem kicsit megerőltető munkával. Szerencsére egyre népszerűbbek a költségkímélő minirakósok, vagy az oldalra fordulós, partoldal melletti rakósbotos peca.


Minimál, házi kivitelezésű rakózás

A végrehajtás

Az etetőt jól átáztattam, és kétszer átrostáltam, mivel kerülni kívántam a felszálló szemcséket, fenékre húzva ezzel a kevéske vélt érdeklődőt. Próbaképpen mellőztem az etetőanyagból az élő anyagot, a szemes kukoricát, és a pontosság érdekében, a kupakos topszettet is előkészítettem. Míg pihentettem az etetőt, felállítottam a ládát, és előkészítettem a mai napra tervezett szereléket, és bemértem a vizet magam előtt. A terv egyik fontos elemét kipipálhattam, mivel elegendő volt a tíz méteres bothossz, a rézsű valahol kilenc méternél ellaposodott, és számottevő különbség nem volt tapasztalható a teljes bothosszban sem. A mért mélység jó három és fél méter, így extra könnyű úszó szerelésére az enyhe oldaláramlás miatt nem volt lehetőségem. Kompromisszumként egy kellően érzékeny, 1 grammos, hosszúantennás Seria 56-os úszót, és a klasszikus főólom-jelzőolóm kombinációt választottam annyi módosítással, hogy a nyáron használt stopper ólom helyett sörétekből raktam ki súlyozást. Ezáltal könnyebben variálható lett a szerelék. Ideje etetni! Gyorsan bekupakoltam az alapnak szánt mennyiséget, és kíváncsian vártam a próba eredményét.


A hosszúantennás Serie 56-os úszón a csali fenékre érkezése is látható


Ha érzékeny peca, akkor csészével tolom be a csalogatót


Pontosan kérem!

Az időjárás jó kedvében volt, és szépen kivirult a reggeli "nemszeretem" idő. Az első kapásra sem kellett sokat várni, azonban az nem nálam, hanem apánál jelentkezett, aki rövidke fárasztás végén tenyerestől nagyobb, vastagon nyálkás dévért szákolt.
- Pancser! - vetette oda fél mosollyal a szája sarkából.
Most még csak legyintettem a dologra: - Kezdők szerencséje! - válaszoltam foghegyről a több mint negyven éve horgászó faternak, és nem idegesítettem magam a véletlen kapáson.


Apa fogta az első halat


„Pancser" - ez nekem szólt

A harmadik dévér után azonban kénytelen voltam oldalra tekinteni, és magamban összevetettem a különbségeket. Apa kézzel dobta az alapot, vagyis sokkal pontatlanabb volt, mélységünk azonos, hiszen rólam másolta. Az etetőbe ő sem tett csontit, tehát nem ez a baj.
- Milyen úszód és előkéd van fent?- kérdezem.
- Két grammos. Az előkém 12-es! - huhh.... Nekem 8-as van fent, és az úszóm is érzékenyebb. Valami nem stimmel. Az etetőbe vetett hitem kissé meginog, de nem hiszem el, hogy ez lenne a hiba forrása. Szégyen, nem szégyen, átugrok a szomszédba, és a negyedik dévér merítése után átvizsgálom a szerkót. A dévér szájából piros csonti kandikál kifelé, amit eddig nem próbáltam. A felszerelés durvább, mint az enyém, állapítom meg. Észreveszem, hogy a főólmozás jóval feljebb van, mint nálam, és alatta két ponton a jelzőnyi méretű ólom. Ezáltal a főólom besüllyedése után valamivel lassabban ér a fenékre az ő szereléke, mint az enyém. A két dolgot figyelembe véve széthúzom az ólmozást, piros csontit tűzök, és várom a csodát.


Három részre húzom szét az ólmozást


Az érzékenységgel nincs probléma, antennaközépre súlyozott úszó

Igen! Rövid várakozást követően úszóm lassan elsüllyed! Örömöm hamar alábbhagy, amikor a pörgettyűként feljövő kisujjnyi törpére rámarkolok. Soha többet hallisztes kaját!- határozom el, amikor a fater ötödik dévérjét szákolja. Utolsó mentsvárként a Leveleken bevált emelgetős módszerhez nyúlok. A beállást követően kb. két úszó hossznyit kiemelek a vízből, és oldalra fektetve centiről centire engedem leszállni a szereléket. Hoppá, kint marad a teljes antenna, jelentkező van a horog végén! Gyönyörű bodorkát szákolok! És az üzem nálam is beindul. A lassan beálló szerelékre öt percenként jön a kapás, hamar ledolgozom hátrányom. Érdekes módon halaimnak csak a harmada dévér, a többi részt karikakeszeg, vörösszárnyú, bodorka és némi törpe adja ki. Apa viszont csak dévért fog.


Az apró módosítást siker koronázta


Nap, hal


Ha a biznisz beindul


Dévérek is díjazták a módosítást


Házi feladat: keresd a macskát


Ki ad nekem egy kis halat?

Hamar kiszórakozom magam, és ilyenkor elkezdek kísérletezni. Szorgos úszó, és ólom húzogatásba fogok, és mindenféle variációban próbálom becsapni a halakat. A végeredmény? Az előbbitől kicsit feljebb húzott, három részben osztott súlyozás, nem túl nagy előkehosszal, ez adja a legtöbb kapást. Amennyiben nagyon távra helyeztem egymástól a gömböket, ismét üres várakozás volt a jutalmam. És folyamatosan emelgetni kellett a csalit. Mivel az emelés azt jelenti, hogy egy felső rétegből nyúl a behulló csali után a hal, értelemszerűen a ereszték csökkentésével próbálkoztam, sikertelenül. Hiába szűrtem át a vízoszlopot mindenféle mélységben, csak a fenékről felpattintott csali kellett a keszegeknek. Apa is hasonlókat tapasztalt, így a technika egyértelműen működött. Beejtek egy gombócot magam elé a letisztult vízbe, és kíváncsian szemlélem oldódását. Felszálló szemcsét alig tartalmazó gyorsan oldódó összefüggő kupac marad a keményre nyomott etetőből.


Letisztultak az őszi vizek


Gyors oldódás, ...


... és kevés felszálló szemcse jellemzi a Method Feedert


Felkavart állapotban

Kíváncsiságból megtoldom botomat, és átlógatok apa etetésére. Ugyanazzal a módszerrel kétszer is dévér kapja el a vörös csontit, vagyis a halak valamelyest az etetőanyagok szerint fajonként szelektálódtak.

És a konklúzió

Kellemesen kifáradtunk a november végi délelőttön, hamar túlszárnyaltuk a kitűzött célt. Tekintélyes adag vegyes keszegféle akadt horgomra. Apa megmaradt színtiszta dévéres terítékénél, mennyiségben azonban nem tudtunk egymás fölé kerekedni. A halfajok megoszlása közötti különbséget egyértelműen az etetőanyagnak tudtam be. Azt, hogy annak összetétele, vagy aromája, esetleg nedvesítése okozta az efféle eloszlást, sajnos nem tudom. Érdekes volt észrevenni, hogy mennyire nem törődtek a halak a damil vastagsága, vagy az úszóméret közötti különbséggel, viszont mennyire számított az ólmozás elrendezése, a szerelék apró módosítása. Feltevésemet végül is nem tudtam bizonyítani, a feederes etető nagydévéres szelektáló hatása most nem igazolódott. Az viszont igen, hogy a halak nem tudnak olvasni! A Method feeder jó kis kaja, és tőlem függ, mire használom.



Írta: Kovács György
Fényképek: Google Earth, Kovács György

Kövessetek bennünket facebook oldalunkon is!

 


Kapcsolódó anyagok


Hozzászólok



Hozzászólások

2013.01.18. 16:24

Klassz írás, mint mindig.Köszönetem.


További írások


Hírarchívum


Lap tetejére
«« Vissza az előző oldalra
Magazin Online TV