Termékek

AdalékAromaBotBottartóDobozok, ládákCsalikKiegészítő, kellékErnyőEtetőanyagBojliFőtt magvakHaltartó, merítő, csalihálóPelletHorogMűcsaliÓlomOrsóRuházatSzemüvegekSzettTáska, botzsák, száktartóÚszóVersenyládaDVD-k, KönyvekVödör, dézsaZsinórBojlis kellékekFeeder / fenekezős horgászat kellékeiRablóhalas kellékekRakós botos horgászat kellékeiÚszós horgászat kellékei

2013. november 11.Amikor a kevesebb több – Visszatértem Levelekre

Hozzászólások (0 db)

„Itt van az Ősz, Itt van újra…”- tanultuk a napokban kisfiammal a közkedvelt verset. Bizony, hamar beleszaladtunk a szeptemberbe, és a vénasszonyok sem nagyon erőltették meg magukat mostanában. Gyorsan csökkent az átlaghőmérséklet. A halak szokásai, kapókedve jelentősen változik ebben az átmeneti időszakban. A hideg idő beköszöntével a nyári praktikák bizony csődöt mondhatnak. Kisebb-nagyobb trükkök segítségével azonban túl is szárnyalhatjuk nyári fogásainkat. Alább egy egyszerű, ad-hoc horgászat fordulópontjáról írok pár sort, melyből láthatjátok, sokszor milyen kevésen múlik egy élményekkel teli horgászat.

Amikor a kevesebb több – Visszatértem Levelekre

 


Ősz

Borús, ködös reggelen indultam a lakóhelyemhez közli tavacskára, egy kis minimál rakózáshoz lett volna kedvem. Elhatározásom azonban nem volt szilárd, és a tavacska felé vezető elágazásnál hezitálni kezdtem: menjek - ne menjek? Hirtelen ötlettől vezérelve elfordultam a sokkal távolabbi Leveleki-víztározó irányába.


Tavasszal ragyogó napsütés...


... és pontyözön várt a vízen
 
Tavasszal voltam utoljára itt, és akkor kellemes emlékekkel gazdagodva tértem haza. Menet közben lefuttattam magamban a check-listát. Horog, ólom, damil, úszó a 3 szereléken, pipa. Bot, merítő, görgő, szintén pipa! Mivel ezek megvoltak baj nem érhetett! Valami azonban hiányzott, és lappangó méregként piszkálta tudatalattimat. Félúton jött a felismerés: etetőanyag! A másik tavon pontyokra készültem, mindössze pár doboz csemegekukorica került a vödörbe az odakészített három szerelék mellé. Viszont a víztározó egy-két kivételes naptól (mint a tavaszi), pont nem az intenzív pontyhorgászatról szól, inkább a dévér a menő ebben az időszakban, és arra viszont etetni kell. Na, ezzel vajon mit fogok fogni?- lesajnálóan gondoltam az előttem álló délelőttre, és szinte már behúztam egy strigulát a „Ma sem fogtam semmit" horgászatok alá.


Zord idő


Ennyi motyó jött velem a vízpartra


A választott fegyvernem

Közvetlen az Apagy felőli első stégre pakoltam le egykezes motyómat, és még beszerelés előtt meghintettem három doboz csemegével a nyolc méteres távot. Az érkező viharfelhők csodás látvánnyal örvendeztettek meg, a kipakolás végére azonban szépen besimult az ég felettem, ami eső által megrövidített pecát sejtetett.


Besimult az ég alja, ma sem úszom meg szárazon


Nincs kavarás, nincs kutyulás... Csak csemege van

3 db szerelék a belső zsebben: ennyivel készültem, na meg horgászautóm elrejtett zugaiból tudtam előbányászni egy doboz sörétólmot, egy tekercs ősrégi damilt (Daiwa Crystal Clear, huhhh, de szerettem, bár érdekes mód itt lefelé csaltak: a 16-os csak 0,145 mm...), horogszabadítót, valamint két tasak horog is előkerült az izzókészlet mellől. A négyes topszetre az előkészített cuccok közül a legfinomabb került: 16/14-es damil, 14-es horog, kettő grammos úszó: univerzális, de nem igazán apróhalas szerelék. Volt még egy 18-as, és egy 20-as direkt, de tisztában voltam vele, rájuk ma itt nem lesz szükség.


Életmentő felszerelés a kötelező tartozékok mellett

Nyéltag nélkül, egykezes nyolc méterben raktam össze a rakót. Gyors fenékmérés, csemege-csonti a horogra, betolás, és kapás: van itt hal! Gyönyörű, kerek, 60-70 dekás ezüstkárász kívánta meg a felkínált csalit, majd gyorsan hasonszőrű társa követte. Mi lesz itt, kérem szépen! - merítettem hatalmas vigyorral az arcomon, azonban a nyáron felszaporodott  törpefelhő hamar észrevette a terülj-terülj asztalkámat, és ezt követően minden egyes betolásra pár centméteres törpécskének is alig nevezhető átokfajzat akaszkodott a felkínált csalira. Semmi gond, lefogom a törpét, és ott marad a kárász!- szokta mondani Apám,  de fél óra, és vagy 30 krampusz után be kellett látnom, faterom törpés axiómája ma nem áll meg. Ez így nem lesz jó, változtatni kell! Kijjebb, beljebb, feljebb, lejjebb, jobbra, balra, majd ugyan ezt vissza, más ólmozással. Csontival, csemegével, csonti-csemegével, és csemege-csontival is próbálkoztam, de hiába. Vízfelszínre fel-fel úszó törpék jelezték, hogy sokan vannak, ráadásul mindenki hozott magával még egy embert. Gínó után szabadon: jó a buli, csak sok itt a...


Éppen emeli! (bevágjak, vagy fényképezzek?)


Nem törpe! Ma már ennek is örülni kell?

Szemerkélő esőben toltam hátra a rakót, megszórtam ismét a helyet, és a vízre meredve elővettem a szendvicsem. Valamit ki kell találni! Élveztem a csendet, és reggeli falatozás közben a sűrűsödő vízcseppek hamar átáztatták a felső ruhámat. Nem zavart különösebben a dolog. Szinte keresem az alkalmat, hogy esőben horgászhassak... Mielőtt rosszra gondolnátok, nem, nem vagyok az...
Pár perc merengés után tértem vissza a pecához. -Na, most ki...ok veletek! Ezt kapjátok be!- és az apró horogra nagy nehezen három szem összenyomott, megtört csírájú kukoricát tűztem. Gyakran alkalmazom ezt a trükköt, igaz, egy szem kukoricával. Két ujjam közt kicsit megmoncsolom, megtöröm a kukoricát, majd a horog hegyével felhasítom egyik oldalát, és a másik, egybe oldal bőrébe tűzöm. Kapástalan időben gyakran tudok így kapást kicsikarni, de az őszi bodorkázások során is cserkésztem már be így a nagyját. Véleményem szerint így jóval intenzívebben áramlik ki az édes csíra, és ez bolondítja el a bizonytalanabb halakat. Másoktól is láttam már hasonló trükköt. Sokan ollóval vágják meg a szemeket, de én nem hurcolok magammal ilyen segédeszközt.


A „csodacsali"

És igen, bevált a trükk! Apró, nyögvenyelős, törpegyanús kapással érkezett az újabb Karcsi, és testvérei is sorban követték. Apróbbak, mint az első kettő, de így is meríteni kellett szinte mindet. Apa tuti ezt mondaná: „Biztos most ért ide a csapat", ezért próba képen visszatérem az egész kukoricára. És lám, törpe volt a jutalmam. Véletlen lenne? Az újabb próba is törpét adott. Kipróbáltam egy szem hasított, moncsolt kukoricával is, és azt már kárász vitte. Érdekes... 


Egymást érték a kapások


Sajnos nem mind „arany", ami fénylik


Rövid idő alatt nagy mennyiségű kárászt fogtam. A vége inkább volt tíz kiló felett, mint alatt. Az égiek azonban megelégelték a „vérengzést", és egy heves, nagy szemű zápor képében jelezték, hogy „Ideje haza húzni, Gyurka"! Mire összepakoltam, persze elállt, de így legalább egy gyenge terítéket is sikerült az időzítővel összehozni.

 


Mire összepakoltam elállt a zápor


Elég kiemelni




Leveleki ajándék

Levelek ismét megajándékozott, és bebizonyította: kevés motyóval is lehet halat fogni. A tippet pedig, ha éppen az aktuális csalira nincs kapás, ne felejtsétek: meghasított, megnyomott kukorica.

Kovács György
 

 

 


Kapcsolódó anyagok


Hozzászólok



Jelenleg nincsen hozzászólás!


Kapcsolódó írások


További írások


Hírarchívum


Lap tetejére
«« Vissza az előző oldalra
Magazin Online TV