Termékek

AdalékAromaBotBottartóDobozok, ládákCsalikKiegészítő, kellékErnyőEtetőanyagBojliFőtt magvakHaltartó, merítő, csalihálóPelletHorogMűcsaliÓlomOrsóRuházatSzemüvegekSzettTáska, botzsák, száktartóÚszóVersenyládaDVD-k, KönyvekVödör, dézsaZsinórBojlis kellékekFeeder / fenekezős horgászat kellékeiRablóhalas kellékekRakós botos horgászat kellékeiÚszós horgászat kellékei

2014. február 04.Nyári emlékek - Előkék, horgok, keszegek

Hozzászólások (5 db)

A fenti cím kissé félrevezető lehet, mert elsősorban nem előkékről, nem horgokról lesz szó, mint ahogyan nem a keszegeké lesz a főszerep! Ám ők hárman együtt lesznek célpontban, pontosabban az ő kapcsolatuk.

Nyári emlékek - Előkék, horgok, keszegek

 

A horgászatnak a Látóképi tározó adott otthont. A nyári időszakban a keszegfélék a part menti zónát elhagyva beljebb húzódnak, így csak a 25-35 méteres sávot horgászva foghatunk belőlük nagyobb mennyiséget. Ennek okát nem tudom, de az biztos, hogy a behúzódásukkal egyenes arányban nő a finnyásságuk is. Ezek tükrében nem is volt kérdés számomra, hogy a 3,60-as Trinity feederem, ami kedvencemmé vált, ideális lesz a feladatra. A botra ezúttal egy 40-es méretű Tubertini Sirio orsó került, amivel ketten egybeforrva jó párost alkotnak. Bár nem a magasabb árkategória képviselője ez az orsó, de ennek ellenére rendkívül megbízható, kiváló futással és precíz fékkel rendelkezik. A főzsinórom 0,16-os Gorilla Verde, amely végére 0,12-es fonott dobóelőkét kötöttem. A szerelék természetesen a nemzetközi szabályoknak megfelelően szabadon csúszó. A távolság pontos meghorgászása érdekében beakasztottam a klipszbe a zsinórt. A szerelékem többi eleme egy 25 grammos etetőkosárból, 0,09-es Dragon előkéből és 20-as méretű Tubertini Serie 18 horogból állt.


A finnyás keszegek megfogásának receptje

Az etetőanyagom:

2 kg Maros Mix XXL Light Breme
1 kg Maros Mix XXL Fine
Maros Mix Vegyes Angolmorzsa
2 kg Maros Mix Világos Lösz  


Jól bevált keverék akár versenyekre is

Az XXL Light Breme egy kifejezetten apró szemcsés etetőanyag, amelynek erősen kókuszlisztes illata van. A meghorgászni kívánt víz mélysége közel négy méter, ezért az ide lejuttatni kívánt etetőanyagnak kellő tapadással kell rendelkeznie. Tehát ennek okán kevertem egy kiló XXL Fine-t a keverékhez, mert az köztudottan nagyon ragaszt. Külön aromára ezúttal nem volt szükség, mert a Látóképi versenypálya kellően horgászott egész évben, így a halak ott vannak, csak meg kell őket fogni, persze, ha hagyják. A két kiló löszbe ezúttal a hétvégéről megmaradt aprószúnyog került, de ezt csak ha nagyon igényelték a halak, akkor adagoltam az etetőanyaghoz.


Ha nem menne minden úgy mint a karikacsapás, jól jön egy kis földesszúnyog

A horgászat stratégiája az ütem és a pontosság volt. Ez tulajdonképpen abban rejlett, hogy nem kellett magára hagyni a csalit. Bedobás után miközben besüllyedt a szerelék odaugrottak a halak és pillanatokon belül kialakult a kapás, ha mégsem, akkor kis idő múltán ráemeltem a kosárra, a fellibbenő csalira még jó eséllyel volt jelentkező. Mindezt egy perc leforgása alatt végezte el az ember, így a folyamatos kopogtatással lehetett gyűjteni a halakat.


A várható halak elsősorban karikakeszegek,...


...másodsorban pedig dévérkeszegek

A csali összetétele is érdekesen alakult a horgászat közben, mert eleinte a fenéken felkínált tűzőszúnyog volt a nyerő a horgon, aztán ezt le lehetett váltani pinki-szúnyogra, de amikor már összeállt nagy mennyiségben a hal előttem, akkor már a tiszta pinki is jól működött. Sőt, ez jóval gyorsabb csalizást tett lehetővé. Próbálkoztam lebegtetéssel is, de ezúttal valamiért ez nem tetszett a halaknak, inkább az éppen a fenékre érkező csali volt a nyerő.


A hal megakasztása után, oldalra kitett bottal folyamatos tekerés mellett tereljük a part közelébe a halat,...


...majd ott felhúzva, már tolhatjuk is alá a merítőt


Az előző technikát alkalmazva nagy biztonsággal kivehetők a megakasztott halak

A horgászat közben egy érdekes jelenségre figyeltem fel, amit az óta sem tudok hova tenni. Egyes nagy versenyzők úgy tartják, hogy a zsinórvastagság kevésbé fontos, mint a horog mérete. Tehát ők inkább használnak vastagabb előkén kisebb horgot, azaz a horog méretének csökkentésével nem arányosítják a zsinór méretet. Ha ez igaz, akkor ez azt jelenti, hogy a halak elsősorban a horog méretére kényesebbek, mintsem a zsinór vastagságára. Én nem gondolom, hogy ez helyes tézis. Jómagam inkább hiszek a vékony előkékben és az apró horgokban egyaránt, vagyis mindkettő egyaránt fontos. Visszakanyarodva az észrevételre, az történt, hogy szépen beállt a hal előttem és ütemre lehetett fogni belőlük. Ekkor az ember, hogy gyorsítsa a horgászatot, feltesz egy vastagabb előkét nagyobb horoggal, ami jelen esetben 0,12-es előkét és 15-ös horgot jelentett.  Ezzel a kombinációval már húzhatom hajuknál fogva őket és nem kell szákolnom sem, röptethetek bátran. A következő dobásra aztán csend! Még egy dobás, aztán csend és ismét csend. Úgy tűnt mintha eltűntek volna a halak előlem. Az ötödik dobás után, amit persze kapás nélkül úsztam meg, eluntam a dolgot és visszatettem a 0,09/20-as variációt, s láss csodát, minden úgy ment tovább, mint az előtt! Hmm! -gondoltam magamban- ha ennyire markánsan reagálnak a halak a durvításra akkor ideje kideríteni, hogy tényleg a horogméret-e a fontosabb?! Ezért 0,12-es előkére kötöttem fel a 20-as horgot, amit felcsalizva már repítettem is a halak közzé. Az eredmény megdöbbentő! Kapás nélkül úsztam meg újból öt dobást. Persze ismét visszatértem az eredeti, kontroll variációhoz, ami ismét ontotta a halakat. A zsinór vastagsága igenis számít, engem legalábbis ismételten megerősített a hitemben. Újból visszatérve a halfogáshoz, azonban egy gondolat motoszkált bennem: Mi lenne, ha a vékony 0,09-es előkére kötnék fel egy a már előzőleg kipróbált és nem működő 15-ös horgot?! Bevallom őszintén, butaságnak gondoltam, de ha már eszembe jutott ez a variáció is, akkor kár lett volna kihagyni. Megkötöttem, felcsaliztam, bedobtam és vártam, hogy majd nem történik semmi. Nem így történt! Kapás, kapás hátán! Akkor most mi is történik? - futott át az agyamon. A halakat nem zavarta a nagyobb horogméret, de a zsinórvastagság egyértelműen igen. Sokat gondolkoztam azóta is ezen és arra a következtetésre jutottam, hogy a vékonyabb előkén a csali sokkal természetesebben hullt alá, ami rögtön kapást eredményezett, bizonyára a vastagabb előkén már ez nem tetszett nekik, ezért látványosan el is kerülték a horgot, akár kicsi, akár nagy volt. Ehhez még hozzájárulhat az is, hogy a Látóképi tározó vize kristálytiszta, amiben a halak jobban képesek meglátni a zsinórt.


Nem csak a halak okoznak meglepetést


Ha minden összeállt, akkor szép fogással lehetünk gazdagabbak

Érdekes észrevételek persze mindig vannak, sokszor gondoljuk azt, hogy megtaláltuk a csodaszert, ám később rájövünk, hogy mégsem. Vannak dolgok, módszerek, csalik, amik bizonyos időszakokban, adott vízen kiválóan működnek, máskor pedig egyáltalán nem. Fontos, hogy a csodák helyett inkább a miértekre keressünk választ, próbáljuk megérteni, hogy az adott helyzetben egy etetőanyag, csali miért működött, vagy épp miért nem?! Miért tartózkodtak ott a halak olyan távolságban, vagy épp mélységben?! Ha ezekre a dolgokra megtaláljuk a válaszokat, akkor később ezeket már készség szinten tudjuk alkalmazni. Ezek az okok, válaszok pedig sokszor egyszerűbbek, mint gondolnánk!

Írta: Kálló Kornél 

 


Kapcsolódó anyagok


Hozzászólok



Hozzászólások

2014.02.10. 19:40 GBela

Köszi a kielégítő válaszokat !

2014.02.10. 09:02

Látóképen 2013-ban több alkalommal is keszegeztem, hasonlóan verseny körülményekre kialakított finom szerelékkel. Debreceni ág TSZ felőli oldalán, versenypálya Ujvárosi oldalán (versenypályával szemben), és a versenypálya strand felőli végén is. Érdekes volt a halfauna és a méret alakulása, de ez inkább egy külön cikk témája lehetne. A keszegek jelenléte mindenhol jellemző volt. Annyira, hogy a több alkalom alatt egyetlen egyszer fogtam csak törpét, míg mások sokat panaszkodtak rá. Vélhetően az összeállt keszeg raj nem hagyott nekik teret, míg egy pontyos etetésre jobban odaáll.

2014.02.10. 07:47

Szia Béla!

A Látón én kizárólag a versenypályára járok horgászni. Szerintem a napszak itt kevésbé fontos, inkább a fény vízbe való betörése az ami megtréfálhatja a horgászt. Gondolok itt az etetőanyag-csali színére, az előke láthatatlanságára, a láthatatlanságára. Mint tudod Kristálytiszta a víz, így a halak mindent észrevesznek, látnak. De még egy fontos tényező, nyáron, sok esetben a fenéken fogott halak eltűnnek és nincs kapásod, ennek az igazi oka, hogy elemelkednek a fenékről vízközzé. Eszik, de már csak vízközt. A Keletin én a Polgári híd és a Balmazújvárosi zsilip közti szakaszon szoktam a legtöbbet horgászni, ott is a csatorna Hajdúböszörményi oldalán. Tehát nekem balról jobbra folyik. Ez csak azért lehet fontos, mert a meder nem egyformán lett kialakítva. A nekem hazai oldal mélyebb és a törés is agresszívabb, míg a túloldalon van egy lankásabb rész, ami folyamatosan mélyül. Én ez utóbbira szoktam átdobálni, mert itt szerintem több keszeg lakik. A napszak az elmúlt sok-sok év tapasztalata alapján: napkeltétől-9 óra körülig és délután 5-6 órától napnyugtáig szokott jó lenni. De tavaly ez valamiért változott és volt hogy egész nap evett rajta. Reméljük ez idén is megmarad. Remélem tudtam segíteni!
Üdv: Kornél

2014.02.09. 07:25

Szia Kornél !
Hajdu-Bihariaknak a legjobb keszeges vize a Látókép.Megtapasztaltuk mennyire időszak és hely függő a fogás. A hétköznapi keszegdömping írásodnál is /keleti/ és itt is érdekelne mi a tapasztalatod melyik időszakban melyik részen érdemes próbálkozni ? A keletin külön érdekel hogy a meder melyik részét horgásztad. Ott való fogásodhoz külön gratula ! Nagyon örülök hogy az ország keleti végén is van aki képvisel bennünket. Tanulságos a cikk, biztosan fogjuk tudni hasznosítani. Köszönjük !

2014.02.04. 20:59

Szia Kornél!

Gratulálok nagyon jó és tanulságos cikk lett! Én is járok ide horgászni, kifogom ezt a előke és horog variációkat próbálni.
Üdv. Zotyi.


Kapcsolódó írások


További írások


Hírarchívum


Lap tetejére
«« Vissza az előző oldalra
Magazin Online TV