Termékek

AdalékAromaBotBottartóDobozok, ládákCsalikKiegészítő, kellékErnyőEtetőanyagBojliFőtt magvakHaltartó, merítő, csalihálóPelletHorogMűcsaliÓlomOrsóRuházatSzemüvegekSzettTáska, botzsák, száktartóÚszóVersenyládaDVD-k, KönyvekVödör, dézsaZsinórBojlis kellékekFeeder / fenekezős horgászat kellékeiRablóhalas kellékekRakós botos horgászat kellékeiÚszós horgászat kellékei

2014. március 11.Február végén a zavarosban

Hozzászólások (0 db)

Mielőtt valaki azt gondolná, hogy valami tiltott horgászmódszerről lesz szó, megnyugtatok mindenkit, a „zavaros” ezúttal áradó, felkavart, zavaros vizet jelent. De azt szokták mondani, hogy rossz az, aki rosszra gondol!

Február végén a zavarosban
A korábbi esőzések hatására nem meglepő módon kisebb árhullám kavarta fel a Tiszát, s mivel a Keleti-főcsatorna is innen táplálódik, így mi is élvezhettük az egyre zavarosabb vizet. Előzőleg egyeztettünk kedves barátommal, Tóth Lacival egy közös feederezést a Keleti balmazújvárosi zsilip alatti szakaszára. Nagy reményekkel nem indultunk neki a horgászatnak, mivel az öt fokos, zavaros víz túl sok jót nem ígért, azonban azt beszéltük meg, ha ketten bírunk fogni öt-tíz kis bodorkát, akkor már elégedettek leszünk. A korán és intenzíven megérkező tavasz már úgy is megajándékozott bennünket.

 


A zavaros, hideg víz nem ígért sok halat

Ebben a hideg vízben nincs szükség sok etetőanyagra, ezért egy kiló Hidegvízi Dévér Speciált kevertem össze egy kilónyi sötét lösszel, amit természetesen egy kis Dévér Speciál folyadék aromával tettem teljessé. Úgy gondoltam, hogy sokat kell majd várni minden bedobás után a kapásra, ezért a földet még szárazon hozzákevertem az etetőanyaghoz és úgy nedvesítettem meg. Az így bekevert etetőanyag jóval nehezebben oldódik, de ez most kifejezetten jól jöhet.

 


Szerény mennyiség is elegendő lehet a hideg vízben


Szárazon összekeverve, aztán együtt nedvesítve


Jól látszik, hogy körbeveszi a szemcséket a föld

Igyekeztünk a lehető legfinomabban tálalni a csalétkeket, így a 0,09-es Tubertini Fluorine előkére 20-22-es méretű Tubertini Serie 18 típusú horog került. A horgászbot, ami ehhez ideális partner, a Trinity Light feeder Kobe orsóval. A leheletfinom készség ezúttal elengedhetetlen kelléke annak, hogy legalább néhány halacskát megnézhessünk közelebbről.

 


Kulcs a sikerhez

Alapozó etetést nem végeztünk a horgászat kezdetekor, nem volt rá szükség ebben a hideg vízben. A Dévér Speciál etetőanyag átható aromája, amelyet megsokszoroztunk a folyékony aromával, messziről a horgászhely elé vonzza a halakat, ha azok hajlandóak táplálkozni. A horgászat tematikája az volt, hogy viszonylag ki kell ülni minden kapást, így akár öt-tíz percig is bent hagytuk a cájgot. Az első néhány dobás csendesen, mondhatni eseménytelenül telt. Aztán finom pöccintésekkel jött az első kapás, ami a várt apró bodorka helyett egy dévér keszeg volt. Nem nagy, olyan tenyeres, de ami ennél fontosabb, hogy hal és a miénk!

 


Bodorkát vártam, dévér lett belőle

A fogáson felbuzdulva ismét bevetettük a készségeket, hogy aztán újra várhassuk a kapást, ami pár perc várakozás után ismét be is következett. Sok rontott kapás, kiszívott csali és meghosszabbított előke után már csak egy szem felfűzött csontival próbálkoztunk, amivel nagy százalékban meg tudtuk fogni a halakat. A pinki egyértelműen jobb lett volna, de sajnos csak csonti és giliszta állt rendelkezésünkre.

 


A pinki jobb csali lett volna a hideg vízben, de ezúttal csak csonti volt

Visszakanyarodva a halakhoz, meglepődtünk, hogy a tenyeres karikák voltak a főszerepben és nem a hideg vízben is aktív bodorkák. A meglepetések sora azonban nem állt meg, mert az egyik bevágásnál a bot karikában maradt és óvatos fárasztást követően szákba került egy 50-60 dekás dévér. Önmagában nem nagy dolog, de február végén valahogy nem szoktunk hozzá az ilyen fogáshoz.

 


Erre nem számítottunk

Az elkövetkező két órában aztán széles mosollyal az arcunkon fogtuk a halakat, mert jó tízpercenként hol nekem, hol a társamnak sikerült halat fognia, s bizony volt közte egy-egy ilyen darabos is.

 


Én egy gyönyörű vörösszárnyú társaságát élveztem,


miközben társam sem tétlenkedett,


egy szép kárászt terelt a szákjába, hogy azzal fotózhassam le

A februári csoda délben aztán véget ért, innentől ugyanis szinte eltűntek a halak előlünk. Ennek okát az óta sem tudni, de talán nem is számít. A február végi hideg időjárás ellenére egy jót horgásztunk, persze a sikerhez kellett a leheletfinom felszerelés is.

 


Az utolsó halak egyike

Egy gyönyörű napot töltöttünk el baráti társaságban a szeretett vizünkön, ahol szép halakat zsákmányoltunk. Mikor kezdtük a napot, még tíz apró bodorkával is elégedettek lettünk volna, de úgy, hogy a legkisebb halunk is tenyeres méretű volt, egyértelműen boldogan térhettünk haza. A haza vezető úton már a legközelebbi alkalmat terveztük, bízva abban, hogy ismét szép élmények várnak majd ránk.

 

                                                                                                                    Írta: Kálló Kornél
                                                                                                       Fényképezte: Tóth László
                                                                                                                       és Kálló Kornél


Kapcsolódó anyagok


Hozzászólok



Jelenleg nincsen hozzászólás!


Kapcsolódó írások


További írások


Hírarchívum


Lap tetejére
«« Vissza az előző oldalra
Magazin Online TV