Termékek

AdalékAromaBotBottartóDobozok, ládákCsalikKiegészítő, kellékErnyőEtetőanyagBojliFőtt magvakHaltartó, merítő, csalihálóPelletHorogMűcsaliÓlomOrsóRuházatSzemüvegekSzettTáska, botzsák, száktartóÚszóVersenyládaDVD-k, KönyvekVödör, dézsaZsinórBojlis kellékekFeeder / fenekezős horgászat kellékeiRablóhalas kellékekRakós botos horgászat kellékeiÚszós horgászat kellékei

2014. április 15.Bokor alatt - matchbottal

Hozzászólások (0 db)

Lassan eveztem az egyre erősödő oldalszélben. Kimentem a gyakorlatból, de pár jobbra-balra kitérő után hamar rátaláltam az egyenesre. Szemem a pályán, és leendő horgászhelyem után kutatva a távoli bokrokat kémlelem. - Teleport-gép kellene, vagy ilyesmi- fut át agyamon, amint kemény 30 méter után, az evezőt félretéve próbálok megszabadulni felsőmtől.

Bokor alatt - matchbottal

 

 


Hűvös reggel fogad a Vajai-őstavon

 

 


Valahol a messzi-messzi galaxisban... van egy bokor

 

 


Melyik az a három szó, ami minden bunyó előtt elhangzik: - Mivan!? Mivan!? Mivan!?

 

Élvezem a természet nyugalmát, és a monoton lapátolás mellett belehallgatok a csendbe. A láp felől bölömbika üdvözöl, mellettem két harcias vöcsök készül a tavaszra. Felnézve pontyugrásra leszek figyelmes, és mivel nincs konkrét elképzelésem a helyválasztásról, a „Jel" felé veszem az irányt. Messze van még, van időm gondolkodni. Elmosolyodok, amikor eszembe jut az utóbbi horgászatok eredménytelensége. Jelentem, megpróbáltam... Hallgattam a divatra, behódoltam a marketingnek, és ősszel feederbotra cseréltem a matchet, az úszókat etetőkosarak váltották, csúzli helyett pedig töltőszerszámot tettem táskám oldalfiókjába. Az őszi-téli időszak a sok próbálkozással telt, de elbuktam. A csúfos kudarcokat követően megadtam magam, ez nem lett az én műfajom. Legalábbis az állóvízi feederezés kiiratkozott a gyakran űzött módszereim közül. Már a botfelállítással gondjaim voltak. Mi az, hogy a partot nézem, ez így gagyi! Zavart, hogy nem látom a víztükröt, és a távdobós, kitekert testhelyzetű módszeren változtatva, a rövidtávú feederezés felé mozdultam, mert ott legalább valamelyest a víz felé lehet fordulni a megfelelő spicc-zsinór szög miatt. De ez sem nyert hangszórót, nem lettem szerelmes, nem volt meg a szikra. Botjaim azóta a falon pihennek, és ma is csak két matchbot a társam. Nem mondom, hogy soha többet nem veszem kezembe ama fegyvereket, de egyelőre jegelem a témát.
Csak megérkezem a kiszemelt bokor elé, és próbálom hátszélbe állítani a csónakot. Erős szél, kemény betörő hidegfront jutott a mai napon, a kapásindex valahol a kapástalan és a nagyon gyér közt mozoghat. De, ha meg kell ba... Izé', ha most van időm, akkor most van időm. Nem gyenge bénázás árán sikerül leszúrnom a közel 3 méteres karókat. Nádtorzsokot érzek a mederfenéken, miközben egyre mélyebbre tolom a rudakat. Mindössze fél-egy méter látszik belőlük, mire keményet fogok. Sajnos nem a vízmélység ekkora, vastag iszap- és tőzegréteg van a tó alján. Maximum másfeles vizet saccolok. Közel vagyok a bokorhoz, talán ha 12-13 méter lehet a távolság

 


Tökéletes menedék minden halfajnak

Az etetőt még a parton bekavartam, volt ideje megszívnia magát. Eleget "lobácsoltam" (pocskoltam szerk.) már a karókkal, így egykezes gombócokból gyúrok vagy tízet. Ilyen távra nem kell csúzli, simán megszórom a bokor előtti egy négyzetméteres területet. Mindössze egy régebbi pontyos, 3,90-es botot veszek elő, ilyen helyen nem érdemes kettővel mókázni, mert egy pillanat alatt beugrik a jelentkező. Az orsó dobját a feederbotokról kölcsönöztem, húszas damil került fel, a nagyobbak kedvéért. Nem egy igazi nádi pontyozó cucc, de nem hazudtolhatom meg önmagam, a lehetőségekhez képest a legfinomabb felszerelést állítom össze. Célom, hogy minél közelebb dobjak a gallyhoz, de ezt fix úszóval nehéz kivitelezni, mivel a vízmélységnek megfelelő, kiterülő zsinórhossz akadályoz ebben. Egyszerűsített csúszó úszós szereléket fabrikálok az alábbiak szerint:

 


Duplán fűzött stopper

 

 


Forgós karabineren a testnélküli waggler

 

 


A lecsüngő úszó ne érje el az ólmozást!

 

Sima stoppert húzok felülre, melyet egy 3 grammos, testnélküli waggler követ csőantennával, hogy bírja a kukoricát. Szinte minden lamellát rajta hagyok, hogy egyetlen 2-es söréttel, és a forgóval megfelelő módon súlyozhassam. Kevésnek tűnik az ólom, de nem az: célom, hogy mozogjon a szerelék a bokor előtt. Az úszó alá duplán fűzött úszórögzítő kerül, bőven megtartja a könnyű úszót, mivel itt nem kell nagyot dobni. Az alsó ütköző távolsága az említett söréttől egy centivel nagyobb az úszó hosszától. Kezdésnek 16-os előke kerül a forgóba 12-es pontyozó horoggal.

 


Közel a gallyakhoz

 

 


Így is lehet

 

3-4 próbadobást követően, felemelt bottal engedem közelebb a cumót a gallyashoz, majd amikor majdnem megvan a kívánt táv, kicsit ráengedve rögzítem a klipszbe a damilt. Így mindig a lehető legközelebb tudom dobni a bokorhoz a felszerelést, melyet vízbe érkezést követően a spiccet leengedve tudok még adni egy vízmélységnyi damilt (így nem jön kijjebb a lesüllyedő szerelék!). A fék itt nem játszik, satun van, ha kapás van, keményen kell tartani a botot. Csonticsokorral kezdem a horgászatot, de hamar elveszi tőle a kedvem a mohón jelentkező bodorkák, dévérek és karikák hada. Extraédes csemegére váltok, de a várva várt kapás elmarad. A felerősödő szélben egy órát próbálkozok 5-10 percenként újradobva, a bokor előtt terelgetve az úszót. Próbálkozom fektetni is az előkét, de két nádszál jutalmaz a torzsokosból, kicsit visszább kell vennem.

 


Vörösszárnyúak leptek el csontira

 

Vagyunk vagy tízen a vízen. Keresgélik a halakat, szinte mindenki helyet váltott már, hátha megtalálják a bandázó halakat. Én bízom az etetőben, a kivárásra játszom. A hullámok játszanak idegeimmel, mert hol van úszó, hol nincs úszó, bukdácsol a kis piros antenna. Közben egy helyi erő csónakázik el mögöttem, de érdeklődésemre csak szomorú fejrázás a válasz:- Nem esznek, be vannak ezek frontosodva... Szinte senki sem fogott még a tavon!- sóhajt, majd halkan továbbcsorog a kis villanymotorossal. Irigykedve nézek utána, és közben a szélirányt kémlelem, hogy segítségemre lesz-e a kievezésnél.

 


Az előbb még 4-5 csónak volt nem messze tőlem

 

Nagyot koppan az orsó a csónakdeszkán, de mire oda kapok, már késő. Bokorban a hal. Szitkok közt, szenvedve szakítom be az előkét, s közben csodálkozom, mit ki nem bír ez a 16-os Dargon. Szerencsére az úszó kijött. Igaz, megviselte a szárat, de nem látok törést a tollon, az új előkével mehet vissza.

 


Nincs helye finomkodásnak, húzni kell

 

 


Szerencsére kifordult

 


Telepített háromnyaras

 

Újult reménnyel dobok egy picit rövidebbet, majd 3 egykezessel kezelem a helyet. Nem hiába! Alig öt perc telik el, és máris megtörik a monoton játék: van úszó, nincs úszó, van úszó, nincs úszó, nincs úszó. Nincs úszó! Bumm!- odakenek egy embereset, és szigorúra fogom a dolgot, keményen meghúzom a karcsú kis botot. Ellenfelem enged akaratomnak, szépen kifordul a bokorból és a mély víz felé veszi az irányt. Nincs esélye. Hamarosan szákomban pihen a kettes forma tükrös.  Rám találtak!

 


Minden kapás után három egykezes a bokor elé


Végre van kapás!

 


Ez már nagyobb egy kicsivel

 

 


Volt, amit nem bírt az előke...

 

 


...de nagyon meglepett a 16-os Dragon

 

Hét további kapásom lett még a délelőtt folyamán, de abból egy útközben leakadt, kettő pedig bekéredzkedett a gallyak közé, valószínű nagyobbak lehettek, mint a frissen telepített egyen pontyok. Kettőfél, három kiló lehetett a teteje, ami kijött, véleményem szerint ez a matchbotos módszerben rejlő maximum. Ennél nagyobbat már csak marha nagy szerencsével lehet kivenni, mert még ha valami oknál fogva ki is fordul a bokorból, még mindig ott a kiakasztott klipsz problémája, amit egy megiramodó halnál pillanatok alatt kell valahogyan kiakasztani. Minden kapást két-, háromgombócos sorozat követett, így elég volt a két kiló kaja, és 4 doboz kukorica a délelőttre.  

 


Gyors egymásutánban

 

 


Kifelé menet fényjátékkal kecsegtet a természet

 

 


Végre!

 

Valamivel dél után fejezem be a pecát. Kifelé nehezebb evezni, mint gondoltam. Bele telik vagy fél órába, mire a kikötőbe érek. Rajtam kívül nem sokan voltak már ekkorra a vízen, nem mindenkinek jött össze a mai nap. Miközben bepakolok a csomagtartóba, egy etetőkosár gurul ki a botzsák oldalzsebéből. Ha az ugró ponty „Jel" volt, akkor ez is valami olyasmi! Eszembe jut tavalyi etetőkosaras-úszós, unortodox horgászatom, és máris tovább kombinálom a dolgot. Mi lenne, ha...

Kovács György


Kapcsolódó anyagok


Hozzászólok



Jelenleg nincsen hozzászólás!


Kapcsolódó írások


További írások


Hírarchívum


Lap tetejére
«« Vissza az előző oldalra
Magazin Online TV