Termékek

AdalékAromaBotBottartóDobozok, ládákCsalikKiegészítő, kellékErnyőEtetőanyagBojliFőtt magvakHaltartó, merítő, csalihálóPelletHorogMűcsaliÓlomOrsóRuházatSzemüvegekSzettTáska, botzsák, száktartóÚszóVersenyládaDVD-k, KönyvekVödör, dézsaZsinórBojlis kellékekFeeder / fenekezős horgászat kellékeiRablóhalas kellékekRakós botos horgászat kellékeiÚszós horgászat kellékei

2014. április 24.Árnyékból lesnek rám, avagy pontyhorgászat pontyok nélkül

Hozzászólások (2 db)

Ha nem lennék őszinte ember, bizony eltitkolnám, hogy pontyozni indultam aznap, mivel bajszos barátaim megfogására indított kísérletem kudarcba fulladt. Tesztelni akartam az etetőanyagot, a felszerelést és rajtuk keresztül magamat is, így készülve a közelgő Tubertini kupára. Viszont minden rosszban van valami jó is, mert bár pontyot nem fogtam, mégis szép ajándékot kaptam a víztől aznap.

Árnyékból lesnek rám, avagy pontyhorgászat pontyok nélkül
A tesztelés és felkészülés helyszínéül a Pródi horgásztavak kis tavát választottam. Rengeteg víz és még több hal jellemző rá, ami vonzóvá teszi a horgászok számára. Ideális helyszín a felkészülésre, tesztelésre. A közelgő kupára készülvén leheletfinom készséggel kívántam megfogni a halakat, hogy gyakoroljam a fárasztást az ilyen felszereléssel. A hideg vízre és óvatos halakra alkalmazott felszerelés lelke ezúttal a vékony 0,09-0,10 es előke és a 18-as méret körüli horog volt. Ilyen vékony előkékkel és apró horgokkal nem egyszerű feladat a partra kormányozni egy többkilós pontyot, azonban nem lehetetlen. Természetesen gyakorolni kell a finom botkezelést, mert egy rossz mozdulat, egy nagyobb bevágás esetén már oda is az előkénk és vele együtt a halunk is.

Az etetőanyagom:

1 kg Maros Mix XXL
1 kg Tubertini Big Fondo fekete
0,5 kg Maros Mix TTX
1 flakon Maros Mix Édesszamócás aktivátor
Maros Mix Extra Magmix
1 liter csontkukac és pinki vegyesen

 


Előző este beáztattam a kukorica pogácsát az aktivátorral és vízzel


Az édes szamócás ízt minden békéshal szereti


Az Extra Magmix, tartalmaz többek közt főtt kendert, búzát és kukoricát is

 Szerény alapozást követően elkezdtem horgászni. Nagy reményekkel és feszült figyelemmel vártam a kapást, azonban jó ideig nem történt semmi. Ha valami nem működik, akkor az ember megpróbál rátalálni a hiba okára és ha megvan, akkor orvosolja azt. Az első lépés a finomítás lett volna, de már a 0,09-es előkémet hova cseréljem?! Érdemes ilyenkor a csalival is játszadozni, de akár egy kis aroma, vagy több élőanyag is hozhat változást. Ezeket a variációkat zongoráztam végig, mikor is elérkeztem az élőanyaghoz. Az etetőkosarat a csonti-pinki keverékébe mártva, majd a két végét etetőanyaggal lezárva jött meg az átütő változás. Innentől kezdve szinte mindig volt kapásom. A halak tehát ott voltak az etetésen, de valamilyen oknál fogva rendkívül óvatosan viselkedtek, melyből azonban a nyüzsgő lárvák látványával sikerült kizökkenteni őket. Az első jelentkezők testes dévérkeszegek voltak, olyan 50-70 dekagramm közöttiek, bár volt köztük egy-két nagyobb és kisebb is. A nyerő csali a kis piros pinkicsokor volt, a dévéreknek ez tetszett.

 


Óvatos kézzel kell bánni a fárasztások során



Szép dévérek lakják a vizet


A serie 18 típusú horog rendkívül jól akad

 A probléma megoldása után egész szépen jöttek a dévérek, azonban a pontyoknak hírét sem hallottam. Ennek okán lecseréltem a pinkit két csontira, ez fért rá a picike horogra. Bíztam benne, hogy a dévérek kevésbé bántják majd a nagyobb falatot. Az elgondolás helyes volt, mert így már csak ritkán bántották a csalit, azonban a bajszosok még mindig elkerültek.

 


Még mindig dévérkeszegek,



bár jóval ritkábban

 Az élő csalijaim közül már csak a giliszta maradt hátra, ami igen fogós tud lenni tavasszal-ősszel. Persze hinni kell benne, de van olyan, hogy semmire nincs kapás, azonban a gilisztával csalizott horgot tépik-szaggatják a pontyok. Ebben reménykedve tűztem fel gilisztát a horgomra. Az első próbálkozásomra aztán jókora húzással válaszoltak lentről. A kapás nem a dévérre jellemző pöcögtetés volt, hanem sokkal agresszívebb húzós, amolyan pontyféle. A bevágást követően azonban rögtön éreztem, hogy nem ponty az illető, súlya se nehezedett a botra és védekezni sem nagyon akart. A szákolás előtt csapott párat, de nagyon nem hagytam neki, hamar alátoltam a merítőmet. A tettes ezúttal egy jókora kárász volt.

 


Az etetés körül ólálkodtak a kárászok is

 A gilisztás sikeren felbuzdulva, újracsaliztam a horgot és repítettem vissza az etetés felé. Sokat nem kellett várni, mert pár percen belül megismétlődött az előbbi történet, melynek végén újabb szép kárászt fogtam magamhoz. Hmm, hol voltatok eddig?! - gondoltam magamban. Kissé jobban átgondolva a dolgot azonban rájöttem, hogy kezdettől fogva ott lehettek, de félénk és rendkívül óvatos lelkük megálljt parancsolt a táplálkozás terén! Ebből csak a számukra rendkívül kívánatos csalival sikerült kizökkenteni őket, persze, ha mindezt egy jóval durvább készségen kínáltam volna fel, akkor ebben a hideg vízben valószínűleg nem találkoztam volna velük. Talán a negyedik kárászt fogtam meg, mikor egy kapást követően a bot szinte beleállt a halba, ami azután rögtön ki is akasztatta velem a klipszet. Jó hal, végre ponty lesz, futott át az agyamon. Pár perces huzavona után már a stég lába előtt aztán egy pillanatra megmutatta magát. Legnagyobb meglepetésemre nem ponty, hanem egy hatalmas kárász küzdött a horgomon, akkora, amilyet még sosem fogtam! Pár kirohanás után aztán remegő kézzel toltam alá a merítőmet. Sikerült, megvan! Hirtelen a boldogság hulláma áradt szét testemben, ilyen szerencse ritkán adatik meg egy finomszerelékes horgásznak. Próbálom egy kézzel átfogni a kárász vastag tarkóját, de nem megy, mindkét kezem kell hozzá, hogy megtartsam, lehet vagy másfél kiló. A vén kárász méltósággal viselte, hogy ezúttal túljártak az eszén!

 


Ha beszélne, bizony sokat tudna mesélni a vén kárász


Közelről látszik jól impozáns mérete

 Természetesen volt még a gilisztámból, ezért rögön újracsaliztam a horgot. A bedobás után minden ott folytatódott, ahol előzőleg abbahagytam. Pár perc várakozás, aztán kapás és végül szákban az újabb testes kárász. Ez így folytatódott a horgászat végéig, igaz olyan nagy már nem volt benne, de még így is volt több, ami megközelítette a kilót. Zárásnak jött ismét egy dévérkeszeg, ami jó végszó volt számomra, hogy befejezzem a horgászatot.

 


Kell ettől jobb végszó?

 Sokaktól hallott vélemény, miszerint a nagy kárászokat azért nem lehet megfogni, mert csak planktonokat, vagy egyéb más apró élő szervezeteket fogyasztanak. Bevallom őszintén sosem osztottam ezt a véleményt, de ez a horgászat csak még jobban megerősített benne. A kárász a kor előrehaladtával egyre óvatosabbá válik, nem szereti a tülekedést, ezért az etetés centrumától távolabb, a háttérben helyezkedik inkább el. Kerül mindent, ami gyanús lehet, legyen az egy rikító zsinór, vagy csillogó etetőkosár. Ha egyszerűen kellene megfogalmazni, akkor azt mondanám, hogy a kárász a vizek vaddisznója! Kiszagol mindent, észrevesz minden gyanús, oda nem illő részletet, távolról, biztonságból követi az eseményeket, viszont mindenütt ott van, még ha azt is gondolnánk, hogy nincs. Csak az alkalmas pillanatra vár, hogy táplálkozzon. Ha legközelebb a tópartra érkezünk ne feledjük ezeket, s ha úgy érezzük, hogy figyel valaki odalentről, akkor legalább már tudjuk ki az.

 

Írta: Kálló Kornél
Fényképezte: Abari Marietta


Kapcsolódó anyagok


Hozzászólok



Hozzászólások

2014.04.26. 18:37

Szia Tamás.
Körülbelül 60 cm volt az elökém hossza.
Üdv.

2014.04.26. 14:50

szia Kornél,
megkérdezhetem, hogy mekkora volt az előkehossz?


Kapcsolódó írások


További írások


Hírarchívum


Lap tetejére
«« Vissza az előző oldalra

Magazin Online TV