Termékek

AdalékAromaBotBottartóDobozok, ládákCsalikKiegészítő, kellékErnyőEtetőanyagBojliFőtt magvakHaltartó, merítő, csalihálóPelletHorogMűcsaliÓlomOrsóRuházatSzemüvegekSzettTáska, botzsák, száktartóÚszóVersenyládaDVD-k, KönyvekVödör, dézsaZsinórBojlis kellékekFeeder / fenekezős horgászat kellékeiRablóhalas kellékekRakós botos horgászat kellékeiÚszós horgászat kellékei

2014. november 22.Pontyok közel, és nem távol

Hozzászólások (1 db)

A pontyozás hazánkban sokáig a minél nagyobb távolságok eléréséről szólt. Meg van ennek is az ideológiája, és nem vitatom, néha szükséges kifejezetten messzire horgászni. Vannak azonban olyan helyzetek, amikor ennek pont az ellenkezője igaz, és a pontyokat nem bent, hanem kint, szinte a lábunk alól is lehet fogni. Ma már egy feeder versenyen sem eretnekség a bottal csupán kilendítve, a parttól 7-8 méterre pontyozni, úszós pecánál pedig mindenkinél ott lapul a botzsákba egy rövid „mini” rakós. A közelre történő pontyozás tehát már a versenyeken is felbukkant, de az, hogy ez a közelség akár a parttól csupán 50 centi is lehet, sokak számára hihetetlen. Pontyozni pedig lehet így is. Sőt!

Pontyok közel, és nem távol

 

Fenekező bottal horgászó sporttársak egy tavon a túlsó part szélére igyekeztek dobni. A távolság mintegy 70 méter lehetett, és valóban csak akkor tudtak kapást kicsikarni, ha a kosár szinte a túlpart elé csobbant. A velünk szemben horgászó sporik hasonlóan cselekedtek, csak ők a mi oldalunk parti sávját vették célba. A tavon egymással szemben horgászva tehát mindenki a másik elé dobált. Suhogtak a pálcák, én pedig viccesen megkérdeztem tőlük, hogy kicsit belegondolva ebbe a helyzetbe, nem marhaság, amit csinálnak? A part mellet van a hal!- jött a válasz. Látva, hogy nem ment át a mondanivalóm, inkább összepakoltam, mielőtt ledobtak volna a ládámról. A hal ott volt mindkét part szélében, mégis mindenki a másik part elé hajigált. Eszembe jutott a 2012-es Feeder OB., ahol a kilendített szerelékkel Erdei Attila több, mint 30 kiló pontyot szákolt, szinte maga elé horgászva, alig hat méterre. Mások is átvették másnap a módszert, és nekik is működött. Az első napi hatalmas előnyt, amit Attila a formabontó stílussal megszerzett, már nem lehetett behozni, így nagyrészt ennek a part közeli pontyozásnak is köszönhetően begyűjtötte második bajnoki címét.


Feeder bottal part (m)e(l)lé

A rakósbottal persze a túlsó part elé horgászás lehetetlen, mivel itt a távolságot behatárolja a bot hossza. Egy 13 méteres póznával, még ha kilendített szerelékkel is horgászunk, maximum 15-16 méterre tudunk horgászni. Ha távolabbra nem tudunk, közelebbre még lehet. Az első pozitív tapasztalatomat a partszéli pontyokkal kapcsolatban egy forró augusztusi napon szereztem. Egyik kedvenc helyemen, egy fűzfa árnyékában lógattam, bizony eredménytelenül. Hiába volt minden praktika, halat sem érintettem. A melegben egyedül a közeli fűzfa árnyéka adott némi enyhülést. Akkor, hogy ne unatkozzak, jobbra a fűzfa vízbe nyúló gyökerei mellé szemenként kukoricát dobáltam. Egyszer arra lettem figyelmes, hogy idővel egy-egy vízbe pottyanó tengeri szem után szép burványok kerekednek a sekély, mindössze 50 centis vízben.


A partszéli peca igazi rakósbotos móka

Veszíteni valóm nem lévén, kifordultam a ládámról, és a saccra bemért eresztékkel egy szem kukoricával csalizott horgomat belógattam a fűzfa árnyékába. Az úszóm alig állapodott meg, máris elmerült, majd a gumi is süvítve szaladt ki a botból. Mondanom sem kell, miután sikeresen megszákoltam a szép tükröst, egy marék csemegét szórtam a helyre, majd az előző forgatókönyv szerint még további négy testes potykát kormányoztam ki a gyökérerdőből. A lelépettekről nem is szólva. Kicsit utána jártam a témának, és első körben arra kérdésre kerestem a választ, vajon miért pont ott lehetett csak halat fogni? Azon a helyen a fa nem csupán nekem adott árnyékot, de a vízben a halaknak is. A fűzfa szövevényes gyökérzete apró rákocskáknak, a pontyok számára ízletes tápláléknak adott otthont, így nem volt véletlen, hogy mindig lebzselt néhány potyka a közelében. A tavakon tehát ott, ahol a part szélét a halak táplálékát rejtő növényzet keretezi, számíthatunk pontyokra is. Mi a helyzet azonban ott, ahol egy árva nádszál sem található? Ezt is megtapasztaltam. Egy versenyen szélső helyre sorsoltam. Az ilyen helyekről jobbára csak elrontani lehet a pecát, tartja a mondás. Nos, nekem ez olyan jól sikerült, hogy a szektoromban utolsónak végeztem. A szélső helyemtől jobbra egy kiöblösödés volt a tavon, és az erős szél keltette hullámok ebben a kis öbölben csapódtak a partnak. Láttam én, hogy ott mindig felfröccsen a víz, de a hullámoknak tudtam be a dolgot. Ahogy az lenni szokott, a verseny végére elcsendesedett a szél, és jól láthatóvá vált a part mellett felkavarodott vízben, hogy ott bizony halak korbácsolják fel a vizet.


Parti őrség

Közelre nem kellenek nagy úszók

Egy top szettet kézbe véve, közelebb settenkedtem, és belógattam a cuccot. A folytatást már tudhatjuk. Ha a verseny közben okosabb vagyok, és a ládáról kifordulva, a part mellé horgászok, nem kell hallgatnom a haverok élcelődéseit a tuti helyről elbukott versenyről. A pontyok azért húzódtak ki a part mellé, mert a szél oda tolta a táplálékot, és a partoldal bemosódása is további terített asztalt biztosított. A felkavarodott víz eleve a táplálék után kutató pontycsapat jelenlétére utalhatott, talán ez is felkeltette a potykák figyelmét. Ebből a két tanulságos esetből okulva, ha nincsenek zavaró körülmények, mindig beborítok egy pohárka csemegekukoricát a part mellé is. Egy-egy szép halat mindig ad a part közelsége. Néhány dolgot kell csupán szem előtt tartanunk. Kezdjük a szerelékkel. Mivel a part mellett a víz többnyire sekély, nincsen szükség hosszú szárú úszókra. A rövid, zömökebb pontyozó úszók, vastagabb antennával a tökéletesek. Itt nincsen szükség nagy teherbírású modellekre, 0,3-0,5 grammos bóbita elegendő. A vastag, nagy felhajtóerővel bíró antenna a nehezebb csalik elviselése miatt kell. A szereléket jobb 0,18-0,20 mm-es damilból készíteni, a vastagabb főzsinór merevsége jó szolgálatot tesz a rövid szereléken, és a nekiiramodó ponty erőszakos kitöréseit is jobban tolerálja.


Keveset, pontosan, csendesen


Az előke is legyen kellően erős, a horog pedig idomuljon ehhez. A vastagabb húsú, erős acélos horgok megfelelnek a célra. A part mellé nem szabad nagy alapozást végezni. Mindössze egy-két csészényi pellet - kukorica - aprómag, esetenként csontival kiegészítve elegendő. A part vonalában járőröző, vagy a víz belseje felől kihúzódó pontyok fel-felcsípnek egy pár szem eleséget, majd visszahúzódnak. Én azt tapasztaltam, hogy a sekélyben nem kezdenek olyan önfeledt habzsolásba, mint a benti, 11-13 méteres távon. A kapások után azonban mindig érdemes pótolni a veszteséget, azaz félcsészényi adagokban kell rápoharazni az alapozásnál is használt keverékből. Az aromákkal csínján kell bánni, ez alól a csali lehet kivétel. A különböző módon aromázott csontik, (por aromában fürdetett, vagy folyékony aromában ázó) dippelt csalik hamarabb gazdára találnak. Az egyik legfogósabb csalétek azonban a kiflirózsa, ennél a módszernél sokszor verhetetlen. A szaftos falattá nyíló, aromás pamacs, ahogy a sekély vízben kelleti magát, minden pontyban feléleszti a táplálkozási vágyat.


A kiflirózsa sokszor eredményes

Dipelhetjük is


A part közeli pontyozás önmagában is űzhető, bár én inkább, mint kiegészítő, „menekülő út" szoktam alkalmazni. Alapvetően magam elé, 11-13 méterre horgászom, és a ládáról kifordulva hintem meg a part melletti sávot, amire időnként ránézek. Azt tapasztaltam ugyanis, hogy ha innen fogok egy halat, akkor egy időre elugrik a hal a sekély vízből. A benti, mélyebb etetésen is ez történik, de itt valamiért hamarabb rendeződnek a sorok.


A part mellé kicsit több idő múlva merészkednek újból vissza a pontyok. A két, egymástól független etetés egyike biztosan pihen, így jó váltásokkal lehet folyamatossá tenni a halfogást. Mindent egybe véve, ne gondoljuk azt, hogy pontyot csak a távolban lehet fogni. A halak sokszor ott vannak a lábunk előtt-alatt, csak észre kell őket venni. Az itt fogott halak nekem mindig kellemes fűszerei a napnak. Nem állítom azt, hogy minden alkalommal működik a dolog, hiszen van úgy, hogy senki sem kíváncsi a part mellé szórt táplálékra, de ha a szél ide tolja a vizet, vagy a part közelsége a halak számára enyhet, rejteket adó bokornak, nádasnak ad otthont, mindenképp érdemes egy kis kukoricával meghinteni a helyet, és rápróbálni. Nem is gondoljuk, milyen szép halak rejtőzhetnek tőlünk karnyújtásnyira.


 

Polyák Csaba (csabio)

 


Kapcsolódó anyagok


Hozzászólok



Hozzászólások

2014.11.22. 16:26

Én is már többször fogtam a "lábam alól" halat. Ha nincs nyeletőfék az orsómon, már nem volna klassz kis féderbotom. Volt olyan, hogy még lóbálnom sem kellett, csak letettem magam elé az 50 centis vízbe, és hihetetlen, de volt, hogy négy darab ponty süvített a szerelékemmel befelé, és egy sem volt 4 kg alatt!


Kapcsolódó írások


További írások


Hírarchívum


Lap tetejére
«« Vissza az előző oldalra
Magazin Online TV