Termékek

AdalékAromaBotBottartóDobozok, ládákCsalikKiegészítő, kellékErnyőEtetőanyagBojliFőtt magvakHaltartó, merítő, csalihálóPelletHorogMűcsaliÓlomOrsóRuházatSzemüvegekSzettTáska, botzsák, száktartóÚszóVersenyládaDVD-k, KönyvekVödör, dézsaZsinórBojlis kellékekFeeder / fenekezős horgászat kellékeiRablóhalas kellékekRakós botos horgászat kellékeiÚszós horgászat kellékei

2014. november 24.A tréningek célja a feeder versenyzésben

Hozzászólások (1 db)

2014-es év első feeder ranglista versenyén, a Tubertini feeder kupán 143 hazai és külföldi versenyző vett részt a Maty-éri evezőspályán. A két fordulós versenyt egy tréning nap előzte meg, ahol az indulók 90%-a leült horgászni és próbálta megfejteni a pálya titkait. Ezt a napot volt, aki egy sima ötórás horgászattal töltötte, volt, aki tervszerűen próbált ki dolgokat és láthattunk kisebb csapatokat, akik egymás mellett horgászva, a tapasztalataikat megbeszélve próbáltak közelebb jutni a másnapi ideális taktikához.
Egy sima horgászathoz képest mennyiben más vajon egy ilyen tréning? Hogyan lehetünk eredményesebbek egy vagy több napos tréning tapasztalatait megfelelően értékelve? Erre szeretnék néhány példával válaszokat adni.

A tréningek célja a feeder versenyzésben

 

Természetesen mindenki tisztában van azzal, hogy minden víznek megvannak a maga sajátosságai. Amennyiben eredményesen szeretnénk horgászni, ki kell ismernünk a mederviszonyokat, az ott élő halfajokat, azok méretét, mennyiségét, táplálkozási szokásaikat és mindez természetesen az évszakok és az időjárás változásaival együtt változik. Hatalmas előnyt jelent a sokéves, különböző vizeken szerzett tapasztalat, hiszen nagyobb ismeretanyagból tudjuk kiválasztani az éppen legmegfelelőbb technikai és taktikai elemeket. Az elméleti felkészültség is nagyon fontos, de az eredményes horgászat, versenyzés szinte elengedhetetlen része a versenynapokat megelőző teszthorgászat, illetve tréning. Egy jó horgászat alapvető feltétele a víz és a mederalakulatok, mélységviszonyok feltérképezése. Ez a Maty-éri evezős pályán nem egy ördöngös feladat, hiszen egy mesterséges medrű, mérnökien megtervezett és megépített állóvízről beszélünk.


Az azonos távolságot két egymástól 3 méternyire leszúrt cövek segítségével tudjuk minden botunkon kimérni

A part rézsűjének hossza, a meder többnyire néhány centiméteres törései, kimosódásai, a mederfenéken lévő iszapréteg vastagsága vagy lágysága azért mind figyelmet érdemlő momentum. Ezeket feeder versenyeken legjobban a hosszú előkés szerelékünk kosárrögzítőjébe akasztott ólom vagy mérősúly segítségével tudjuk feltérképezni. A mérősúly süllyedésének idejéből tudunk mélységet számolni, majd azt a fenéken lassan bevontatva érzékelhetjük a kisebb töréseket, mederemelkedéseket és a medret borító iszapréteg vastagságát, lágyságát és az esetlegesen a mederben fekvő akadókat. Ezen a pályán három távot érdemes meghorgászni.


A zsinórjelölő filccel mindenképp jelöljük meg a távolságot, hogy ha a klipszből ki kell akasztani a zsinórt, visszataláljunk az etetésre

Egy egészen rövid, 7-8 méterest a rézsű oldalának meghorgászásához, egy 13-15 méterest, a parti rézsű tövéhez történő horgászathoz és egy 25-28 méteres, az evezős pálya bójasora előtti hosszabb távú horgászathoz. A kinti táv tavasszal főleg csak apróbb keszegeket szokott adni, de a mérlegelésnél sokszor a kapástalan időszakokban itt begyűjtött keszegecskék sokat érhetnek. Felmelegedett nyári időszakban azonban a pontyok is kicsalogathatók erre az irreálisan rövid távra. A második magyar bajnoki címem megszerzésében ez nagy szerepet játszott. Talán a parti rézsű töve, a 13-15 méteres táv a legmegbízhatóbb távolság. Közeli, gyors pontos horgászatot tesz lehetővé, kivéve a kora tavaszi és késő őszi időszakokat, amikor inkább a bójasor előtti hosszabb távon állítható be az etetésre leginkább a hal. Természetesen ennek a horgászatnak is egyik célja az volt, hogy csapattársaimmal együttműködve, a különböző távokat váltogatva kiderüljön, melyik távot érdemes majd meghorgászni a hétvégi két fordulóban.A különböző távolságokra más-más botok felelnek meg. Fura, hogy itt a legrövidebb távra szoktam a leghosszabb, 3,90-est használni. A zsinór kiakasztása nélkül, csak bothossznyi zsinórral lendítem be a szereléket, szinte mintha spiccbottal horgásznék. Nagyon szép, pontos horgászatot lehet így véghezvinni, akár kis keszegekre, akár botlecsavargató nyári pontyozásra lehet számítani. A közepes távra 3,30-as, a bentire 3,60-as bothossz az ideális. Ha a hosszabb távokra több botot is előkészítek, fontos ezeknek a botoknak az összehúzása, a klipszbe történő centire pontos beakasztása és jelölő filccel történő megjelölése. Mind a kettő fontos, mert az orsó klipszébe történő zsinórkiakasztással teszem pontossá a horgászatomat, de ha egy nagyobb hal fárasztása közben ki kell vennem a klipszből a zsinórt, akkor a zsinóromon lévő fehér jel segít visszaállítani az etetés távolságára a készségemet.


Versenyen a felkészülési időben kizárólag ólmot használhatunk a mederalakulatok feltérképezéséhez

A versenyeket megelőző horgászatok fontos feladata a horogméret, előkeméret és előkehossz megtalálása. A felső határ horog és előkezsinór méretben az, amit még a halak hajlandóak felvenni, az alsó, pedig amivel a megakasztott halakat képesek vagyunk eredményesen kifárasztani, megfogni. Ezen az áprilisi tréningen csapattársaimmal arra a megállapításra jutottunk, hogy a 0,09- 0,11-es előkezsinór méretek a kellően lágyak ahhoz, hogy kapásokat tudjunk elérni, de az időnként horogra akadó 2-3kg-os pontyok megfogása ezekkel az előkeméretekkel és az apró 16-18-as horgokkal már nem volt egyszerű feladat. Ez a dilemma igazolódott a hétvégi két forduló horgászatain is. Aki a finomabb előkeméretekben bízott, a megakasztott jobb halai közül szinte biztos elvesztett néhányat, aki a durvább előke mellett döntött, az viszont ritkábban jutott el kapásokig. Annyira finnyásan evett a hal, hogy sokszor a legfinomabb rezgőspicc sem jelzett semmit, csak a szerelék kivételekor begörbülő bot jelezte, kezdődhet a fárasztás. Ha ez szép kárász vagy ponty volt, nagy volt az öröm, de ha egy dekás törpe volt az elkövető, az nem lett megdicsérve. Emiatt is tűnt fontosnak a gyakori, 2-5 percenkénti újradobás.


Az etető és a tűzőszúnyog között szemmel látható a méretbeli különbség

Természetesen az ilyen horgászatok másik fontos feladata a megfelelő etetőanyag megtalálása. A hideg, alig 10 fokos víz miatt a sötét, hideg vízi keverékek jöhetnek csak szóba. Természetesen ez a víz hőfokának emelkedésével az év melegebb időszakában majd változni fog. Ezen a tréningen az apró szemcséjű, sötét tónusú, kevésbé tartalmas, jól tapadó, de gyorsan oldódó keverékek működtek jól. Az édesítő és a felhasznált aroma típusa és mennyisége volt a kérdés. Ezekre a kérdésekre még akkor is nehéz pontos választ találni, ha többen, előre megbeszélt terv szerit tesztelünk egy, maximum két komponensben eltérő etetőanyagokat. Az sem véletlen, hogy komolyabb versenyek előtt csapatszinten több napon keresztül végezzük el ezt a munkát, mielőtt megszületik a végső döntés. Most ez az egynapos tréning az etetőanyag édesítését és a scopex aktivátor jótékony hatását hozta ki eredményül. Az etetőnk összetevőin kívül természetesen legalább annyira fontos annak előkészítése, nedvesítése, egyenletes elkeverése, állagának pontos beállítása és rostán történő áttörése.


A versenyeken leggyakrabban használatos élőcsalik. Etető és tűzőszúnyog, színes-fehér csonti, báb, giliszta, pinki

Az etetőanyag előkészítését órákkal a horgászat megkezdése előtt végezzük el, hogy az aromák, íz anyagok maximálisan fel tudjanak oldódni és fel tudjanak szívódni az etetőanyag-szemcsékbe. Első lépés a száraz komponensek egyenletes elkeverése, esetleges rostálása, ha a durvább szemcséket ki akarjuk venni a keverékből. A többszöri, szárazon történő átrostálás egyben tökéletes elkeverést is eredményez. A száraz etetőanyag-festékeket is ekkor adjuk a keverékhez. A folyékony adalékokat először hígítsuk fel vízzel. Egy kiló etetőanyag első nedvesítéséhez kb. 4 dl folyadékot adagolhatunk. A keverést végezhetjük kézzel egy megfelelő méretű keverőedényben, de a gépi keverés egy jó keverőfejjel könnyebb, gyorsabb és egyenletesebb. Ezután 15-20 percig pihentessük az előnedvesített anyagot, majd kisebb adagokban folyadékot hozzákeverve állítsuk be a keverék optimális nedvességét. Versenyeken csak limitált mennyiségű etetőanyag és élőcsali használható fel. Ez az érvényben levő magyar feeder szabályzat szerint 12l etetőanyag és 2,5l élőcsali, amiből 0,5l lehet az etető szúnyoglárva.


Az etetőanyag rostán történő áttörése nem csak a versenyeken nagyon fontos

Ezt a versenyeken a kezdés előtt egy órával ellenőrzik és a limitellenőrzéskor az etetőanyagot felhasználásra kész állapotban kell bemutatni. Az ellenőrzés után már nedvesíteni és törőrostán áttörni tilos. Ezért is olyan fontos az etetőanyag alapos és időbeni előkészítése, hogy olyan állagot és nedvességet érjünk el az előkészítés során, hogy a hátralevő egy órányi felkészülési időben és az utána kezdődő ötórányi versenyidő alatt az etetőanyagunk végig megőrizze a megfelelően beállított állagát. Én közvetlenül a rajhelyre történő belépés előtt szoktam utoljára ráellenőrizni az etetőanyagom állagára, és ha megfelelőnek találom, akkor már csak a megfelelő méretű rostán való áttörés van hátra.


A nagyobb távolságokra 360- 390-es bot szükséges

Legalább ennyire fontos az élőcsali előkészítése a horgászatra. Itt már a beszerzéssel kezdődnek a feladatok. Nagyon fontos a megbízható, jó minőségű árut szállító csali kereskedő vagy boltos szerepe ebben. A csonti, a pinki, a báb nejlon tasakban, a megfelelő méretű giliszta zsákban, az etető és a tűző szúnyog papírba csomagolva, hűtve kerül jó esetben a versenyző kezébe. A horgászatot megelőzően a csalik életben tartása egy fontos feladat. Főleg nyáron fontos a csalik megfelelő hűtése, de legalább ennyire fontos tisztításuk és levegőztetésük is. A csontit, a pinkit megfelelő méretű szitán leszitálva szabadíthatjuk meg a nedvesség felszívására közéjük kevert fűrészportól. A 4mm-es rostán lemászatva érhetjük el, hogy a nagyobb forgácsdarabok és a kevésbé életképes egyedek kikerüljenek a felhasználásra szánt csali mennyiségből. A bábot a tasak felbontása után célszerű tiszta vízben átmosni, ezután pedig egy csalis edényben vízben hűtve tárolni. A vízben tárolás azért fontos az élő báb esetében, hogy ne érjen, barnuljon tovább, mert akkor egy idő után lebegővé válik és nagyobb kárt okoz az etetésünkön, mint hasznot. A papírba csomagolt etetőszúnyog levegőztetése és friss papírba helyezése, valamint hűtése a legfontosabb, ha nem reggel a verseny helyszínén kapjuk kézhez. A horogra való nagyobb méretű tűző szúnyoglárvát is feltétlenül tisztítsuk meg a közé kevert tőzegtől, ami az összetapadásukat hivatott megakadályozni. Mászassuk át egy edényben vízre helyezett mászató szita segítségével, hogy csak a teljesen egészséges példányok kerüljenek a csalis edényünkbe, illetve csalizáskor a kezünkbe. Az élőcsalikat a limitellenőrzéshez a limitedény-készletbe, lezárt tetővel kell előkészíteni. Ezt a rajthelyre történő belépés előtt meg szoktam csinálni, de a limitellenőrzést jelző dudáig minden csalinak és etetőanyagnak a fentiek szerint előkészítve a rajhely vonalán belül kell lennie és ezek után már sem etetőanyag, sem adalék, sem élőcsali nem kerülhet be pluszba a rajthelyre.


Ezért a pillanatért szükséges a sok előkészület

A tréningeken azért nem ennyire szigorú a helyzet, hiszen ilyenkor teszteljük az etetőanyagokat és előfordulhat, hogy horgászat közben is célszerű lehet egy váltás. Valamint ilyenkor derülhet ki, az élő csalik közül melyikre, milyen arányban van szükség az eredményes halfogáshoz. Érdekes tapasztalat volt és nem ez az első eset, hogy a feederes horgászatokon sokszor kevesebb etetőanyagra és csalira van szükség, mint amit a limit megenged. Erre a feederkosárral folyamatosan kis adagokban bevitt koncentrált etetés szolgálhat magyarázatul. Ezt a tréninget is sikerült megoldani 2kg etetőanyaggal, és valószínűleg az alacsony vízhőmérséklettel és a halak viszonylag alacsony táplálkozási aktivitásával magyarázható, hogy az élőcsalikból sem tudtuk kihasználni a limit adta lehetőségeket. A közepes vagy kis űrtartalmú kosarakba hol ragaszott csonti, hol ragaszott etetőszúnyog került, alul, felül etetőanyaggal lazán lezárva. Gördülékeny kis horgászat volt a mai, gyakori újradobásokkal. Mindig csak kevés anyagot kellett bejuttatni kosarunkkal, ha azt akartuk, hogy a horgon lévő csali felkeltse a visszafogott etetésre érkező halak érdeklődését. Fontos volt a kosár megtöltésénél figyelni arra, hogy csak akkora erővel nyomjam meg a kosár tartalmát, hogy a dobást és a fenékre süllyedést kibírja. A vízfenéken viszont azonnal oldódjon, hogy egy gyors kapás után se rántsam el a kosárral együtt annak tartalmát, szétterítve az addig pontos etetésemet.


Az egynapos tréning rövidsége ellenére pár tapasztalattal gazdagodtunk. Sikerült tisztázni az etetőanyag kérdését, az alkalmasnak tűnő horog- és előkeméreteket, az etetés mennyiségét és az újradobások ütemét. Nyitott kérdés maradt viszont a meghorgászandó távolság és a szerelék lefinomításának mértéke. Nem volt egyértelmű, melyik távolság lesz a nyerő a hétvégén. Bár a távolabbi horgászat adta egyenletesebben a halat, az lassabb és pontatlanabb volt. Lehet, hogy az edzésnapi etetés hatására érkezik a pályára annyi hal, hogy a rézsű alján, a rövidebb távon is eredményesen lehet majd halat fogni, ami pontosabb és gyorsabb horgászatot fog eredményezni. Ugyancsak feloldhatatlannak tűnt a nagyon lefinomított szerelékekre érkező 2-3 kg-os pontyok kérdése. Most úgy érzem, ebben csak az imádság segít majd.

Erdei Attila

 


Kapcsolódó anyagok


Hozzászólok



Hozzászólások

2014.11.25. 10:08

Erdei Attila Úr!
Nagyon jó írás szívesen olvasnék ilyesmi írásokat,például a verseny közbeni megoldási lehetőségekről ha nem eszik a hal.
Üdv: J:Á


Kapcsolódó írások


További írások


Hírarchívum


Lap tetejére
«« Vissza az előző oldalra
Magazin Online TV