Termékek

AdalékAromaBotBottartóDobozok, ládákCsalikKiegészítő, kellékErnyőEtetőanyagBojliFőtt magvakHaltartó, merítő, csalihálóPelletHorogMűcsaliÓlomOrsóRuházatSzemüvegekSzettTáska, botzsák, száktartóÚszóVersenyládaDVD-k, KönyvekVödör, dézsaZsinórBojlis kellékekFeeder / fenekezős horgászat kellékeiRablóhalas kellékekRakós botos horgászat kellékeiÚszós horgászat kellékei

2015. február 03.Az „Alcsi” teória!

Hozzászólások (0 db)

A tavalyi Feeder Magyar Bajnokság invitált meg arra, hogy kapcsolatba lépjek az Alcsiszigeti Holt-Tiszával. Sokat hallottam és olvastam korábban a vízről, de a puding próbája az evés, így jó tanonc módjára a versenyt megelőzően ellátogattam a vízre, amolyan terepszemle gyanánt.

Az „Alcsi” teória!

 

 

A finomszerelékes horgászoktól kapott előzetes információk mind arról szóltak, hogy ők a versenyeken, a pálya bizonyos szakaszain még a 13 méteres botból is levesznek egy, olykor két tagot is. Ennek függvényében úgy tűnt, hogy a halak a parthoz közeli távolságokban tartózkodnak és nem a bentebbi zónákban. Ez a tézis az azóta lezajlott bajnokság tudatában megdőlt, legalábbis az előző mondatom ebben a formában helytelen. Ugyanis az egyhetes tréning és verseny során minden más távolság sokkal jobban működött, mint ez a partközeli táv! De hogy lehet az, hogy előzőleg itt évekre visszatekintve a rangos úszós versenyeken, mindig ezen a távon horgászva érnek el kiváló eredményeket, a feeder versenyen pedig szinte az ellenkezőjét tapasztaltuk? A válasz sok fejtörést okozott, de azt gondolom talán sikerült megfejtenem!

 


A versenypálya aszfaltozott úttal és kikövezett horgászhelyekkel rendelkezik

 

A megoldás a két módszer etetésbeli különbözőségében rejlik! Míg a feeder esetében 12 liter a limit, addig az úszós szabályok 20 litert engednek meg. Ezt csak tetézi az a tény, hogy az úszós horgászok fő fegyvere a rakósbot, így azt minden horgász megbombázza, ezzel is egy bőséges etetési sávot rajzolva a halak számára. A feeder esetében nincsenek ilyen fix távolságok, így ennek és a kevesebb etetőanyag limitnek köszönhetően nem tud kialakulni egységes etetési sáv. Rövidre zárva a dolgot, az úszós módszer esetén kicsalják a halakat a tényleges lakóhelyükről, míg mi feederesek ezt nem tudjuk pályaszinten prezentálni, ezért nekünk a kevesebb limittel a lakóhelyükön kellett megfogni a halakat, ezért működtek szépen a 20-30 méteres távolságok. Az igazsághoz hozzátartozik az is, hogy a pálya két részre osztható, egy mélyvizű és egy sekély részre. A fenti teóriám a sekély részeken volt látványosan érzékelhető, mert a mély szakaszon a halak komfortzónája sokkal közelebb van a parthoz. Ezt csak tetézte, hogy a verseny négy szektorából három a sekély és csak egy volt a mély szakaszon kitűzve. Természetesen ezeket akkor még nem is sejtettem, így a terepszemlés horgászat alkalmával, a mély szakaszon leülve a rövid 10-13 méteres távot próbálgattam.

 


Ilyen lejárókon lehet biztonságosan lejutni a horgászhelyhez

 

A felszerelésemet is ehhez a közeli távolsághoz igazítottam, ezért egészen rövid 2,70 méter hosszú Tubertini Trinity Light feedereket vittem magammal, rajtuk Tubertini Sirio 3000 orsókkal. Kissé rövidnek tűnhet ez a hosszúság, de ezekre a közeli távokra kiváló választás egy ilyen bot. A főzsinór 0,18-as Gorilla Feeder, az előke pedig 0,117-es Fluorine. Horgot két félét is próbálgattam a nap folyamán, ezek a Serie 2 és a Serie 18 voltak. Ezek közül talán a Serie 2 volt a jobb választás, abból is a 14-es méret.

 


A rövid bot, mint egy vékony kard, úgy áll a kézben

 

Az etetőanyagom 1 kilogramm Tubertini Gold Medal barnából és 1 kilogramm Maros Mix XXL Light Bream-ből állt kevéske angol morzsával fűszerezve. Aromát szándékosan nem tettem a keverékhez, hogy a törpeharcsák figyelmét kevésbé keltsem fel. A horgászathoz használt földet barna agyagból és sötét löszből állítottam össze, amely kellően nehéz a mély vízhez igazodva. Ebbe került természetesen az etetőszúnyog, amely elengedhetetlen a keszegek számára és próbálkoztam vágott gilisztával is.

 


Egyszerű, de mégis hatásos etetőanyag aroma nélkül

 

 


Gyönyörű közelről az etetőszúnyog

 

 


A felhasznált etetőanyagok és csalik

 

 


Hoztam csalizni kisméretű,

 

 


etetni pedig nagyméretű gilisztát

 

A horgászat első perceiben rögtön fogtam három dévért, majd a következő másfél órában csak törpeharcsák jelentkeztek, de olyan sűrűn, hogy talán még tízig sem kellett elszámolnom és már rajta is volt a horgon. Aztán később, ahogyan elteltek a törpék, vagy a keszegek gyűltek oly számban, hogy ők voltak az erősebbek, már csak dévért fogtam egyenletes, folyamatos ütemben.

 


A parthoz egészen közel sok az apró sügér

 

 


Miután eltűntek a törpeharcsák, folyamatossá vált a keszegfogás, melyekbe voltak nagyobbak

 

 


és kisebbek is

 

A horgászat végeztével a számlálóm kereken száz halat mutatott, ebben benne voltak a dévérek és a törpék is vegyesen. Az arányukat csak saccolni tudtam, olyan 60:40, esetleg 70:30 lehetett a dévérek javára. Mindenesetre az összefogást 10 kilóra becsültem, ami öt óra alatt gyűlt össze.

 


Ettől nagyobb dévért ezúttal nem sikerült fogni

 

Már akkor is érezhető volt, hogy a törpeharcsákat nem lehet elkerülni, viszont ha a horgászat elején jól megetetjük őket, akkor a szúrós ördögök megtelve elhagyják az etetésünket, szabad utat engedve a keszegek számára. Érdekes és hasznos tapasztalatokat sikerült gyűjteni mind az előzetes tréningen, mind a verseny hetében is, melyek hosszú távon biztosan hasznosak lesznek.


Írta: Kálló Kornél
Fényképezte: Abari Marietta
és Kálló Kornél


Kapcsolódó anyagok


Hozzászólok



Jelenleg nincsen hozzászólás!


Kapcsolódó írások


További írások


Hírarchívum


Lap tetejére
«« Vissza az előző oldalra

Magazin Online TV