2009. június 30.Aranyos városka Radece

Egyszerűnek koránt sem nevezhető a történet, hiszen az időjárás és ebből adódóan a víz is jelentett kihívást.

A versenyt megelőző hétköznapok minden horgászata egy önálló rejtvény volt.
A víz tisztasága (zavarossága), mélysége napról napra változott.

Ha a versenyzők a becsülettel elvégzett tréning után úgy érezték, hogy közelebb jutottak a megoldáshoz, elég volt a következő reggelen kinézni a szálloda ablakán, s már látszott, hogy az új nap új feladatot és új körülményeket jelent.
A „Sava", ahogy a helyiek hívják, egy érdekes folyó.

Magas hegyek között száguld helyenként tarajos hullámokat szórva, majd Radice térségébe érve megszelídül.
A huszonhét országból érkező öt-öt versenyző számára nem lehetett kialakítani egységes szektorokat, mert a part ezt nem tette lehetővé.

Bár az „A" szektort kivéve, azonos oldalon kerültek kijelölésre a szektorok, az „A" és az „E" szektor között mégis hét kilométert kellett sétálni.

Azaz, praktikusabb volt autózni, mert a tréning, vagy versenyek időtartama nem tette lehetővé, hogy a három órába a nézelődő minden szektorba eljusson gyalog.

Az egyes szektorok homogenitását sem lehetett biztosítani, ezért a rendezők az úgynevezett „osztott szektor" megoldást választották.

Szektoron belül is nagy eltérések voltak a vízmélységben és a fogható halak mennyiségében is.
Az osztott szektor azt jelentette, hogy a szektorok első felét mérlegelés után a másik felétől külön értékelték.
A teljes szektorban így kettő egyes, kettes, hármas... stb. eredmény született.
A víz többnyire mély volt, helyenként elérte a tíz métert. Ezeken a helyeken egész röviden lehetett horgászni. Az EB domináns botja a rako volt, nem is lehetett más botokat látni.

A teljes mezőnyre jellemző volt, hogy egy taggal rövidebb bottal igyekeztek megoldani a feladatot, de sokan top settel próbáltak halat fogni.
A szerelékeken gömbúszók és laposúszók is helyet kaptak. A víz lassan áramlott, ez önmagában még nem jelentett nagy feladatot.

A szektorokban azonban egymástól csak néhány hellyel odébb ülő versenyzőknél is látható volt, hogy egész másként sikerül megfogni a halakat.

Volt, aki gömbúszóval úsztatott és sikeres volt, három hellyel odébb viszont nem sikerült ezen a módon kapást kicsikarni. Itt a stabilabb csali felkínálás jelentette a megoldást.

A horogra legtöbbször szúnyog került, aminek minden szemfüles versenyző bővében lehetett. A tűzőszúnyogból mindenki annyit vihetett be, amennyit a bátorsága engedett.

Míg az etetőanyagot, vagy a földet szigorúan ellenőrizték, az élő anyag esetében ez a szigor a tűző szúnyognál megállt. Elképedve néztem, hogy néhány versenyző három deci tűzőt is limitált.

Egy darabig kísértem a limitelő csapatot, de aztán rá kellett ébrednem, hogy őket csak az etető szúnyog érdekli. A tűzőt rendszerint külön edényben mutatták be a versenyzők, amiben már eleve víz volt és benne a szúnyoglárva.

Senkinél sem láttam, hogy ezt mérték volna.
Maguk a versenyzők is mosolyogtak az új szokáson. A baj csak ott volt, hogy néhányan a pofátlanság határait is túllépve mutatták a meglepő mennyiségű tűzőt, de a limitelők ehhez is jó képet vágtak.

Ezen a versenyen talán nem jelentett előnyt a több tűző, mert a horogra legtöbbször egy szál is elég volt. Ezt azonban nem lehetett tudni előre.
A halak átlagsúlyát a tréningek alapján három - négy dekásban lehetett meghatározni, ami a versenyen be is jött.
Így a fordulók alatt számolt halak elég pontos képet adtak arról, hogy a fontosabb versenytársak éppen hol tartanak.
Bónuszhalak is jelentek meg hétvégére, ami egy - egy helyen kissé átalakította az erőviszonyokat.
Egy cseh versenyző Ambrus Tibor szektorában vasárnap éppen egy órán át fárasztott egy öt kiló körüli pontyot.

A pontyon kívül alig kettő kiló halat fogott, de a nagyhal hozzásegítette a szektor megnyeréséhez.

A szombati eredmények után válogatottunk minden tagjának lehettek egyéni dobogós, vagy akár győzelmi esélyei is. A csapatszellem azonban felülírta az egyéni villongásokat.

Több világversenyen láthattuk már, hogy az angolok minden helyzetből veszélyesek tudnak lenni, mert nem ismerik a megalkuvást. Így volt ez ezen a hétvégén is.

Az utolsó percig küzdöttek az elérhető legjobb eredményért. Nem volt ez másként a Belga csapatban sem. A vasárnapi mérlegelés közben csak reménykedni lehetett, de biztosra menni nem.

A Belga és az Angol válogatott is fantasztikus teljesítményt nyújtott ezen a napon.   
A végső győzelmet azonban már nem tudták elvenni hazánk válogatottjától.  
A vasárnapot egy jó hangulatú eredményhirdetés követte, ahol versenyzőink fotósok hadától figyelve vehették át az Európa Bajnoki kupát.