2010. február 26.Serie Walter Match úszó teszt

A Walter úszó egyedi kiszerelésben kerül a piacra. Ez még nem annyira megszokott, bár más típusú úszónál is láthattunk már ilyet.

Ami fontos, hogy az egyedi csomagolás nyújtja azt a lehetőséget, hogy a csomagolásra a gyártó használati utasítást is elhelyezzen.
Világbajnokunk úszóján a gyártó élt is ezzel a lehetőséggel, hiszen az úszó használatához praktikus tanácsokat nyújt.
A sikeres összeállítás érdekében további kettő rajzzal is ellátták a csomagolást.
Egyik a fixen szerelt, másik a csúszóra szerelt megoldásra nyújt segítséget.

Ezzel azonban még nem elégedett meg a gyártó, hiszen mindkettő szerelési módozatra bemutat egy teljes végszerelék variációt, az előke hossztól a javasolt ólmok méretéig, és azoknak pontos helyéig.
Jegyezzük meg, ez nagy segítség a kezdő, de akár a haladó horgászoknak is.

Az úszó klasszikus anyagok felhasználásával készült, pávatoll, balsafa, réz felhasználásával.

A tőkesúly alsó pontján egy jó minőségű forgó került beépítésre, melynek „karikája" nem szabályos kör, hanem enyhén nyújtott, inkább láncszem alakú.

Ennek jelentősége abban rejlik, hogy míg a szabályos kör alak a bele kapcsolt karabiner, vagy egyéb kapocs aktívabb, szabadabb mozgása miatt jobban kopik, az enyhén ovális alakzatban a karabiner nem csúszkál annyit, így nem is koptatja a szemet.

A tőkesúly szép kidolgozású, abszolút sorjamentes, és a végig futó meneten az öt lamella centrikusan áll.
Szögezzük le gyorsan, hogy ebben a kategóriában ez alapkövetelmény már.
A tőkesúlyt a testből kicsavarva láthatjuk, hogy az összes lamellát tartalmazó tengely kellő hosszúságban csavarható menetet tartalmaz.

A testbe beépített, ragasztott hüvely is hosszú menettel fogadja a csavarorsót, és nem csak egy csavaranya szerű menetet építettek a testbe.
Ezen a ponton, néhány úszógyártó által nem szeretett kényes pontok egyikéhez értünk. Ha az úszó beázik, akkor annak egyik lehetősége éppen itt van.

A Walter úszót alaposan megvizsgálva azonban láthatjuk, hogy ennek veszélye itt nem fenyeget.
Nem csak a testen használt magas minőségű festés került ide, hanem egy speciális anyagból „szigeteléssel" látták el az úszónak ezt a részét.

Tovább haladva látjuk a testet, mely szép formájú, jó aerodinamikai tulajdonságokkal bír. Az egyik fő követelmény az úszókkal szemben a jó dobhatóság és a jó repülési tulajdonságok.
Ezeknek a követelményeknek egyik alapja a test formája és megfelelő arányú mérete.

A test válogatott minőségű balsafából készült, ami elengedhetetlen, hogy az azonos tömegű úszók azonos felhajtóerővel bírjanak.

Hogy is van ez? Miért is fontos ez?

Az adott mérethez a balsafa sűrűsége miatt, más-más tömeg párosulhat.
Mivel az azonos méretű úszók azonos mennyiségű vizet szorítanak ki, és saját tömegükből a kiszorított víz tömegét veszítik, a képlet akkor azonos minden úszónál, ha az a tömeg is egyenlő, melyből a kiszorítás miatt a tömegvesztés történik.

Egyszerűbbre fordítva, ha számokból mindig négyet vonunk ki, az csak akkor lesz minden esetben kettő, ha mindig hatból vonjuk le.   
Ha tehát a balsafa sűrűsége mindig hat, akkor az azonos vízkiszorítással, azaz néggyel csökkentett tömege állandóan kettő lesz.

Ha azonban a sűrűség változásával a külső méret azonossága mellett is más a test tömeg, akkor az azonos méretű úszókat másként kellene ólmozni.
Ha veszünk kettő tizenkettes úszót, teljesen azonos módon szereljük, ólmozzuk, az úszók állásában, süllyedésében különbség jelentkezne.

Felfelé haladva ismét egy kényes ponthoz érünk. A pávatoll és balsafa találkozása egy olyan pont, ahol nagyban eltérő fizikai tulajdonságokkal rendelkező anyagokat kellene „összegyúrni".
A beázás második lehetősége itt, ezen a ponton jelentkezik.
A gyártó itt ismét azzal a körültekintéssel járt el, melyet már a tőkesúly kapcsolódásánál is tapasztalhattunk.

A pávatoll szár egy érdekes jelensége a klasszikus úszóknak.
Olyan alkotó elem, melyet nem szeretnek mással helyettesíteni. Sérülékeny, drága, nehéz a felületét kezelni.
Akkor vajon miért nem műanyag csővel helyettesítik?

A pávatollat szétvágva egy szivacsos anyagot láthatunk.
A benne található levegő mennyisége, és a tárolt levegő mennyiségéhez társuló fajsúly aránya, a pávatoll esetében nagyságrendekkel jobb, mint a ma ismert műanyagoké.

Minél kisebb egy úszó önsúlya az adott külső méreten belül, annál több hasznos terhet, azaz, zsinórra szerelt ólmot tud elbírni.
A pávatoll ebben nagy szolgálatot tesz, ha a gyártó bizalmat ad neki.

Ami a felületkezelést illeti, nos, ezt nagyon jól megoldották, egészen a zsírtalanítástól a befedésig.

Az úszó szárát alkalmassá kell tenni, hogy arra antennát szerelhessünk.
Ehhez többnyire adaptert használnak, melynél fontos a lehető legkisebb önsúly.
A Walter úszónál használt adaptert 0,3 grammnak mértük.

Ebben persze tévedhettünk, de a szám jelzi, hogy a gyártó sikeresen törekedett arra, hogy az úszó magas pontján ne legyen nagy tömegű alkatrész.
Ez a harmadik kényes pont a beázás szempontjából.
Az adapter rögzítése és a szigetelés ismét jelesre sikerült.

Az úszóhoz három antennát csomagolt a gyártó. A három antenna három eltérő esetben használható.

Az egyik fő tulajdonsága a teherbírás és a jó láthatóság, a másiké a rendkívüli érzékenység, a harmadiké az érzékenység és az áramló vízre való alkalmasság.

Ezek mellett a más úszókhoz rendszeresített antennák között is találtam számtalant, melyek a Walter úszókhoz is kitűnően használhatók.

Az adapterbe dugható antennák stabil rögzítése csak szilikoncső kérdése, a külső rögzítésű, ráhúzós antennák sora pedig magukban is olyan hosszú, hogy nincs az a helyzet, melyre ne találnánk megfelelő antennát.

Talán a száraz elemzést kellő alapossággal elvégeztük, hamarosan mehetünk a vízpartra, majd nagykéssel esünk az úszónak, hogy még alaposabban megismerhessük!

Molnár Zoltán