2010. április 08.Első tavaszi napsugár

A felszerelés ugyanaz volt, mint nyáron, maximum a csali volt más. Újabban azonban egyre többen vannak azok, akik feeder- vagy matchbottal próbálják meg kifogni az első pontyot.
A jég elolvadása után a horgászok többsége a tavak mélyebb részeit, esetlegesen a vermelő helyeket keresi fel, a biztos fogás érdekében.

Sokan azonban kapás és fogás nélkül térnek haza azzal a gondolattal, hogy talán korai még.
Később valaki, valahol, valahogy fog egyet, és máris megyünk ki újra.
A horgászat azonban ismét eredménytelenül zárul.

A sikeres pontyhorgászat egyik titka, a megfelelő hely kiválasztása.
De melyik vízen hol és mikor keressük a pontyot?
A jég elolvadása után - de már olvadás közben is - a halak a hosszú koplalásuknak és a közelgő szaporodási időszak "parancsának" köszönhetően elhagyják a biztonságos vermelő helyeiket, de még nem távolodnak el tőle.

Nagyobb tavakon, nádasokkal taglalt vizeken, leggyakrabban a vermelő helyek környéki nádasokat keresik fel.
Ennek védelmében a nádfal, vagy egy-egy külön álló nádszál tövében, gyorsabban melegedő, védett öblökben, kisebb tisztások vízszint közeli rétegeiben élvezik a tavaszi napsugarakat.

Megtalálhatók még a partszéli laposok gyorsabban melegedő vizében, vízbe vagy víz fölé nyúló bokrok, fák tájain, medertörések fölött, mesterséges tartások védelmében.
Nagyobb víztározókban a hosszan benyúló laposokon, azoknak is inkább a széltől védettebb oldalán, valamint a vízben lévő fák, bokrok környékén helyezkednek el.

Bányatavakon, a víz mélységének hirtelen, szabálytalan váltakozásai miatt a pontyok a felső, melegebb vízrétegekben, a magas padkákon találhatóak meg.
Így viselkednek a melegedő tavaszi napokon, ám a borús, esős, hideg időben visszahúzódnak a mélyebb részekre.

Ezúttal egy kora tavaszi matchbotos pontyozásra invitállak benneteket. A helyszín a Jászszentlászló határában elterülő, nádasokkal és nádszigetekkel sűrűn taglalt egyesületi tavacska.

Március közepe van. Az idei tél kifejezetten hosszúra nyúlik.
A tavaszi nap nehezen töri át a tél kapuit. Napsütésre vágyom! A vizeinket hosszú ideig borító jégnek és hónak köszönhetően lakói éhesen, és agresszívan vetik rá magukat az első enyhülést hozó napsugarakra.

Az idő azonban nehezen enged. Hónap elején még fagyok repkedtek, most pedig napok óta viharos erejű szél tombol.
A kifejezetten kora tavaszi időszakban a szélnek még jótékony hatása is van, hiszen a vizeket átmozgatva gyorsítja azok felmelegedését.

Most kifejezetten hideg ez az évszak. Amilyen gyorsan indult a melegedés, annyira hírtelen lelassult, szinte megállt.
A hőmérséklet is csak 6-8 °C. Vizeink hőmérséklete körülbelül ugyanennyi. Panaszkodnak is a horgászok, hogy nem tudnak fogni semmit.

A frissen telepített ponty sem eszik. Mi lesz így?!
Nagyon szeretnék már pontyot fogni, így nem is bízok semmit a véletlenre.
A horgászatot szombatra tervezem, ezért pénteken délben kimegyek a vízpartra szétnézni. Siralmas.

A horgászok nagy többsége saját mozdulatlan kapásjelzőjét figyeli. Persze mindenki a mélyebb részen ül.
Hova üljek másnap?
Szerencsére találkozom két ismerősömmel, akik megsúgják, eszik a hal, de a sekélyebb nádasok előtt, amikor a nap magasan fent van.
Ez passzol is a terveimhez, mert kinéztem magamnak egy sekély nádast, melyet a melegebb időben szeretnék "megvallatni".

Hazatérve összepakolom a szükséges felszereléseket. Bekészítek egy feeder- és egy matchbotot.
Sohasem lehet tudni, hiszen szombatra is napsütést, ugyan akkor erős, viharos erejű szelet jósolnak.
Szombat délelőtt 11 órára a partra érve első dolgom az etetőanyag elkészítése.

Amíg kipakolok és elhelyezkedek a parton, ázik egy kicsit a keverékem.
A pontyos etetőanyagnak amúgy sem árt, ha a horgászat előtt minimum 1 órával elkészül.
Így a nagyobb szemeket is teljesen átjárja a víz. Mivel a halak emésztése még nem olyan intenzív, nem viszek magammal sok etetőanyagot.

Körülbelül öt órásra tervezett kikapcsolódásomra összesen kettő kilogramm pontyos mixet készítek, melyet - gondolva a mindig éhes törpeharcsákra - aroma nélkül nedvesítem be.
Keverékemet egy kilogramm Maros Mix Piros Ponty Speciálból valamint egy kilogramm Maros Mix Hidegvízi Ponty Speciálból készítem.
A két etetőanyag egy sötét, egymással illatban nagyon jól harmonizáló keveréket ad.

Mivel kevés etetőanyagot keverek, a művelet elvégzéséhez a legcélszerűbb eszköz egy vödör, vagy egy kisméretű vászon keverőedény.
Én a merev fala miatt jobban szeretem a vödröt. A két etetőanyagot szárazon elkeverem, majd hozzáadom a vizet.

A szükséges vízmennyiséget két részletben adagolom a mixemhez. Majd folyamatosan keverem, így szinte teljes homogenitást tudok elérni.
Amikor késznek érzem az etetőanyagomat, félreteszem, és hagyom pihenni. 10-15 percnyi pihenő után a szemcsék kellő képen megszívták magukat, ezért kevés víz hozzáadásával állítom be az optimális állagot.

Bár a folyamatos keverésnek köszönhetően a mixem nem csomós, de a tökéletes homogenitás elérése érdekében gyorsan áttöröm, majd hozzáöntök egy doboz csemegekukoricát, valamint fél marék csontit.

Etetőanyaghoz az ajánlott optimális vízmennyiségnél valamivel többet adtam hozzá.
Ennek okai: kényelmesen felvegye a hozzá adott szemest és a csontit, valamint a meghorgászni kívánt távolságra - mely jelen esetben igen nagy - kényelmesen ellőhető legyen.

Mivel horgászat közben a matchbotra való szerelék elkészítésével nincs kedvem vesződni, így azt még otthon elkészítem. A pontyvadászatra egy 4.20-as, 8-25 g dobósúllyal rendelkező Tubertini Frontier 202 névre keresztelt matchet viszek magammal, melyre a szereléket a következőképpen készítem el:

Az orsó dobjára 0,16-os Tubertini Affondante süllyedő zsinórt csévélek.
Miután felcsévéltem és átfűztem a zsinórt az apró gyűrűk sokaságán, felhelyezem a fix úszórögzítő stabilitását adó szilikon csövecskéket, majd felkötök egy apró forgót a damilom végére.

Mivel a tavaszi időszaknak köszönhetően főként csontival vagy csonti csokorral tervezem a horgászatot, a forgónak nagy jelentősége van.
Ezzel akadályozom meg a zsinórom besodródását. A horgászhely és a halak vélt tartózkodási helye közötti távolság miatt 14 és 16 grammos Maros Mix Seria 84 valamint Seria 85-ös úszókat veszek elő.

Tapasztalataim szerint ez az úszóméret ennél a főzsinór vastagságnál még nem indokol dobóelőkét, így a főzsinórra készítem el a cájgokat.
Az úszókat, a rajtuk lévő lamellák kombinálásával, és az úszósúlyozó cső segítségével addig variálom, míg a két úszó tökéletesen egyformán nem viselkedik.

Amint ezzel megvagyok, már könnyű dolgom van, hiszen csak be kell súlyoznom az egyik úszót.
A pontos súlyozáshoz - matchbotos szerelékeknél - midig a nagyobb ólmok (N.4; N.3; N.2; stb.) közül válogatok.
A szerelékre egészen addig nyomok ólmokat, míg az úszó antennájának csak a hegye látszik majd ki.

Az ólmozást két részre osztom. Kialakítok fő- és jelzőólmokat.  Jelzőólomnak, vagy ólmoknak mindig annyi sörétet választok, melyek megemelése az úszómon jól nyomon követhető.
A kettő közötti távolság körülbelül 20 centiméter.

Elkészültem, botot a táskába, táskát a kocsiba, irány a vízpart! :)

Szombat délelőtt 11 óra. Már a parton vagyok. Az időjárás nem akarja meghazudtolni a jelentéseket.
Erős, néha már viharos erejű szél fúj.
Legalább nem szemből és oldalról kapom. Majdnem teljesen hátulról. Kicsit talán rézsútosan, de ez a horgászatomat nem fogja zavarni.

Szerencsére a kiszemelt helyemet nem foglalta el senki. Nem messze a hely mellett ül egy horgász.
Egy pontyot már akasztott.
A szemközti nád előtt horgászik, nehéz fenekezőivel. Nem sokat beszélgetek, sietek, hogy minél hamarabb horgászhassak.

Míg az etetőanyagom pihen, gyorsan felállítom a ládámat, mely a meredek partoldalnak és a puha homoknak köszönhetően kicsit több időt vesz igénybe.
Stabilizálása közben szemrevételezem a fejem fölé nyúló ágakat is.

Úgy helyezkedek el, hogy azok a dobások közben semmiféleképpen ne zavarjanak. Matchbot mellett döntök, gyorsan összerakom.
Kezdésnek a 14 grammos úszót teszem fel. Bár a távolságot figyelve kicsinek gondolom, de biztos, ami biztos, nehogy a nádban landoljon a cájg, inkább ezzel kezdek el dobálni.

Néhány próbadobásnak köszönhetően rájövök, nagyobb úszó kell. Nem habozok sokat, rögvest lecserélem.
A 16 gramm már tökéletes. Pont addig száll, ameddig kell.
A mélység mérésével sem töltök el sok időt. Nem használok semmiféle plusz ólmot nehezéknek.

Egyszerűen csak összehúzom az ólmokat a forgó fölött, majd addig húzóm fel a fix úszórögzítőt, míg az ólmok a fenékre nem érnek.
Amint ezzel megvagyok, tojásnyi gombócokat gyúrok az etetőanyagomból, és körülbelül a felét be is csúzlizom az úszóm köré.

Nem tervezek további etetést, csak ha a halak úgy kívánják, de addig sem nem zavarom a helyet.
Kialakítom a fő és a jelzőólmozást, megtűzöm a horgot 2-3 szem csontival, majd bejelölöm a boton a vízmélységet zsinórjelölővel, ha esetleg elállítódna az eresztékem.

Az első kapásra nem kell sokat várni. Sajnos egy törpeharcsa találta meg az etetésem és a felkínált csalimat. 4-5 hal után már szendviccsel csalizom, hátha.
De nem.
Ezt is befalják, így elhagyom a csontit, a továbbiakban csak egy szem kukoricát használok.

Ezt már nem piszkálják oly gyakran. Hiába! Korán van még, a törpe sem annyira éhes.
Kicsivel több, mint egy óra telik el, amikor a törpés maszatolások is megszűnnek.
Kezdek izgulni. Itt vannak a pontyok!?

Amíg ezen gondolkodok, egy pillanat alatt, mindenféle finomkodás nélkül eltűnik az úszóm.
Mire reagálnék, be kellene vágni, már csavarja is ki a kezemből a botot, annyira vehemens kapással jelentkezik az első páciens.

A kora tavaszi időszak ellenére derekasan küzd a kis pikkelyes, ám gyorsan megszelídítem.
Nem nagy.
Olyan kiló, kiló-húszas forma. Szép, egészséges, pikkelyes ponty.

Szákolás, horogszabadítás, csalizás, és mehet vissza az etetett helyre.
A maradék időmben még fogok egyet, mely méretre körülbelül ugyanakkora, mint előző testvére.
Egy ívásból való, szép pontyok. Nem sokkal később még akasztok egyet, amelyik sajnos leakad. A pontyok odébbállásával pedig megjelennek újra a törpék.

Nem sokáig maradok már. Az erősen szeles időnek köszönhetően egész délután hűl a levegő, ráadásul a láda is megcsúszott a homokban.
Lassan pakolok, és indulok. Előtte azonban még egy fotó erejéig eligazítom ez évi első pontyaimat, majd szabadjára engedem őket.
Szép volt ez a mai nap, nem szívesen rontanám el halpucolással.


Írta: Hajagos-Tóth Tamás
Képek: Egedi Róbert, Hajagos-Tóth Tamás
Illusztráció: Berényi Gábor