Sokáig kitartott a fagyos hideg. Téli csapadékban sem volt hiány, így talán az elmúlt esztendők enyhébb telei után, a megszokottnál is jobban vágytuk a nap meleg sugarait, a tavasz beköszöntét.
Ahogy lassan már megszokjuk, a tavaszi áradás idén sem volt köthető a hóolvadás időszakához, és őszinek mondható vízállás mellett kezdődött meg az ívás.
A bokrok épphogy vízbe érő tövei körül kezdték meg nászukat a halak.
A feltöltődés, zátonysziget képződés, eliszaposodás miatt, egyre inkább a kedvezőtlen környezetű mederbe szorulnak a halak, és sóderpadok hiányában a kövezésre próbálják meg - a gébek nagy örömére - ikráikat elhelyezni.
Májusban időjárásunkban bekövetkezett egy jelentős változás, nagy esőzések duzzasztották meg folyóinkat, és tartják jelenleg is stabilan, a halak szaporodásának kedvező magasságában a vízszintet.
Úgy gondolom, az elmúlt hetek csapadékmennyiségét tekintve, egy kicsit átértékelődött a "Májusi eső aranyat ér!" szólásunk.
A víz, a hirtelen záporokban bemosódott talajnak, és a gyors vízmozgásnak köszönhetően zavaros, szinte horgászhatatlan. Halat fogó horgásszal alig találkozni.
Megint azt hallom mindenhol, hogy "Nincs hal a Dunában!" Ezzel azért nem teljesen értek egyet, de kétségtelen, hogy a több szinten folyó rablás, megítélésem szerint is egyre erősebben próbára teszi a Duna élővilágának fennmaradási képességét.
A rapsicok sosem pihennek!
Engedjétek meg, hogy az elmúlt hetek kirándulásainak élményeit, szomorúságait, tapasztalatait, megosszam veletek egy rövid írás erejéig, amit színesítendő, elétek tárom fotógyűjteményem legújabb darabjait is. Helyszín: kicsivel Paks alatt a Dunán.
Egy vízen töltött nap számomra akkor teljes, ha az még bőven napfelkelte előtt kezdődik.
A hajnal sötétje és párája elrejti még a körvonalakat, csak a víz alkalmankénti csobbanása sejteti, hogy a Duna élővilága ilyenkor sem alszik.
A pirkadat első halovány fénysugaraiban derengenek a fák, a bokrok, láthatóvá válnak a csobbanásokat okozó élőlények. A lassan mozgó légáramlatban, az ember orra megtelik a víz és a friss zöld nedves illatának jellegzetes elegyével, amihez ha a kelő nap képe is társul, akkor felejthetetlen, és nosztalgikus hangulattal eltöltő élménynek lehetünk tulajdonosai.
Ezüstös, olykor a nap első sugaraiban aranyos pikkelypalástban mutatják meg magukat a Duna igazi kincsei.
Néhol csak csendes, de jelentőségteljes fordulásokat produkálva, máshol látványos kiugrásokkal gyönyörködtetik a szemet, és mutatják, van még mire vigyázni, rejlenek még a folyóban a horgásznak tetszetős halak.
Kizárólag csak kirándulni mostanában már nem nagyon járok. Figyelem a természet rezdüléseit, a tájat, a vizet, és olyan dolgokkal is találkozom, amit nem szívesen látok!
Mik ezek? Megmutatom! Elindulok a déli szakaszunkra, irány az 1620-as folyamkilóméter.
hajnalban (5 órakor) már csurom vizes ladikorr
Gondolhatnánk arra is, hogy a "kishalász" csak nagyon korán szerette volna megnézni varsáit, és már hajnali ötre végzett is.
De mivel a tulaj és társa pontosan látta közeledtemet, gyors kikötést követően kétszer is felszaladtak a partoldalba, majd igyekeztek gyorsan autóba szállni.
Gyanítottam, hogy nem az engedélyezett 5 varsának a kezelésével töltötték a hajnalt.
ládák, friss keszeg, lesháló
Talán nem meglepő, hogy a ladiktól alig néhány méterre előkerült a zsákmány. A parton kirándulás céljából tartózkodó korán kelő "kishalász" és "segédje" semmit sem tudott az egészről.
A láda és tartalma "nem az övék, azzal nem is találkoztak, ilyet még nem is láttak" - mondták ők! Természetesen mindent elhiszek, csak ha ostobának néznek, azt nem szeretem!
Az eset teljesen egyértelmű, ezt bizony valaki elvesztette. Nincs semmi baj, majd én megoldom.
A talált tárgyat elviszem, nyilvántartásba kerül, ha a tulajdonos jelentkezik érte visszaadom (és lefolytatjuk a szükséges eljárásokat is).
Mellékesen jegyzem meg, hogy információim szerint a fent lefotózott ladik már nincs meg. Vagy öngyulladás következett be, vagy felgyújtotta a konkurencia. Egy biztos, leégett!
A parttól eltávolodtam, mégiscsak a saját csónakban egyedül biztonságosabb.
Egy meglehetősen nagy testű, elpusztult busát sodort a víz mellettem, és rögtön az a gondolat fogalmazódott meg bennem, hogy miért pusztulhatott el?
Kósza gondolat, inkább a begyűjtött hálóval kellett foglalkozni, amiből meglehetősen határozott késvágásokkal kezdtem kiszabadítani a még életképes halakat.
A keszegek egy része a bódultságnál nyugodtabb állapotban sodródtak tovább a víz felszínén, az imént látott busa után. Az ősszel fogott Gesztenye-sori több kilós keszegek jutottak eszembe, amik természetesen nagy részt kegyelemben részesültek.
A hálóból élve visszaengedett példányok közül, vajon hány darabnak lesz elegendő a második esély, hogy kifejlett öreg példányként kifogva okozzanak örömet a tisztességes horgászoknak?
Nehéz lenne megmondani.
Sodródok halkan, a csónakmotor használata nélkül, és bíbelődöm a hálóval meg a gondolatokkal. Alig 300 m-re - és csak néhány percre az előbbi helyszíntől -, ismét mozgást veszek észre.
Szemem sarkában megjelenő ladikhoz hirtelen párosul az alapjáraton halkan közlekedő motor hangja.
A ladik ismerős, ennek a tulajdonosa is kishalász! A motort beindítottam. Ha már ilyen korán keltünk mind a ketten, kíváncsivá tett, vajon ő milyen fotókat készített.
A találkozás elkerülhetetlen, gyors és váratlan.
Háló a ladikban!
Meglepő fordulat? Számomra már nem. A ladikban 2 személy tartózkodik.
Egyik "kishalász", a másik "segéd". Bevallásuk szerint csak "jó barátok és hajnali kirándulók".
A hálót találták, elakadtak benne, ezért felszedték.
A rendőrséget szerették volna értesíteni, de nem volt telefonjuk, gondolták majd otthonról. Joggal gondolhatja mindenki, hogy ez már nagyon rossz szöveg. De nem eléggé!
A következő kérdése az volt az "Úrnak": "Ha már megtaláltuk a hálót, és a halak egy része úgyis elpusztul, akkor megtarthatnánk egy pár darabot?"
Az agytekervényeimben rövidzárlat keletkezett, nem írom le mit gondoltam...!
az idei évtől védett, nem halászható folyami rák
Ez a típusú háló nem szelektál. Egyaránt pusztítja a méretes és méret alatti halakat, a védett és halászható fajokat, és természetesen nincs tekintettel a tilalmi időszakokra sem.
A képen látszik, hogy a rákok sem menekülhetnek.
Horgász számára ritkán látható pillanat. 200-300 petét őriz a rák mama.
Az anyaállat tavaszig a potrohlábain hordozza a a megtermékenyített petéket. A lábak mozgatása biztosítja a peteburkon belül fejlődő embriók megfelelő oxigénellátását, de így is csak 20 kisrák kell ki.
A folyami rákról bővebben itt olvashatsz.
Az 1996. évi LIII. törvény a természet védelméről II. Rész 8.§ (6) pontja szerint:
"A vadon élő szervezetekre vonatkozó rendelkezések kiterjednek a faj minden egyedére, annak valamennyi fejlődési szakaszára, alakjára, állapotára, részére."
Vagyis a törvény rendelkezik arról, hogy a peték külön - külön is egyednek számítanak. Jelen esetben az én értelmezésemben mintegy 21 db életképes rák látszik a képen.
Érezhető talán az okozott kár különbsége a képen látható példány esetleges elpusztulása, és egy magányos hím példány kifogása között.
Megkérdeztem egy helyileg illetékes, vezető beosztású természetvédelmi szakembert, hogy megítélése szerint, miként döntene egy ilyen ügyben a bíróság.
Annak ellenére, hogy a véleményünk ez ügyben megegyezik, azt a tájékoztatást kaptam, hogy valószínűleg egy egyed elpusztulását vennék figyelembe.
Ilyen esetben és témakörben lefolytatott eljárásról nem volt tudomása. Van még mit beültetni a bírósági ítélkezési gyakorlatba! (Erre még később visszatérek.)
igazán szép példány, kár lett volna érte
Szerencsére nem pusztult el. Gyors portré és már mehet is vissza természetes közegébe. Háló igazítás ismét késsel, annak érdekében, hogy minden élő példány mihamarabb visszakerüljön a vízbe.
A háló átalakításába bevontam a "jó szándékú kirándulókat" is. Nem nagy kedvvel daraboltak...
A telefon nem óvatlanságból hever a ladik szélén, hanem méretarány kedvéért.
Pontosan 10,7cm.
Az előző ládából is előkerült a még kezelésre váró háló. A módszer már ismert, első a hal épsége!
Rövid összegzés az elmúlt fél órából:
4 db lesháló (utólag lemérve összesen 150m)
Vízbe visszahelyezett élő hal mennyisége:
- - ~40-45kg különféle keszeg (legnagyobb dévér 55cm ~4kg-os)
- - 2db 2kg-os ponty
- - kárász 3kg (legnagyobb 35cm, ~1,6-1,7kg-os)
- - továbbá 1db folyami rák (petékkel)
A halak a háló elvágásával, lehető legkíméletesebb módon történtek visszahelyezésre. Külsérelmi nyomok jelentősek (uszonysérülések, pikkelyhiány, bevérzések). Életképességük kétséges.
Elpusztult halak mennyisége ~8-10kg keszeg.
Elpusztult továbbá 5db folyami rák.
Nem túl vidám kezdete a napnak, de még hol a vége?
Tovább haladok megtervezett utamon. A nap közben felkel, és lágyan, melegen kéri a ruhadarabok számának csökkentését.
Kicsit távolabb, ismét kishalász ladikja látszik feltűnni, de ezúttal a sodrásban, ereszkedve. Lassan a fenéken fékezi egy kicsit magát. A módszer egyértelmű, kecézik.
végre egy engedélyezett módszer, és annak eredménye
A fotót külön én kértem, mert olyan ritkán találkozom már kecsegével. Kétségtelenül szerényebb fogás mint a leshálós "álhalászoknál", de tisztességes!
szép darab, nekem tetszik
Elindulok a Dunán vissza Paks felé. Felfelé lassabban haladok, ez alkalmat ad a varsák felkutatására, összeszámolására, leellenőrzésére.
Jelöletlen éppen nem akadt, de volt olyan, ami a megtévesztés kedvéért nem kiadott sorszámú bilétát, azonosítót kapott. Gyenge próbálkozás.
A nálam lévő, mindig aktuális lista alapján gyorsan kiderül a turpisság.
gyűlik a ladik orrán az eszköz kupac
Egy kirándulás azonban mit sem ér a szépségek felkutatása nélkül. Erre kiválóan alkalmasak a holtágak, árterek. Vízről és partról egyaránt megtaláljuk a fényképezni valót
Szálló nyárfagyösz, és vízfelszíni kis kárászok csoportja.
Ehhez nem tudok mit írni, egyszerűen szép!
Lágyszárú növények rejtik majd a halat áradáskor.
A másik irányban sem csúnya!
Most még itt nem tudni mi rejtőzik, de az áradás majd tisztít rajta.
A nap melegével ennek a havasicincérnek sem volt baja.
Ez már igazi napozás.
Tőzikék sokasága.
Közelebbről szebben mutat.
Az árnyékosabb részeken még a pára az úr.
Apró vízcseppeknek látszanak, de térdig áztatják a nadrágszáram.
Ilyen fotókért ez vállalható kellemetlenség.
Vihar által kettéhasított fa a korhadtabb fajtából.
Rajta a sokak által kedvelt "fűzfagomba".
Becsületes nevén sárga gévagomba (Laetiporus sulphureus).
Sokan fedezik a kétes ladikos ügyleteiket azzal, hogy ők csak gombászni járnak a vízre!
A gombaszedésről jut eszembe az erdőtörvény jelenleg is érvényes végrehajtási rendelete:
"Gomba, vadgyümölcs illetve gyógynövény engedély nélkül szedhető az erdőkben, feltéve, hogy azok mennyisége fejenként és naponta nem haladja meg a 2-2 kilogrammot.
Az egyéni szükségletre gyűjtött gomba, vadgyümölcs, illetőleg gyógynövény nem hozható kereskedelmi forgalomba.
Az egyéni szükségletet meghaladó mennyiségű gomba, vadgyümölcs és gyógynövény is szabadon szedhető az állami erdőkben.
A magántulajdonú erdőkben viszont csak akkor szedhetők nagyobb mennyiségben, ha ahhoz az erdőgazdálkodó előzetesen írásban hozzájárult."
Szép szabályozás, nekem csak két dolog jut eszembe róla:
- 2 kg szegfűgomba komoly mennyiség, nagy meló. Fűzfagombából ugyanez a mennyiség két szép karéj és egy mozdulat.
- ártéren, partmenti erdőkben ritkán szokott eszembe jutni, hogy vajon állami terület vagy nem.
Kicsit elkalandoztam, térjünk vissza a vízre.
Sajnos az "éjszakai halászoknak" is kedvelt terepe a sodrástól elzárt oldalsó ágak, holtágak rendszere. Ezek könnyedén, teljes szélességben lerekeszthetők, és meglehetősen nagy százalékban kiüríthetők.
Ez egy viszonylag könnyen felfedezhető, kevésbé profi lesháló.
A lényege, hogy a felső szál úszótestekkel könnyített, ezért a vízfelszín felé törekszik.
Az alsó szál súlyokkal nehezített és a fenéken fekszik.
A két szál között falként, függőlegesen feszül ki a háló, amit eltérő szemnagyságúra köthetnek attól függően, hogy mekkora halakat akarnak fogni vele.
Az áldozat, a szemek közé beúszva beszorul, beletekeredik, jelentősen megsérül, elpusztul. A háló másik találó megnevezése a "nyakzó háló".
A főzsinórjainak végét fákhoz, bokrokhoz, karókhoz rögzítik, sok esetben szó szerint parttól a szemközti partig.
A módszer nem csak a halakra veszélyes, hanem a ladikkal, kishajóval kirándulókra is. Aki már akadt el nagyobb sebesség közben alaposan kikötött hálóban, az pontosan tudja milyen balesetveszélyes.
A csónakmotor beleakad, a vízi jármű hirtelen fékeződik.
A csiga felteker annyi hálót, amennyit a teljesítménye még elbír, aztán lefullad. Nem tesz jót a motornak sem, és nem kis bosszúságot jelent a háló lehámozása sem.
Ennek a hálós módszernek az alkalmazása egyben a hajózási szabályzat megsértését is jelenti, mivel nincsenek látható módon megjelölve.
Ez pedig már a benne található tartalom!
Ívásidőben kiváltképp felháborító!
Itt utalnék vissza a környezetvédelmi törvényben leírtakra. Ez a ponty a büntetések során nem csupán 5-6 kg önsúlyban nagykereskedelmi áron számolva kéne hogy lopásnak számítson!
Tilalmi időben, tiltott módon valósul meg a lopás úgy, hogy a pontyban legalább 1kg ikra volt. Ez már súlyosbító körülmény kéne hogy legyen!
Ha már fejtörésre szánjuk el magunkat, akkor arra okot adhat ez a hajó is.
Merre is halad éppen?
Nem is olyan nagy talány, de érdekes.
Egy félkész kiránduló hajót szállít, egy egyszerű uszály mellé vett alakzatban.
Tovább haladva felfelé a folyón, elérem az Paksi Atomerőmű Zrt. melegvizes kifolyóját, ami legalább annyira hírhedt hely, mint amennyire híres.
Ez a helyszín a környék rablóinak legfőbb tanyája, annak ellenére is , hogy az elmúlt időszakban meglehetősen komoly büntetések is kerültek kiszabásra.
Az utolsó megtörtént esemény a következő volt:
Megközelítve a kifolyót több ladikot láttam bekötve. Ebből az egyikben hárman tartózkodtak, és mit sem törődve a tisztességes horgászok jelenlétével, illetve azzal, hogy fényes nappal van és mindenki látja őket, gátlástalanul gereblyéztek.
Kemény bottal, nagy szakító szilárdságú fonott zsinórral, végólommal és főzsinórra kötött hármashorgokkal szántották a vizet.
Távolról figyeltem meg őket, hogy ne vegyenek észre. Gyorsan rángattak, hármat akasztottak és fárasztottak aztán már pakoltak is.
A fárasztások között a halakat átmenetileg a fenéksúlyra pányvázták ki. Talán alig negyed óra, 20 perc lehetett az egész. Elindultak hazafelé. Farvízen követtem őket, mire észrevettek, már alig pár tíz méterre voltam tőlük.
Gyors kapkodás a fogási napló után, zsákmány beírása megtörtént.
Megkértem őket, hogy álljanak félre és mutassák be papírjaikat, zsákmányukat. Röviden és tömören. Két harcsa, egy 20kg körüli és egy 30kg feletti.
"Bónuszként" egy 4-5 kg körüli busa. Azt állították, rapalával fogták őket. Szavak helyett beszéljenek a tények és a képek.
a nagyobbik példány, az elkövetők ladikjában
Gyorsan tisztáztuk a bizonyítékok alapján, hogy a rapalás történet nem állja meg a helyét! Kicsit nehezteltem azért a mondatért, amit a "fiatalúr" akkor mondott, amikor megkértem, hogy vizsgálat céljából emelje fel a halat!
"Nem bírom el" - mondta.
Bezzeg amikor gereblyézni kellett, amikor durván ki kellett tépni a vízből, akkor nem gondolt gerincsérvre!
Ez volt az a pillanat, amikor eldöntöttem, hogy ezt már megírom!
vágóhorog nyoma meglehetősen közel a gerinchez
kicsit távolabbról a komoly sérülés
Ez lenne a rapala nyoma? Kicsit messze van a szájától!
kicsit közelebbről így néz ki
Hossz 155 cm! Közepén a hármashorog nyoma.
A szájban és annak közelében horog nyoma nem található.
A kötéllel történő kikötés azért hagyott nyomokat! 
A mindent elnyelő torok, innen már nincs visszaút!
Biztosan tisztességes módon is lehetne csalit juttatni erre a helyre!
A busán is jól látható a nyom.
Itt is meglehetősen messze van az akadás a szájtól.
Meg aztán rapalával busát?
A busa elpusztult. A harcsák nem voltak kiszáradva, és életerősnek tűntek. Visszakerültek a Dunába, ahol rögtön a mélység felé vették az irányt.
Remélhetőleg a sebzések ellenére túlélik a megpróbáltatást!
Gondolom a látottak nem csak engem háborítanak fel! Ez egyszerűen elfogadhatatlan! Még hogy nem szabad rablás folyik a Dunán?
A törvény a gereblyézésről az alábbiak szerint rendelkezik:
Büntető törvénykönyv 266/B. § állatkínzást követ el:
(1) Aki
a) gerinces állatot indokolatlanul oly módon bántalmaz, vagy gerinces állattal szemben olyan bánásmódot alkalmaz, amely alkalmas arra, hogy annak maradandó egészségkárosodását vagy pusztulását okozza, ...vétséget követ el, és két évig terjedő szabadságvesztéssel, közérdekű munkával vagy pénzbüntetéssel büntetendő. ...
(2) Az (1) bekezdés szerint büntetendő, aki ... a halászatról szóló törvény által tiltott halfogási eszközzel vagy módon halászik vagy horgászik.
(3) A büntetés bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztés, ha az (1)-(2) bekezdésben írt bűncselekményt olyan módon követik el, hogy az az állatnak különös szenvedést okoz.
Az 1997. évi halászati és horgászati törvény 23. § -a a tiltott eszközökről és módokról:
(1) Tilos a hal fogásához minden olyan fogási eszköz, illetve mód alkalmazása, amely a halállományt és élőhelyét károsíthatja.
(2) Tilos a hal fogásához különösen
a) váltóáramú elektromos eszköz alkalmazása,
b) mérgező vagy kábító hatású anyag,
c) robbanóanyag,
d) szúrószerszám, illetve
e) búvárszigony vagy más, halfogásra alkalmas búváreszköz használata, valamint
f) gereblyéző horgászati, illetőleg hurokvető halászati módszer alkalmazása.
(3) Tilos folyóvízen olyan halfogóeszköz vagy -készülék, továbbá olyan fogási mód alkalmazása, amely átlagos vízállás esetén a folyó, illetve a holtág, mellékág medrének felénél többet keresztirányban folyamatosan elzár.
Az állatkínzás ténye véleményem szerint megállapítható lehetne tükörháló, lesháló alkalmazása során is. A bíróságok ilyen ügyekben eltérő döntéseket hoznak. Tavaly volt olyan eset, ahol börtönbüntetést is szabtak már ki érte!
A fenti történések külön - külön is elegendőek egy napra, de azért még egy telefonhívás is érkezett a horgászoktól. Hálót találtak, de nem nyúltak hozzá, viszont a helyszínt pontosan leírták.
Ez a helyes eljárás ilyen esetben, hiszen ha a háló felszedése vagy szállítása közben érkezik az ellenőrzés, az elég kellemetlen magyarázkodást eredményezhet.
A nap lemenni készül, a víz hőmérséklete a sekélyebb részeken melegebb már a levegőnél. Párásodni, nedvesedni kezd ismét minden.
Rövid keresgélést követően előkerül a háló.
Jól látszik a felső felúszó sor.
Lesháló, tükörháló ritkán magányos, ezért kicsit körülnézve előkerült a sokkal jobban elrejtett párja is.
A képek láttán joggal merülhetne fel a kérdés, "és mi lett az elkövetőkkel?". Vannak esetek amik lefolytathatók, és vannak olyanok, ahol sajnos mérlegelni kell a bizonyíthatóságot is.
Minden elkövetőt igyekszünk eljárás alá vonni. Meggyőződésem, hogy a rendszeres tolvajok nem kerülhetik el a büntetést.
A Dunán töltött nap végének leírását egy rövid idézettel zárom. Fekete István számomra tetsző sorai a következők:
"Lefelé hajlott a nap. Búcsúzóul betekintett még az erdőbe, hol hosszúra nyúlt az árnyék, és szelíd szemű gerlék halkan kurrogtak. Vörös fényben úszott a fák dereka;
hazafelé zümmögtek a méhek, és csengő madárdal fuvolázott ezer hangon.
Aztán halkult az ének, és amikor túl a dombon üszkös felhőhamu maradt az égő fény helyén, már csak a feketerigó nótázott tavaszos jókedvvel, de hát ő megrögzött korhely volt, aki nem törődött az erdő véleményével.
Ekkor már meleg párákkal lehelt a föld, és a virágos fák illatos üzeneteket küldtek egymásnak apró szélgyerekekkel, kik valamelyik böjti viharból szakadtak itt, és jól érezték magukat a virágzó cseresznyefák koronáján.
A völgyben - hol tó nyújtózkodott - mind hangosabban szóltak a békák, rekedten kiabáltak a gémek, akik az alvóhelyért veszekedtek, és sziszegő szárnyakkal szálltak a vadkacsák.
Zümmögve. dongva szálltak az esti nagy bogarak, és nyomukban árnyékként szürke denevérek."
Igazán szép leírás! Jó volna, ha itt lenne vége! Békés, nyugodt hangulatban érezzük teljessé válni a napot, de sajnos biztosak lehetünk benne, hogy ekkor indul egy másik élet.
Egy sötétben zajló élet. Ma, holnap, és holnap után is! Az éj leple alatt arcukat nem vállaló tolvajok, rablók, állatkínzók - egyszerűen csak rapsicok - veszik birtokba a vizet, és szinte elképzelhetetlen mértékben károsítják természeti kincseinket!
Hogy meddig? Amíg hagyjuk!
Amíg hagyjuk, hogy megfélemlítsenek, hogy horgászhelyeinkről elkergessenek!
Amíg névtelenül sem merjük felhívni a hatóságokat, halőröket, tenni akarókat, hogy információinkkal sokasítsuk meg látó szemeik számát!
Amíg hallgatólagos tettestársaivá válunk ezeknek a kíméletlen állatkínzó bűnözőknek!
Tudom, hogy nem egyszerű az első lépés, és könnyebb hátat fordítani, vagy elmenni - mint ha semmi sem történt volna -, aztán a jövő évi közgyűlésen elmondani: "Képzeld mit láttam!"!
Tudom azt is, hogy a bóján tartott ladik, vagy a parton parkoló autó nagy érték, a saját testi épségünkről már nem is beszélve!
A rapsicok, szállítók, felvásárlók is összefognak, miért ne tennék ezt a tisztességes horgászok is!? Fogjunk össze végre ellenük, mi vagyunk többen!
Nem szeretném toborzó beszéddel zárni az írásomat, azt a hangulatot elültetve bennetek, hogy nem történik semmi, vagy hogy reménytelen a helyzet.
Idén több telefonhívás érkezett a halőrökhöz, mint az elmúlt 3 évben összesen! Valami megmozdult a lelkekben! Megtanuljuk végre elutasítani a bűnözést, a ritkábban fogható fogások mellett megelégeltük a rablást! Évről-évre több a segítségünk, pártolónk, ami megerősít abban, hogy jó úton haladunk.
Arra kérek mindenkit, használja fel írásomat arra, hogy felismerje a rablás jeleit! Tudatosuljon, hogy milyen törvénytelenségeket látunk és mit tehetünk EGYÜTT ellene!
Remélem, a nehéz témájú írás ellenére sokan találták meg a szépséget is a sorokban, a képekben, és éreznek vágyat a nagy Duna meghódítására.
Talán nem minden időszakban nyújtja azt a fogási élményt, mint az intenzív telepítésű tavak, de a látvány, a változatosság, a sokszínűség nem összehasonlítható!
Mindenkinek élményekben gazdag jó pecázást kívánok!
Jantner Csaba
Paksi Sporthorgászok Egyesületének alelnöke
http://www.pshe.eliveport.com/
Hozzászólások
2010.11.24. 18:06
Nagyon jó ez a cikk !!!!!!!!
2010.06.12. 23:56
Sziasztok!
Én is szeretnék a cincér témához hozzászólni. Ez nem havasi cincér, hanem gyászcincér. A többi rész korrekt. Remélem egyszer csak elfogynak a tilosban járók.
Üdv: nero2
2010.06.11. 17:48
A Gemencben, az ott lévő holtágakon is ez folyik állandó jelleggel (pláne árvíz idején/levonultakor->most)! Részben természetvédelemmel foglalkozó "jómadarak" leshálóival (is) van tele minden. Eszméletlen mennyiségű halat lopnak. (mutatott képeket az egyik büszke elejtő: gyönyörű nyurgák, csukák, hatalmas dévérek, stb) Ha már minden családtagnak, családtag családtagjának, ismerősnek, ismerős ismerősének jutott, akkor megy a halboltba a "zsákmány"! Arról nem is beszélve, hogy néhány halasnál a 20 centis csuka sem számít ritkaságnak...
Szerintem nincs is aki ellenőrizné őket, járja a vizeket! De a horgászokkal sincs ez másképp. Idén már vagy 20szor voltam horgászni 0db ellenőrzés mellett!
2010.06.10. 16:26 sámson
A téli vermelőhelyek kifosztása után ez már kis semmiség!
2010.06.09. 11:56
A Körös-Horgász magazin júniusi számában kétoldalas cikk foglakozik a halászati törvény tervezett módosításával!
A cikk címe is sokatmondó "Folyóvizek vámszedői_ennyi volt"
Remélem hogy januártól tényleg ennyi volt!
Ha elfogadják a törvényt a Mezőtúrnál a körösparton fogunk pezsgőt bontani a halász csónakja mellett.