2010. augusztus 30.Európa Bajnokság Coruche II.

A sorsnak nem vagyunk kedveltjei! tizenkettő napot és hatezer kilométert szántunk arra, hogy olvasóink szinte itt érezhessék magukat Portugáliába.
Már az ide út sem volt egyszerű, de ezt már lassan megszokjuk. Ahogy írtam, szombaton indultunk útnak, és minden gond nélkül el is jutottunk Olaszországba.

Ott aztán hamar dugóba kerültünk, és vártunk négy órát. Ennyi időtartalékkal még rendelkeztünk, így nem estünk kétségbe.
Franciaországban aztán ismét megkezdtük vesszőfutásunkat.

Az Iveco üzemanyagmutatója elromlott!
Az autópályán egyszer csak megállt a rendszer, és azonnal letiltott mindent. Elfogyott az üzemanyag!
Szerencsénkre Barna Szilárd valami miatt bedobott az autóba egy tíz literes karnisztert!
Valamit megérezhetett!

Na ezt a hónom alá véve elindultam gyalog a menetirány szerint. Elértem egy pihenőhelyre, ahol bekéretőztem egy német autóba.
Azzal haladtunk úgy tíz kilométert, amikor megláttam egy táblát, rajta, hogy a következő benzinkút húsz kilométerre van!

Kértem tegyenek ki egy újabb pihenőhelyen, ahol a hatalmas forgalomban átverekedtem magam az autópálya másik oldalára.
Ez merőben szabálytalan, remélem rendőr nem olvassa. Összesen hat sávon kellett átjutni, ami közel harminc percet vett igénybe.

Újabb egy óra, mire találtam egy autót, aki vissza fele elvitt egy kútig. Itt persze ismét át kellett jutnom a hat sávon, hogy a megfelelő menetirányba stoppolhassak ismét.
Ez a mutatvány kettő órába telt, de az autó sikeresen elindult.

Az már csak szerencse kérdése volt, hogy amikor a jobb első lámpánk nem világított, Nagy András megütögetve lehelt belé erőt, de a kemény kéz hatalma az üzemanyag mutatóra is kellően hatott, mert azonnal megjavult!

Összességében harminchat órát autóztunk úgy, hogy csak tankolni álltunk meg. Összes alvásunk talán kettő órányi lehetett.
Hajnalra megérkeztünk a szállodába, de nem a szobákat foglaltuk el, hanem gyorsan kiautóztunk a huszonöt kilométerre lévő pályára.

Persze a sötétben nem sokat láttunk, de ugye az az ötven kilométer háromezer után már nem sokat számított.
Reggel hatkor keltünk, így összességében talán kettő és fél órát aludtunk.

Túl vagyunk az első tréningen, mint ahogyan azt Walter Tamástól is hallhatták.
De most következett csak számomra az igazi feketeleves! Nincs a szállodában internet lehetőség!
Ezt az anyagot azért olvashatják, mert a portás kölcsönadta a saját mobilnetjét! Köszönjük neki kedvességét.

Nem tudom mi lesz, mert Coruche nagyon kicsi város, nem biztos, hogy találunk szabad Wi-Fi-t.
Mindenesetre igyekezni fogunk, így holnap ismét jelentkezünk!

Molnár Zoltán