2010. szeptember 14.Martinos (kéz)fogás a Balaton partján

Most azonban horgászni kell. Mi több: kötelező! Kedves vendég érkezett hozzánk két rövid napra, melyből egy családi programmal telt el. De ma, ha csak a délelőtt erejéig is, horgászni fogunk.
Esélyeinket már korábban, jó előre latolgattam. Süllőzzünk, netán harcsára pályázzunk? Elvégre egy dunai gyereknek, aki alig-alig pecázott a finomszerelékes módszereken túl ragadozóra, talán maradandóbb élmény lenne egy szebb balatoni fogas, netán testesebb harcsa elejtése. E halak pillanatnyi fogási esélyével tisztába lévén, világosan látszott, hogy rövid időnket nem pazarolhatjuk feleslegesen. Éppen ezért vendégemmel, Martin Gabival közösen úgy döntöttünk, egy számára „testhezállóbb" módszerrel fogjuk becserkelni a Balaton békésebbik halfaunáját.
Horgászhelyünket - kényelmi okokból - közel a tanyához rendeztük be. E helyszín a kikötő mólók közötti szakasza, ahol viszonylag mély vizet, hínárral tűzött partszakaszt találhatunk. Módszerként rövid botos rakózást jelöltünk meg, teljes egyetértésben.

Horgászhelyünk az öbölben

Míg kipakolunk és elhelyezkedünk a parton, a pirkadat helyet cserél a kora reggellel. Csodálatos víz, szép horgászidő fogad bennünket, ráadásul könnyű melegfronti hatással, melyet délután szándékozik a meteorológia lecserélni egy súlyosabb hidegfrontival.

Ideális körülmények!
Gabi két kiló MM-et kever (ami lehetne akár Maros Mix is, de ez esetben a „hazai kosztnál" marad), megbont két doboz csemegekukoricát, amiből egy belekerül a darába, némi főtt búza kíséretében. A szerelék összeállításánál is az egyszerűségre törekszik: viszonylag vastag, 0,18-as zsinór, 10-es méretű horog, amire csalinak - hogy kiteljesedjen a spártaiság - két szem csemegekukoricát tűz.

A már sokszor bizonyított MM vödörben...



...és kézben


Nem bonyolítottuk túl

- Vilikém - indokolja a technológiát -, nem akarok babérlevelek fogni. Ha már jön hal, az darabos legyen!

A rend kedvéért illik megemlíteni, hogy a felszerelés „eleje" öreg, kiszuperált rakósom „elejével" kezdődik, és minden egyéb hozzávalót is én bocsátok Gabi rendelkezésére. Ennek nem a kitűnő eszközkészletem az oka, hanem csak annyi: horgászathoz nem kapcsolható holmik foglalták barátom kocsijának csomagterét. Egyszerűen nem hozott magával felszerelést.
Az etetést követő tizenöt perc békés csendben telik. Bíztató jeleket azonban látunk: hol itt, hol ott fordul egy-egy kisebb ponty, vagy csap felszínre termetesebb karikakeszeg. A partszélben, közel hozzánk csuka ízlel rá a kövezés naphalaira; látványos tevékenysége azonban nem hoz izgalomba bennünket. Nem őrá fáj a horgunk.

Nappal szemben

Ilyenkor, kora reggel még nyugodt a környék; nem járnak hajók és vitorlások, az éjszakai hadszíntér (a velünk szemben elhelyezkedő szabadtéri színpad és kiszolgálóegységek) kiürült, és a mélyen zsongó, milliárdnyi árvaszúnyog is lassacskán elül a fa- és nádlevelek zöld dzsungelében. Az esti diszkóhajók és koncertek lármás egyvelege után valóságos temetői hangulat vesz körül bennünket, amit természetesen nem bánunk.

Az első kapás olyan, amilyennek lennie kell: úszó el, és Gabi könnyed botemelését a vastag csőgumi tetszetős nyúlással hálálja meg. Rövid küzdelem után szákba kerül a tavalyi kétnyaras telepítés egyik jeles képviselője. Pikkelyein ugyan magán viseli az őszi halászati munkálatok viszontagságait, de a nagy „haltörődésből" szépen kigyógyult, és masszív kis halacskává növekedett. Remélhetőleg néhány év múlva ismét örömet szerez majd egy horgásznak, de most átmenetileg a haltartó fogságába kerül.

Az első pikkelyes

A következő kapásra sem kell sokat várni. Néhány percen belül újabb ponty húzza a csőgumit, én pedig igyekszem megfelelő pozíciót felvenni a fényképezéshez. Mint vendéglátónak, egyéb dolgom sincs, talán csak annyi, hogy friss kávét szolgáljak fel a parton. Néhány percet vesz igénybe az elkészítés művelete, de eközben Gabi újabb pontyot szákol, és kiált utánam:
- Tyűűű, Vilikém, mintha halastóban pecáznék!
Valóban olyanok a körülmények. Legalábbis halügyileg. Minden más tekintetben pedig a Balatonon vagyunk.
- Fogtál három pontyot - kontrázok barátom kijelentésére -, de ne gondold, hogy ez folytatódni fog. Itt nincs ám kukoricából a kerítés...
Meggyőződésem igazolásaképpen a következő hal - balatoni szemmel nézve - jóképű dévérkeszeg formájában kerül partra. Aztán érkezik két szebb ezüstkárász, az egyik szinte „mustáros" méretű, és én nagyon örülök nekik. Részben, hogy kikerültek a vízből, részben pedig a hasamra gondolva, ugyanis a termetes ezüstkárász mustárral bekenve, tepsiben sütve sokféle halételt lefölöz.
A kapások eddig meglepő sűrűségben követték egymást. Azon kezdünk filozofálni, mi lenne itt, ha versenyszerű készültségben (csonti, szúnyog, finomabb készség) folyna a pecázás. Megállapodunk abban, hogy ennél több halat talán úgy sem foghattunk volna.
A második kárász után két kis gombóc „dara" repül az úszó mellé. Úgy tűnik, az úszót elhúzza a zsinórra dobott második gombóc, de nem: újabb ponty a horgon! Gabi könnyed eleganciával fáraszt és szákol, kérésemre oly módon, hogy a pillanatot megörökíthessem.

A horog általában mélyen akadt


Megszákolva

El kell ismernem: a további horgászat sem mindennapi módon folytatódik. A Balaton ritkán bőkezű, de olyankor nem fukarkodik, mint ahogy most is szép kárászok és bodorkák, valamint további pontyok kerülnek barátom merítőjébe. Némelyik bodorka már „koncéros" darab; a tóparti horgásznyelv előszeretettel nevezi e szép keszegfélét koncérnak, holott tudjuk, e név valójában folyóvízi rokonát, a „leányt" illeti. Siófok környékén még göndérként is „megszólítják" a horgászok, ha horogra akad.

Koncér a horgon


... és kézben


Jellemző pillanatkép

Balatoni compó a javából


Közeli portré a doktor úrról

Jani bácsi compója


Matracon a zsákmány


Martinos kézfogás


Jövőre ugyanitt

A compó érkezése után befejezzük a horgászatot. Jólesően állapítjuk meg, hogy mozgalmas, eredményes reggeli horgászatban volt részünk, és színes a zsákmány, melyet néhány gyors fotó erejéig a pontymatracra terítünk. Az ezüstkárászok, két ponty és néhány bodorka kivételével a többség visszakerül a Balatonba. Gyönyörű compónkat külön engedjük el, abban a reményben, hogy jövőre, amikor újból itt horgászunk, már legalább két kilóra növekedve látogat meg ismét bennünket...