2010. szeptember 22.OEHB 2010, Összefoglaló

Az utóbbi évek törekvésében jól megfigyelhető, hogy az OVHB újabb és újabb vizeket von be a magyar versenyrendszerbe, így a versenyzők többféle vízen mérhetik össze tudásukat, felkészültségüket az adott pályákon. Így került az idei bajnokság döntője Várpalotára, a Nagybivalyos tóra, amely egyaránt megosztotta a résztvevőket és a versenyzőket is.

Csodálatos, de komoly felkészülést igénylő versenypálya

Mivel félig meddig ismeretlen volt ez a helyszín a döntőbe jutott 24 fő előtt, sokan semmit sem bíztak a véletlenre. Már a Veterán Bajnokságot is - amely szintén itt zajlott - figyelemmel kísérték a versenyzők. Az ott szerzett tapasztalatokat is beépítették az edzésnapokba.

Elődöntőből továbbjutott 24 fő. Mivel a részvételt Döme Gábor lemondta, így a helyrére a 25. helyen végző Szilvási Szilárd került

Az edzésnapok eredményei alapján a résztvevők szinte kivétel nélkül két módszert váltogatva horgásztak. Az első biztosabbnak tűnő, a partszéli apróhalazás. A vízben található átlag 25 gramm körüli kárászok, valamint a kb. 10 grammos sügérek megfogására 2-3 méteres rövid spiccbotokat, vagy 3-4 méteres minirakóst készítettek ki a versenyzők. A módszer eredményességét azonban erősen befolyásolták a hely adottságai. Azok a helyek, melyek nem rendelkeztek megfelelő partszéli növényzettel lényegesen kevesebb apróhalat tartottak, ha egyáltalán „tartott" ott valakit, szemben az erősebben benőtt helyekkel. Minden helynek megvolt a maga titka. A vízbe nyúló nádasok lakói szinte mindig csak ugyan azokon a helyeken portyáztak, így a 0,10 milliméteres zsinórra felhelyezett 0,2-0,3 grammos úszóval szerelt cájgokat minden hal után ugyan oda kellett visszahelyezni a kapás és a fogás érdekében. Nyerő csalinak a 20-22-es horogra tűzött 1 szál szúnyoglárva, vagy pinki bizonyult.

Biztosabb apróhalazást ki spiccbottal...


... ki minirakóssal oldotta meg

Második lehetőség, a bizonytalanabb, de darabosabb - 150-2000 grammos - halakat adó rakósbotos horgászat volt. A vízbe nyúló nádasoktól mentes helyeken szinte csak ez lehetőség maradt az eredményes halfogásra, de a hosszú botot bevállalók közül sokan egy-két kívülről akasztott és elment hallal, vagy kapás nélkül megúszott fordulóval, 10-11-12 ponttal gazdagabban vághattak neki a következő versenynapnak.

A rakósbotos horgászat felvállalása nagy rizikót jelentett

A két szektor között is jól megfigyelhető különbségek voltak. Míg az „A" szektorban kifejezetten nagy rizikót jelentett a rakósbot bevállalása, addig a  „B" szektorban, a több  testesebb halnak köszönhetően bevállalható és kisebb kockázattal járó lehetőség volt. Ennek megfelelően a pálya elején található „A" szektorban csak nagy baj esetén nyúltak be a parttól 13 méterre lévő etetésükre az oda sorsolók. Ezzel szemben, a „B" szektorba sorsolók már az első óra elteltével rá-rápróbáltak bentebbi etetésükre, bízva az ott található termetesebb dévérek, kárászok, esetleg pontyok megfogásában. A legnagyobb sikert azok a versenyzők érhették el, akik a megfelelő időben váltottak egyik módszerről a másikra. Nem csoda hát, hogy kiemelten nagy jelentősége volt a hátulról segítőknek, akik percre, és grammra pontosan könyvelték versenyzőjük és a szektoruk pillanatnyi állását.

Óriási feladat hárult a parton lévő segítőkre

A halak helyben tartásáról mind a két szektorban, a szinte hangtalanul bejuttatott könnyű földes szúnyog, vagy a néha-néha bejuttatott etetőanyag és néhány szem pinki gondoskodott.

Megfelelően kivitelezett etetésnek óriási szerepe volt

Hiába az edzésen kialakult elképzelések, megfelelőnek gondolt szerelékek és csalogatóanyagok, az első forduló mégis sokakat „megviccelt". A csütörtöki napon még többen magabiztosabban „ráültek" a rakósbotra, mely csúfos kudarcot és magas pontot hozott a versenyzőnek. Ha ezekhez még hozzávesszük, hogy a pálya bizonyos helyeiről hamarabb eltűntek az ott lakó apróságok (amennyiben az adott helyen lakott valaki), olyan szórással rendelkező végeredményt kaptunk, melynek köszönhetően az egész mezőny egy közel azonos ponthalmazba ugrott össze. A hatalmas, szinte behozhatatlan ponthátránnyal érkező versenyzők esélyesek lettek akár a dobogós helyezés elérésére is.

Egy-egy beugró termetesebb hal igencsak átrendezte az addigi szektoreredményeket

Az első forduló eredményeit, a siker és sikertelenség okait átgondolva érkeztek meg versenyzőink a második fordulóra. Időjárásunk azonban sokat változott egy nap alatt. Zord, folyamatosan szakadó eső hozta bizonytalanság kezdte uralni a fiúkat. „Vajon mi lehet most a halakkal?" - hangzott el egyre gyakrabban ez a kérdés.

A sorsolást követően mindenki a rajthelyére igyekezett, és annak vízbe nyúló növényzetét, meghorgászásának lehetőségeit vizslatta. Ennek megfelelően végezték az etetést is. Jobb és bal oldalra is bepoharazta mindenki az alapozását, majd 13 méterre ki kézzel, ki pohárral juttatta be az ekkor még súlyos gombócait.

Horgászatát az első fordulóhoz hasonlóan indította mindenki. Ki spiccbottal, ki minirakóssal igyekezett minél többet fogni, az előző naphoz képest lényegesen finnyásabban táplálkozó halakból. A döcögős indulást döcögős halfogás követte. Az első óra végére mind az „A", mind a „B" szektorban voltak olyan helyek, ahol teljesen kiürült a vízben található kis "nádország", így egyre többen vállalták fel a hosszú botot. Ez azonban csak a „B" szektor egyes helyein vezetett eredményre. A B1-es helyen versenyző Heimann József előtt egy szál nád sem volt, reménytelen próbálkozássá téve az apróhalas horgászatát, melynek köszönhetően végig a rakósbotra koncentrálva fogta halait és nyerte meg szektorát. Az „A" szektor „süket" helyein ülő versenyzők viszont nem voltak ilyen szerencsések. 13 méterre készített terített asztalukon lényegesen kevesebb hal volt, mint a jó, vagy jobb parti növényzettel rendelkezőknél. A szektort Nagy András nyerte, aki fiatalosan pörgős és látványos rövidítésmentes rövid rakósbotos horgászatot produkálva mutatta meg, hogy idén is magának követeli a bajnoki címet.

Zord arcát mutatta az időjárás


Heimann József nagyszerű és magabiztos horgászattal nyerte szektorát


Munkában a későbbi bajnok

A második forduló finnyás halaiból tanulva, a versenyzők a harmadik fordulóra lényegesen kevesebb keveréket hoztak be, mint amit a szabályok megengednek. Német László szövetségi kapitány mosolyogva ellenőrizte a megmérettetés részvevőit, hiszen a limit túllépése lényegében senkit sem fenyegetett.

Halak táplálkozására reagálva egyre kevésbé használták ki a limitet versenyzőink

A verseny kezdetére az időjárás is lélegzetvételnyi pihenőt tartott, és kellemesen meleg napsütéssel jutalmazta a résztvevőket. Az időjárás változása jótékony hatással volt a kárászokra is, mivel lényegesen többen kerültek horogra. A 12 fős szektorokban a forduló hasonlóan kezdődött az előzőekhez. Mindenki a mellette található nádasokat fürkészte. Hol a jobb, hol a baloldalon, de folyamatosan felváltva keresték zsákmányukat.

Az „A" szektort továbbra is a biztosabb apróhalazás jellemezte, ám az első két helyet a váltásra időben ráérző Faragó Zoltán és Nagy Attila könyvelhette el a mögöttük szorosan befutó Milkovics Péter előtt.

Faragó Zoltán termetes csukájával „ugrott" szektora élére


Nagy Attila


Milkovics Péter remekül érezte a víz titkait

A „B" szektort figyelők is kőkemény csatát kísérhettek végig. A B4-es és B5-ös helyre sorsolt Erdei Attila és Walter Tamás izgalmas és látványos apróhalazást mutattak be, így értek el 3 illetve 2 pontot a fordulóban. Nagy András remekül használta ki a szélső hely (B12) nyújtotta lehetőségeket és magabiztosan nyerte a szektorát.

Rövidítéstől mentes minirakózás


Erdei Attila


Walter Tamás

A negyedik napon elérkeztünk az utolsó, minden eldöntő fordulóhoz. Ekkorra már kialakult a szinte biztosan bejutók, még esélyesek és a már kiesettek tábora. Ez azonban nem jelentette azt, hogy nem dobogóra esélyesként küzdött volna végig mindenki. A keretesélyes csapattársak segítése végig, az utolsó pillanatig kemény ellenféllé tett minden résztvevőt.

Vasárnap újra kellemetlen időjárás fogadta a versenyzőket. Az egész éjjel szakadó esőt reggelre hűvös szembeszél váltotta fel. Érdekes, hogy ez végre meghozta a termetesebb halak kapókedvét is, így a rakósbot felvállalása az „A" szektor kivételével már mindenhol adott nagyobb halakat.

Vasárnapi fordulóra megjelentek a termetesebb halak

A pálya elején található „A" szektor továbbra is a kitartó és ügyesen kivitelezett apróhalazásról szólt. Az A1-re sorsoló Ifj. Varga József  magabiztosan váltogatva nádasait megcsillogtatta irigylésre méltó tehetségét, és magabiztosan nyerte a szektorát a mögötte befutó Nagy Attila előtt. Nagy András az A6-os helyen most is látványosan kivitelezett rövidítésmentes apróhalazással a negyedik helyre „futott" be, és nyerte meg másodszorra a bajnokságot, megvédve ezzel bajnoki címét

.

A „B"szektorban az elő óra végeztével egyre többen próbáltak rá benti etetésükre. Egyedül a B12-re sorsolt Hajdú Tamás vállalta fel az egész fordulós rakósbotos horgászatot, kihasználva a szélső hely nyújtotta lehetőségeit, ezzel megnyerte a szektorát. Mögötte a precíz és félelmetesen pontos rakósbotos horgászat magasiskoláját bemutató Erdei Attila végzett, akinek a dudaszó utáni másodpercben megszákolt közel kilós kárásza szektor egyet is jelenthetett volna. Kaló Zoltán (B9) látványos és végig pörgős kárászozással három pontot gyűjtve megérdemelten jutott be a válogatott keretbe.

Hajdú Tamás ügyesen használta ki szélső helyét


Erdei Attila a második órától a végtelenül precíz rakósbotos horgászat magasiskoláját mutatta be


Kaló Zoltán végig kárászozva csillogtatta meg tehetségét

Gyors számolgatások a parton, és máris mindenki tisztában volt az eredményekkel.

Számolás már mérlegelés közben...


... és gratuláció a győztesnek

Az idei Magyar Bajnok Nagy András lett, aki ezzel sikeresen megvédte címét. Mögötte hét ponttal lemaradva a világranglista vezető Ifj. Varga József lett, a bronzérmet pedig Milkovics Péter tudhatta magáénak.

Eredményhirdetés


Boldog győztesek

Nagy András édesapjával


A kétszeres Magyar Bajnok

A 2011. évi válogatott kerettagok listája

Az eredményhirdetés követően Német László szövetségi kapitány kihirdette a következő évi keretet. A névsort böngészve úgy gondolom, igen erős válogatott keret alakult ki, mely nagy reményekkel készülhet fel a következő évi nemzetközi megmérettetésekre.

Írta: Hajagos-Tóth Tamás
Fotó: Molnár Krisztina, Hajagos-Tóth Tamás