Termékek

AdalékAromaBotBottartóDobozok, ládákCsalikKiegészítő, kellékErnyőEtetőanyagBojliFőtt magvakHaltartó, merítő, csalihálóPelletHorogMűcsaliÓlomOrsóRuházatSzemüvegekSzettTáska, botzsák, száktartóÚszóVersenyládaDVD-k, KönyvekVödör, dézsaZsinórBojlis kellékekFeeder / fenekezős horgászat kellékeiRablóhalas kellékekRakós botos horgászat kellékeiÚszós horgászat kellékei

2013. október 15.Feeder-rel 100 méterre

Hozzászólások (1 db)

Gyakori, főleg a nagy felületű vizeinken, hogy a halakat különösen a hűvösebb időszakokban csak a parttól távolabb találjuk meg és innen még a legcsábítóbb etetéssel sem tudjuk közelebb csalogatni a parthoz. Ez a jelenség még fokozódik, amikor sok a horgász a parton. Ilyenkor a halak az átlagosan meghorgászott távon túlra húzódnak, a horgászok által kevésbé háborgatott területekre.

Feeder-rel 100 méterre
Különösen igaz ez, ha ott a vízmélység is kedvezőbb, mélyebb, illetve tartások, akadók, medertörések nyújtanak biztonságot számukra. Magam is gyakran jártam így, és ilyenkor kissé keserűen konstatáltam, ez nem a könnyű feederbotok és finom szerelékek napja. Sajnos, ilyenkor a megfelelő távolság elérése alapvetően fontos. A pontosság, a jó szerelék, az etetés és a csali minősége csak akkor érvényesül, ha dobásainkkal elérjük ezt a távot. Az általam látogatott vizek közül példának a Maty-ér széles öbleit, vagy Maconkát említhetem. A 2009-es feeder szuperkupán barátaim tanácsa ellenére a biztonságosan és pontosan megetethető 85-90-es távon kezdtem a pontyos fordulót. Két eredménytelen óra után beláttam, a baráti tanács megalapozott volt. A száztízen lévő törés mögül a bőséges, pontos alapozó etetésre sem bátorkodtak ki a pontyok, ebben valószínűleg szerepet játszott a tó akkori rendkívül alacsony vízszintje. A Lencsés-tó, mostani horgászatunk színhelye, hideg hónapokban ugyanezt mutatja. Száz szónak is egy a vége, esetenként szükségesek az igazi nagy dobások, és ehhez már speciális orsóra, botra és egyéb praktikákra van szükségünk.

Nem márkanévre és konkrét típusra kívánok javaslatot tenni az orsó és bot tekintetében, hiszen ez szerintem inkább hit, bizalom és nem utolsósorban anyagiak kérdése.

Az orsóválasztásnál elsődlegesen valóban azt lehet mondani, hogy itt tényleg a méret a lényeg. A 80-as dob mondhatni elengedhetetlen. Az ilyen dobméretű orsókról fut legkönnyebben a zsinór, ekkor kerül a lefutó zsinórba a legkevesebb sodrat. Az orsó csapágyazottsága, stabil futása, fékrendszere, dobemelő rendszere, precíz zsinórfektetése igényesség, és nem utolsósorban pénz kérdése. Egy fontos tulajdonságot kell még kiemelni, a zsinórvezető görgő ne sodorja a zsinórt. A sorozatos hosszú dobások és felcsévélések miatt ebben nincs kompromisszum. Emellett jó, ha orsónk viszonylag könnyű, és ha a dob részben töltött. Ez a speciális feeder orsókra jellemző, a módszerhez használt 0,20-0,28-as méretű zsinórokból 150-250 méter elegendő a dob feltöltéséhez.

Saját orsómat 0,22 monofillal futó zsinórral használom és ehhez szoktam 6-7 méter 0,35-ös csapót kötni, ami már jól tűri a dobásokkal járó nagy strapát.


Feeder-rel 100 méterre

A bot két legfőbb jellemzője a hossz és a dobósúly. A választás testalkat, fizikum és dobótechnika alapján történhet. Ebben nehéz tanácsot adni. Nyilván hosszabb bottal, hosszabb úton gyorsíthatjuk a szereléket, de nagyobb erő is szükséges hozzá. A testmagasság, a horgász fizikuma és dobótechnikája is fontos szempont. Ezek alapján érdemes 3,90-es vagy 4,20-as hossz közül választani. A céljainknak megfelelő botokat extra-heavy felirattal, vagy 150 esetleg 200 gramm megadott dobósúllyal jelölik. Természetesen ezek a megadott felső értékek. Leghatékonyabban kicsivel a középérték feletti súlyokkal terhelve működnek a botok, tehát egy 150 gr-os bothoz egy 35-40gr.-os kosár, plusz a benne lévő etetőanyag az ideális választás a dobások szempontjából. Természetesen a keményebb, 200gr-os botok a dobásnál vannak elemükben, a 150grammosak előnyei pedig fárasztáskor domborodnak ki. Lényeges a gyűrűzet minősége. Segíti dobásainkat a gyűrűk nagyobb átmérője, jó méretkiosztása, sima felszíne, és nem utolsó sorban tisztasága. A felcsévélt zsinórról nem csak víz, hanem a különböző szennyeződések is kirakódnak botunk gyűrűire. Ezek rászáradva lecsiszolják a zsinór fényes felületét, és a súrlódás által csökkentik a dobások távolságát. Így tavasz elején érdemes egynéhány horgászatot a dobótechnikánk rendbetételére feláldozni. Vállakat kissé kilazítani, hogy a botot kellőképpen hátraengedve tudjuk elindítani a dobást, és minél hosszabb úton tudjuk gyorsítani a végszereléket. Fontos hogy egy kinézett irányra tudjuk húzni dobásainkat és érezzük, ahogy az általunk kifejtett erő felhalmozódik a bottestben. A végszereléket ez az erő fogja gyorsítani a zsinór elengedésének pillanatáig.


Method feeder megtöltés előtt


Hajlik a feederbot


Nem kellett sokat várni az első pontyra


Az EA Pelletporok 4 féle változatban készülnek (natúr, eper, méz, hal)


A horgászatról videó is készült a PV-TV jóvoltából


A kisebb pelletek is alkalmasak a nagyobb halak megfogásához

Az eredményes feederhorgászat fontos eleme a bőséges, pontos etetés, ami 80 méter feletti távolságba többnyire etetőkosárral vihető végbe. A csöves távdobókosarak stabil repülésük által alkalmasak a feladatra. A botunk számára az ideális súlyú végszerelék állhat például 35gr-os kosárból, plusz 45-50gramm etetőanyagból. Ez az arány kedvező az etetés szempontjából, de nagy a légellenállása. Kellemes, szélcsendes időben alkalmas távoli pontos horgászatra. Rosszabb időjárási körülmények esetén hasznosabb egy erősebb, 50gr.-os kosár, kevesebb, 30-40 gramm etetővel. Az összsúly azonos az előző variációval, de kisebb a légellenállás, így laposabb íven szintén eredményesen dobhatunk. A fotókon látható módon a kosarat feljebb rögzítem a gubancgátló csövön. Ezzel megakadályozom az előke feltekeredését, a horog biztosan jó pozícióban fekszik a kosárból kioldódó etetőanyag közelében. Sokat kísérletezek a pelletnyomóval saját elképzeléseim szerint készített pelletekkel. Aromákat, ízeket, színeket tesztelve is vannak tapasztalataim, de fontosabbnak tartom a horog és a csali méretarányosítását, valamint a csali lebegtetését. Ehhez a módszerhez a 9-10 centis, 0,06-0,12-es fonott zsinórra, csomómentes csomóval kötött, 10-12-es horgok váltak be legjobban. A képen látható csalirögzítési módszert Egyházi Laci barátomtól tanultam, ezúton is köszönet érte. A fúrt pelleten áthúzott szelepgumi karika gyors csalizást tesz lehetővé, és még ekkora igénybevételnél is biztosan rögzíti a csalit. Az enyhén lebegő pellet az aljzaton fekvő horog felett fél centire áll. Ebből a helyzetből a hal legenyhébb szippantására is reagál a csalizott horgunk. A szájüregbe libbenve szinte biztos az akadás, görbülhet a bot spicce és bevágás helyett a bot megemelése után már óvatosan fáraszthatunk is. A viszonylag kisméretű horog legtöbbször a porcos, kemény szájszélben ül, minimális sebet ejtve biztosan tartja halunkat, de kis felületet fog, ezért indokolt a kíméletes fárasztás. Szákolás, fotó, vissza a vízbe.


A kitartó horgász jutalma

A mai napot bemelegítésnek szántam. A felszerelést, dobásokat, etetőanyagot és csalikat teszteltem. A néhány napos lehűlés és a szűk háromórányi vízparton töltött idő ellenére még fogási élményünk is volt. A vízen rajtunk kívül még csak néhány, a hétvégi versenyre készülő elszánt horgász űzte a halakat. Mit nekünk a zord idő, a fagyos szél, csak az ösztön, csak az számít.

horgászklub archivum
Erdei Attila

Kapcsolódó anyagok


Hozzászólok



Hozzászólások

2013.10.15. 22:22

Nagyon szeretem Attila írásait. Meggyőző, egyenes, információ gazdag, kedvcsináló és még sorolhatnám.
Igazi példakép!!!


Kapcsolódó írások


További írások


Hírarchívum


Lap tetejére
«« Vissza az előző oldalra
Magazin Online TV