2010. október 13."Vak hal is talál szemet!" - Meglepetés Merenyén

Nem volt ez másképp a nyár végén sem, amikor Ambrus Tibor, a Maros Mix egyik tulajdonosa kezembe nyomott kb. 5 kilónyi kész bojlit azzal a kéréssel, hogy próbáljam ki. A golyók mellett ellátott minden egyéb etetőanyaggal (előrecsomagolt főtt magvakkal, különböző típusú pelletekkel, dippekkel, aktivátorokkal), ami szükséges lehet pontyhorgászathoz.
Az egyik szabad hétvégém előtt Baranyában akadt dolgom, ezért megkérdeztem Regős Gyurit, a merenyei tógazdát, hogy lenne-e szabad helye egy rövid horgászathoz. Nem utasított el bár köztudott, hogy a nyári szabadságok idejére már előző évben lefoglalnak szinte minden állást. Jó alkalom volt ez arra, hogy próbára tegyem az újonnan kapott termékeket. Csalis táskáimba, vödreimbe nem is került más, mert örök kétkedőként egyébként a sajátjaimon kívül nem húztam volna mást a hajszálelőkémre.

Amikor megérkeztem, sajnálattal vettem észre, hogy a feltételesen beígért helyen már horgásznak, ám vendéglátóim hamar megnyugtattak. A tó hátsó részén volt szabad hely, így megkezdhettem a meglepetésekkel teli horgásztúrát. Az első akkor ért, amikor megláttam a helyszínt. Nem ismertem a tónak ezt a részét, nem is tudtam, hogy itt van horgászállás. Na, nem az itt megszokott kép tárult elém, igazi vadvízi környezetbe csöppentem, mintha ez nem is Merenye lenne. A partot mellig érő ritka nádas szegélyezte, melyben a parányi stéghez vezető ösvényen kívül csak egy ernyő felállításához elegendő tisztást találtam. Mivel jól belecsúsztam a délutánba, és az égen viharfelhők gyülekeztek, először a táborépítés mellett döntöttem. Gyorsan helyére került az ernyő és a horgászathoz szükséges eszközök, felszerelések. Kipakolás közben a vízfelszínt kémlelve ért a második meglepetés. Itt is, ott is táplálkozó pontyok látványosan árulkodó jeleit fedezhettem fel.


 A kezdeti örömöm azonban bizonytalanság érzése váltotta föl, amikor csónakba szálltam, hogy feltérképezzem az előttem elterülő tómedret. Olyan egyenletes "mélységet" vagy inkább sekélységet találtam teljes mederszélességben, ami a csónakmotor használatát sem tette lehetővé. Egyértelművé vált, ha itt halat akarok fogni akkor úgy kell a vízen közlekednem mint az árnyék.

"Ajánlott:
Amennyiben a meghorgászni kívánt területen sekély vizet találunk, a csónakba csak a szükséges etetőanyagot és eszközöket pakoljuk. Kerüljünk minden felesleges mozgást, ügyeljünk arra, hogy semmivel ne keltsünk zörejt. Csónakunk csendes hajtásához ajánlott tolórúd használata. Erre egy erősebb száknyél is alkalmas."

A szemközti nádfal és az általam jónak vélt helyek ugyan dobótávolságon belül helyezkedtek el, de ennek ellenére, a dobálós horgászat nem volt kivitelezhető, mert nem készültem a sekély vízre. A legkisebb ólmom is 142 grammos volt, amely becsapódást követően olyan mélyen fúródott az iszapba, hogy a horgászbottal nem bírtam feltépni. Maradt hát a behordás, ezért úgy döntöttem igyekszem az etetéseimet egymástól minél távolabb kialakítani. Így talán kevésbé csökkennek esélyeim a másik helyen, egy megakasztott hal fárasztásával, vagy a szerelék visszajuttatásával járó zajok miatt. Miközben csónakommal nesztelenül siklottam a vízen, ritka látványban volt részem. Fenékről táplálkozó pontyokat figyelhettem meg, melyeknek  farokúszója a vízfelszín fölé nyúlt, de amikor tolórudam a csónak oldalához koppant, hatalmas tólóhullámok kíséretében egy pillanat alatt odébb álltak.
Keresgélés közben két ígéretes helyre esett a választásom. Az első egy szélesebb átjáró volt a nádtorzsák között, mely a helyszín adottságait figyelembe véve, vonulási útvonala lehet a pikkelyeseknek. A másik egy kb. 50 méterre lévő szűkebb nyiladék, mely fölé egy sűrű bokor ágai hajlanak.

"Helyről-helyre
Amikor nem találunk töréseket, padkát, kagylópadot vagy bármit, ami kicsit is eltér a környezettől, akkor próbáljuk meg logikusan kikövetkeztetni, hogy merre vonulhat a hal. Jó támpontok lehetnek a nyiladékok, átjárók, az akadók, vízre nyúló bokrok környékei. Mindenképp igyekezzünk olyan területet választani, ahol nagy valószínűséggel számíthatunk kedvenceink megjelenésére!"

Az átjáróban etetésemet nagy területre szétszórva alakítottam ki, számítva a tömegesen megjelenő kisebb pontyok rohamára. Ide az előre elkészített, csípős paprikás aktivátorral meglocsolt Maros Mix Special magmix, valamint XXL Ponty pellet, XXL Halibut pellet és Special Betain pellet keveréke került. Horogcsalinak, ezekhez igazodva a Halibut pelletet választottam, egy fél szem pop-uppal kikönnyítve.
A bokros nyiladék előtt koncentráltan - kb. 1 négyzetméteren - szórtam 1,5 kilót a tesztre kapott bojliból, melyet 1/2 kiló Maros Mix Tigrismogyoróval egészítettem ki. Erre a helyre nagyobb testű halak látogatását vártam, így hajszálelőkémre is az etetésre használt bojli került. Erről a csaliról nem tudok semmit. Egy gyors szemrevételezéssel, szaglással és ízleléssel megállapítható, hogy aránylag nyitott szerkezettel, kellemesen kagylós illattal rendelkezik, főleg növényi alapanyagokat, minimális hallisztet és mellékíz nélküli édesítőt tartalmaz.

Ez kezdetnek nem rossz, de csak remélni mertem, hogy a halak ízlését is megnyeri, mert a csalizás számomra sokkal komplexebb kérdés annál, mint hogy egyszerűen kijelentsem: "X" csali jó, vagy "Y" nem megfelelő. Ugyanakkor már van annyi tapasztalatom, hogy tudom, ha a gyengébb minőségű helyett magas tápértékkel rendelkező használok, akkor jobbak lesznek az esélyeim. A silány csalik kevésbé táplálóak, viszont rengeteg ízesítő és illatanyagot tartalmaznak. A halak gyorsan felismerik a táplálék forrását és kezdetben izgatottá válnak, ha az jó ízű/szagú, de gyorsan rájönnek arra is, ha az elfogyasztásával kevésbé járnak jól, és ezután a legtöbb esetben olyan élelmet keresnek, amely hasznosabb a számukra.

Most sokan gondolhatják, hogy túlzásba viszem a dolgokat, pedig csak annyit teszek, hogy amikor kiválasztok egy csalit teljes mértékben megbizonyosodok róla, hogy nem kell már tovább ezzel a kérdéssel törődnöm. Nem áll szándékomban a gyártókról véleményt alkotni - minden horgásznak saját dolga, hogy megszerezze a saját tapasztalatait. Kevés olyan gyártó van, akiben én megbízom és valóban azt adja, amit várok. A legtöbb horgász előtt olyan gyárak rózsaszín képe lebeg, melyek mindenben biztosítják a jó minőséget, a szállítószalagok végén nagy tudású horgászok ülnek, akik ellenőrzik, hogy minden egyes termék megfelel a követelményeknek - ébresztőőőőő! Mielőtt bárki megkérdezné, nem kötődöm senkihez! Ebből is látható, hogy nagyon komolyan veszem a horgászatot és ezért úgy érzem helyesnek, ha komolyan megfontolom, hogy mit teszek a horgomra.

Éppen ezen gondolkoztam és kezdtem sajnálni, hogy a saját golyókból nem hoztam magammal, amikor egy bojlira éhes erőszakos tólakó kirohanását közvetítette az elektromos jelzőm visítása. A fárasztás az alacsony vízszintnek köszönhetően csobogástól hangosra sikerült, de nem tartott sokáig. Tíz perc múlva egy gyönyörű 10 kiló körüli tükörponty pihegett a pontymatracon. A gyors sebfertőtlenítést, visszaengedést és csalizást követően, szerelékem is visszakerült a helyére, újabb éhes jelentkezőkre várva. A következő két halat a másik etetésről, pellettel akasztottam, melyek méretük tekintetében meglepő módon  az elsővel szinte egyívásúaknak bizonyultak. A harmadik pikkelyes fárasztását valamivel éjfél előtt, szemerkélő esőben még távoli, ám sűrű villámlások közepette kezdtem meg. Mikorra visszakerült a vízbe, a viharzóna is közelebb ért és pillanatok alatt bőrig áztam.

"Kíméletes bánásmód
Ne csak divatból, felületesen alkalmazzuk a C&R-t. Szép dolog ha valaki a "zsákmányról" lemondva a kifogott halat visszahelyezi éltető elemébe, ám nem csak ez a filozófia alfája és omegája. A körülményektől függetlenül szánjunk kellő időt a kíméletes fárasztásra. Az erőszakos, gyors szákolást követően, halunk vergődése közben komoly sérüléseket szenvedhet, melyek a visszahelyezés után a pusztulását okozhatják."
 
Ezt követően olyan égi háború kezdődött, mely minden normális embert védett helyre kényszerít. Nem is erőltettem a horgászatot, inkább az ernyőm alatt próbáltam menedékre lelni. Több villám csapott be a közelemben fülsüketítő robajjal. Kb. egy órán át tartott a vihar, melynek köszönhetően teljesen kiürült a sekély víz, a korábban itt tartózkodó pontyok odébb álltak.

Mindez így is maradt egészen reggelig, amikor is a kapásjelzőm hangjára ébredtem. Ekkor kezdődődött csak az igazi meglepetés. Kapás kapást ért, egyik halat fogtam a másik után, csak akkor volt időm néhány fotót készíteni, amikor horgaim a parton maradtak. Bár kisebb pontyok rohamára számítottam, mégis a 8-12 kiló közötti példányok értékelték fáradozásaimat. Megállás nélkül szinte "nagyüzemben" ment a csalizás-behordás-fárasztás-visszaengedés folyamata. Nem csoda, hogy hamar el is fogyott a csalizásra használt bojli, ám szerencsére a pelletek sem bizonyultak kevésbé fogósnak.

Összességében 41 darab pontyot sikerült fognom a Maros Mix termékeivel, melyek közül a legnagyobb súlya 16,4 kilót nyomott mérlegeléskor. Horogvégre került egy különleges 14 kilós példány is, melyet nem csak színezete tett érdekessé. Mindkét szeme hiányzott, szemgödreit összenőtt bőr borította. Ettől eltekintve jó erőben lévőnek egészségesnek bizonyult, és nagyon elgondolkodtatott mindarról, amit eddig a halak látásáról tanultam.

Számára biztosan nincs jelentősége a csali színének, mégis nagy biztonsággal ismerte fel a minőségi táplálékot. Ez volt az a tényező, mely engem is meggyőzött, hogy léteznek olyan "gyári" csalik, melyek teljesítik a hozzájuk fűzött reményeket.