2011. január 25.Mikor indul a szezon?

Számomra a téli időben a vízparton töltött néhány óra legalább akkora élményt nyújt, mint a homlok-verejtékeztető nyári kalandok. Nagy kérdés, a másik fél, a halak, mennyire partnerek ehhez. A csuka, a süllő, sügér és a balin téli aktivitása közismert, nem beszélve az egyre népszerűbb folyóvízi kisragadozónk, a menyhal horgászatáról, amely csak jelentősen lehűlt vizekben eredményes. Vajon mi a helyzet a télen "elvermelő" békés halainkkal?


A vízpartokon eltöltött közel negyven év megfigyeléseiből kiindulva nekem erről külön véleményem van. Abból kell kiindulnom, a halaknak, sok más vizeinkben élő szervezethez hasonlóan, nincs állandó testhőmérsékletük. Úgy tudom ezt szemléletesen érzékeltetni, mintha a halak viselkedését télen egy lassított filmhez hasonlítanám. Életfolyamataik a víz hőmérsékletének függvényében alakulnak. Teljesen passzívvá sosem válnak, csak életük, mozgásuk, valamint táplálkozásuk és reakcióik jelentősen lelassulnak, de le nem állhatnak.

Alacsony hőmérsékleten lassabb a mozgás, a gázcsere, a vérkeringés, az összes kémiai reakció, pl. az emésztés, valamint az összes érzékelés és az ezekre adott válaszok. A halak egy adott vízterületen belüli tartózkodási helyére a fentiek és a víz mint közeg sajátos fizikája is hatással van. Szó szerint életbevágóan fontos számukra megtalálni az adott vízen belüli legjobb tartózkodási helyet. Meghatározó a víz mélysége, áramlása, hőmérsékleti rétegzettsége, oxigénszintje. A ragadozókkal szemben védelmet nyújtanak a medertörések, az elsüllyedt fák, a kövezések rései, és természetes viselkedés a rajba verődés, hiszen a nagy tömeg védelmet nyújt a ragadozókkal szemben.

A teljesség igénye nélkül említettem meg, mi minden befolyásolja békés halaink életét, és mire érdemes odafigyelni hidegvízi horgászatainknál.

Ezeket továbbgondolva mondanom sem kell, mennyire meghatározó a horgászhely kiválasztása, az alkalmazott horgászmódszer, ennek elemenkénti optimális kiválasztása, az etetőanyag keverése, mennyisége, állaga, pontos bejuttatása és a megfelelő csalik, csali-kombinációk kiválasztása és a horgászat menetének eltervezése, majd technikai megvalósítása.

Ám ez eddig csak okoskodás, irány a vízpart. Az időpont február vége, a legtöbb víz még jéggel borított és ilyenkor jön jól egy melegvizes befolyó által kiolvasztott vízfelület. Természetesen a rakós módszernek párja nincs a tipikus tavaszi horgászatban.


Az etetőcsésze használatával csendben és pontosan tudjuk az apró szemcsézetű, sötét árnyalatú etetőanyagot bejuttatni. Az vízpartra otthon előre elkészített édes folyadékkal aromásított, apró rostán áttört kész keverékkel megyünk. Csalinak a tűző szúnyog lenne az igazi, ám ennek hiányában a csonti, és a pinki is megteszi. Nem az etetőanyag mennyisége a meghatározó. Kettő kilogrammnyi, ha kellően tartalmas, olajos magvakban, fehérjében, aromákban gazdag, céljainknak tökéletesen megfelel. Topsetekből kettőt vagy hármat készítsünk elő, melyekkel a peca közben különböző érzékenységű szerelékeket vagy beállításokat tudunk egy gyors cserével kipróbálni.


Az ereszték beállításánál az 1-1.5 méteres állóvíznél a 10 grammos mélységmérő tűnik optimálisnak Túl könnyű mérővel nem érzékelhető határozottan a meder, a túl nehéz pedig gyakran a felső, lazább iszapréteget is átüti.

Amikor hajszálpontos érintőt akarok mérni, a durva mélységállítás után egy nagyobb szem kukoricát akasztok a horogra, ami az antenna közepére súlyozott finom szereléket éppen elmeríti. Ez már biztosan nem merül be még a lágy iszapba sem, és a zsinór túlzott feszítésével sem csap be. Célszerű a kiválasztott területet alaposan körbemérni. Találhatunk kisebb gödröket, töréseket, és a meder lejtése is lényegesen befolyásolják, hová poharazzuk be az alapozó etetést. Azzal számolnunk kell, hogy etetőgombócaink még poharazva sem pont függőlegesen süllyedve fognak fenékre érni. Az aljzaton szétoldódó gombócok még teljesen álló vízben is terülnek, például az etetésre érkező halak dúrkálása, legyezgető mozgásai miatt.


Ez még fokozottabb, ha lejtős területen horgászunk. Rakós bottal sokszor a partoldal lejtőjének a végét érjük csak el. Amennyiben ez a lejtő 15%-nál nagyobb, különösen veszélyes az etetőanyag oldódás közbeni begurulása. Ezzel az egész napi horgászatunkat tönkretehetjük. Ez ellen lösszel nehezített, lazára nyomott etetőgombócokkal tudunk védekezni, ami a súlya miatt a fenékre érve jól megül és ott szétomolva elterül.


A felsoroltak miatt fontos, ne a teljes bothossz spicce alá, hanem attól a körülmények figyelembe vételével visszább etessünk. Ez azért is tanácsos, mivel a meder felől érkező halak sok esetben etetésünk belső szélén találhatók, foghatók meg. Általában etetés után először az aprónép jelenik meg, ezért a finomabb szerelékkel, pontos érintő csalival kezdünk. Kis idő múlva már jönnek is az első kosztosok. Különösen az időnként megemelt, lassan süllyedő csali iránt mutatnak érdeklődést.


Tavasz lévén kissé rozsdásak a mozdulatok, bemelegítésnek jól is esik a kicsi halak gyakori pimaszkodása. Szinte érzem, hogy válnak egyre simábbá a jellegzetes mozdulatok, a bot betolása, hátragurítása, és bontása. A sűrű kis élmények közben sem feledkezzünk meg az időnkénti utánetetésről, ami fenntartja a halak folyamatos érdeklődését.

A kapásokat a 0,3-as úszó hol finom merüléssel, máskor meg a szerelék megemelése után az antenna kint maradásával jelzi. A 0,08-as előkére kötött 18-as horgon két szem pinkiből tűzött csali volt a nyerő. A horgászat élményét a két tagba fűzött 0,8-as gumi folyamatos kontaktust biztosító nyúlása segítette. Az időnkénti utánetetés ellenére néha hosszú percekre megszűnő kapások jelzik, talán már érkezett egy-két testesebb ellenfél a helyre. A kapások szünetein kívül a víztükrön megjelenő gombostűnyi buborékok csokra is erre utalhat.


Elő a „szigorúbb„ szerelékkel. Az 1-es gumi, a 0,5-ös úszó és a 0,09-es előkére kötött 16-os horog már a kilós példányok ellen is hatékony fegyver lehet. Az érintő mélységre 1,5 cm-t ráhúzok, és kilendítve az etetés belső szélére lendítem a két szem csontival csalizott horgot. A szerelék beállása után igyekszem a csalit mozdulatlanul tartani. Fél perc múlva ráemelek, majd újabb várakozás után újabb emelés. Ezt addig játszom, amíg az úszó be nem ér a spicc alá. Ez a módszer nyugodtabb tempót igényel. A nagyobb, meg-meg állított csalival a feltételezett testesebb keszegekre, kárászokra gyúrok. Először kárász, majd dévér képében ez valósággá is válik. Természetesen több a várakozás, ám megéri, látva az 1-es gumi 1-1,5 méteres nyúlását, érezve a merítés után a szákfejben rugdaló halak súlyát. Már kezdem egész jól érezni magam, de egy bevágás után mintha leakadtam volna, és egy pillanat múlva lassú tempóban elindult az „akadó„. Porszem került a gépezetbe. Az élmény nagy volt, de én sajnos esélytelen. Lelkem és 0,09-es előkém megtépázva. Ez egy kicsit hamarabb jött, mint számítottam. Ha te így, akkor én is úgy. Az elvesztett előkét pótolva teszem le a tartóra a top-set-et. Arra gondolva veszem kézbe a harmadik szerelést, kell még lenni itt ebből másiknak is. A 0,5-ös pontyos úszó 0,13-as főzsinóron még stabilabb csalivezetésre alkalmas. A 16-os horog ez esetben 0,11-es előkén még elég könnyű, hogy kapást érjek el vele, de a kicsi horog, ha a porcos szájszélbe akad, jól tartja akár a pontyot is. A 2,2-es csőgumi is alkalmas a tél végi pontyfárasztáshoz.


Ezen a szerkón szinte a teljes előke az aljzaton fekszik, a 8-as jelzőólom csak milliméterekkel van a fenék felett. A felszerelést az előzőek szerint használom, csak még stabilabban tartott csalival és még ritkább ráemelésekkel. Ilyenkor a botot sok esetben a középső tartóba rakom, így kényelmesebb és jobb is. Arra ügyelek mindig, hogy én tartsam a szereléket a bot spiccével és ne az iszapon vonszolt horog akassza meg azt. Ennek két oka is van, ugyanis így a csali és a horog kapaszkodik az iszapba és kissé bele is süllyedhet. Másrészt ebből a helyzetből a hal is nehezebben tudja felszippantani a felkínált falatot. A szerelék megemelése, ritkábban ugyan, de itt sem elhanyagolható. Sajnos ez a szerelék nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Néhány dévér gyönyörű tolós kapást adott, de a potykát már hiába vártam.


A horgászatra szánt idő sajnos gyorsan elszaladt, és lelkemben kellemes elégedettséggel, a karomban, vállamban és a hátamban némi fájdalommal vegyülő fáradtsággal már az összepakolásra gondoltam. A negyedik na még egy utolsó kapás után hozzá is kezdtem. A zsákmány megtekintése után a szerelékek lebontása, láda és egyebek tisztogatása, összecsukása és a bepakolás közben már azon vettem észre magam, azon járnak a gondolataim,mi és miért működött ma jól, mi az amin legközelebb változtatnék, azaz már a következő horgászatot tervezgettem.
Az időjárás a napok, hetek múltával egyre inkább a tavaszhoz közelít majd. A víz hőfokának emelkedésével a víz szintje alatt is gyorsul, felpörög az élet, étkesebbeké, aktívabbá válnak kedvenceink. Mozgásuk erőtejesebbé válik, és étvágyuk is fokozódik. Ennek megfelelően már használhatunk kicsit vastagabb gumit botba, erősebb zsinórt és nagyobb méretű horgot és csalit. Az eredményesség egyik fontos tényezője az előző elemek optimális összhangja. Jogos a kérdés, ezt hogyan lehet eltalálni? Kicsit együtt kell élni a természettel, a víz mint számunkra idegen közeg törvényei szerint kell átrendezni ismereteinket és gondolatainkat. Mindez legalább annyira fontos mint a „ tikos csodacsali és etetőanyag" örök keresése.

Erdei Attila