2009. március 16.A Niedermayer horogkötő gépről, röviden

Időjárástól, széltől, melegtől, vízhőmérséklettől, botfajtától, botakciótól, fenékviszonytól, halfajtától és még számtalan tényezőtől függően, más-más horgot, más-más előkét használunk.
Ez igaz a horog méretére, formájára, anyagvastagságára, de természetesen az előke zsinór hosszára, átmérőjére és flexibilitására, azaz lágyságára, karakterére is.
Ha elindulunk egy versenyre, vagy egy hobbihorgászatra, elhatározhatjuk, miként fogjuk szerelni készségeinket, de az igazán jó megoldások csak a vízparton születhetnek meg, hiszen csak ott derül ki, milyen is a víz aznap.
És akkor még nem is beszéltünk a horgászat közben megváltozó viszonyokról, a gyors átszerelésekről, mely esetekben a vízparton megkötendő előke, a horgászattól, azaz az eredményesség lehetőségétől rabolná el az értékes időt.

Előfordult már, hogy versenyen kiabált egy horgásztársunk, tud-e valaki ilyen, vagy olyan előkét kölcsönadni, mert neki épp olyan most nincs.

Ezekben a helyzetekben jó érzés csak igazán, hogy ott van mögöttem az a néhány doboz, tele előkével. Egyszerűen biztonság érzést ad a gondolat, ha úgy érezhetem, hogy lehetőség szerint mindenre felkészültem.
Természetesen ez nem azt jelenti, hogy már nem is érheti a horgászt meglepetés, de törekedni kell arra, hogy ezeknek az előfordulható meglepetéseknek a számát, amennyire tudjuk, csökkentsük.
Szinte minden gyártónál kapható esztétikus előketartó doboz, melynek faanyaga nem csak a strapabírást hivatott teljesíteni, de a megkötött előkéket sötétben, fénymentesen tartja, mellyel használhatóságuk ideje nagyban növelhető. Társaimnál gyakran látok kettő éve kötött előkéket, melyet nagy magabiztossággal használnak, s nem éri őket kellemetlen meglepetés. Ennek nyilván a jól megválasztott előkezsinór, és a szakszerű tárolás lehet a magyarázata. Az általam használt előketartó dobozok öt méretben kaphatók.

A legkisebb 20 cm, a leghosszabb 40 cm, s közte a méret öt-öt cm-rel növekszik. Minden esetben fadobozt használok, a fent írt előnyei miatt.
Mondhatnák, az már egy külön munka, hogy ezeket a dobozokat mindig a vízpartra kell cipelni. Természetesen nem minden méretet kell horgászataink során magunkkal cipelni, /bár én mindig viszem mind az öt dobozt/ általában három méret elég szokott lenni.

Ebben a három dobozban fellelhetőnek kell lenni minden olyan variációnak, melyre az adott helyzetben szükségünk lehet.

De térjünk vissza a rossz időhöz és a meleg szobához.

Bár sokan nem ismerik el a horogkötőgépek hasznosságát, én mégis megpróbálnék néhány bátorító szót szólni használhatóságuk bemutatására.

Megfigyeltem, hogy inkább az a generáció nem hisz benne, akik régóta kézzel kötik horgaikat, s kipróbálás nélkül mondanak nemet ennek az egyszerű szerkezetnek.
Minden tiszteletem az övék, én is kézzel kötöm a horgokat, egész öt-hat darabig, de ha arról van szó, hogy előkés dobozomat kell telekötni, bizony már nyúlok is a kis gépezet felé, s ontom a jó minőségben kötött előkéket. Bár az előketartó dobozok hossza különböző, szélességük többnyire 15-18 cm körüli.
Ez a szélesség nagyjából húsz „szögnek" biztosít helyet anélkül, hogy túl nagy bűvészmutatványnak tűnne a gyors előke behelyezése, vagy kivétele.
Szögenként tíz előkénél nem érdemes többet felfűzni, hiszen a zsúfolt elhelyezés már zavarná a horgászat közbeni gyors kivételt.
Ez ugye dobozonként kettőszáz előke, öt doboz esetén éppen ezer. Ha hozzáteszem, hogy minden télen kiürítem dobozaimat, s kezdem a feltöltésüket újra, akkor ugye látszik, telente van néhány napom, amit „elméleti horgászattal" töltök.
Ilyenkor szoktam behelyezni az aktuális horgász DVD-t a lejátszóba, s kötés közben már teljes énemmel a vízparton vagyok.

A horogkötőgép óriási előnye, hogy ugyanolyan jól és gyorsan köti a pici 20-as horgot, mint a 6-os méretű nagyágyút. Kezdő horgászoknak is garantált az óránkénti ötven kötés, természetesen az előketartó dobozba kötéssel együtt. A kötés elsajátítása igazán egyszerű.

A gépet a piros kapcsolókkal felénk fordítva fogjuk meg, majd az alsó gomb elhúzásával szabaddá válik a horog helye. Ide lapkával előre, heggyel felfelé helyezzük be a horgot úgy, hogy a rögzítő nyílásban a lapka eltűnjön. 

Csak addig és ne tovább, mert így a gép a horog száron azonnal ott kezdi el csévélni a zsinórt, ahol a lapka íve véget ér. A horogtartó pofák fémből készültek és erősek, így nagy biztonsággal tartják a horgot kötés közben, legyen az akár kicsi, akár nagy. 

A kiválasztott előkezsinórt a gép hátsó fele irányából húzzuk át a horog feletti hornyon, majd a jobb oldalon található fémlapka alá húzzuk be ütközésig.
A fémlapka alatt elhúzott zsinórból nagyjából öt-hat cm lógjon ki, ez a hossz elég lesz a kötéshez. Nem egy zsinór pazarló módszer a gépi kötés, az biztos.
Ha ez megvan, a zsinórt a spulni felöli oldalról, alulról megkerülve a gépet, húzzuk át ugyanazon a hornyon úgy, hogy a zsinór az alul található piros műanyag csúszkán feküdjön fel, s a horog mellett balról helyezkedjen el. 

Ha ez megvan, a felső piros kapcsoló elhúzásával megindul a kötés, már csak számolnunk kell a fordulatot, azaz, hogy hány tekerésnyit szeretnénk a horogszáron elhelyezni.
Ez természetesen a horog szárának hosszától is függ. Én óvatos ember vagyok, kilenc tekerésig meg sem állok. Arra mindenképpen ügyeljünk, hogy ha túl sok zsinórt csévélünk a horogszárra, a zsinór egy idő után két sorban egymáson fog elhelyezkedni, ami a zsinór megfeszítését teszi lehetetlenné, azaz rossz lehet a kötésünk. 

Ha a kellő számú csévélés megtörtént, az alsó csúszkát a sínben, rajta a zsinórral, teljesen felhúzzuk, majd az ütközésig való húzás után a zsinórunkat a spulni felöli részen erősen megfeszítjük. 

Ezzel a mozdulattal a horogszáron kötött csomót meghúztuk, kész a mű. A horgot kivesszük a horonyból, majd a felesleges zsinórt levágjuk. 

Már csak az előkedobozba való elhelyezés van hátra. Itt azért időzzünk el egy kicsit, hiszen számtalanszor találkozunk olyan kérdéssel, hogy mi a titka annak, hogy az előketartó dobozban, csupa egyforma hosszúságú előke sorakozik. A megoldás egyszerű, szoktam mondani, egyforma hosszúságúra kötöm őket, ennyi az egész. Ezt pedig a következő módon tehetjük meg.
A már megkötött horgot beakasztjuk egyik oldalon a dobozban található szögek egyikébe, majd a vele szemben elhelyezkedő másik szögig húzzuk a zsinórt. 

Itt újjunkkal megfogjuk a zsinórt, majd egy fül kötéséhez előkészítve, eddig húzzuk vissza a zsinórt úgy, hogy kötés után ez lesz a fül vége. 

Ezek után nincs más dolgunk, mint fület kötni a megszokott módon a megszokott eszközzel, s már akaszthatjuk is a kész előkét a helyére. 

Én fülkötés előtt soha nem vágom el a zsinórt, hanem azt a spulnin hagyva kötöm meg a fület, s csak ezután vágok, a megkötött csomó mellett.
Így, egy kész előke elkészítése után, a levágott és eldobandó zsinór, alig egy-két centiméter. Úgy kötünk tehát jó minőségű előkét, hogy közben arra is figyelünk, hogy a legkevesebb zsinór menjen veszendőbe.
Ha dobozunkat telekötöttük, mindig tartsuk zárva, megóvva ezzel előkéinket a nemkívánatos fénytől.
Már csak annyi dolgunk van, hogy várjuk a jó időt, amikor is élvezhetjük kitartó munkánk gyümölcsét.

Molnár Zoltán