2011. február 18.Minden perc számít!

A horgászat előtti felkészülési időt a mindennapi élet dolgaihoz lehet leginkább hasonlítani. Ahhoz ugyanis, hogy megfelelően tudjunk funkcionálni az életben, számos alapvető dolgot el kell végezni. Bevásárlás, napi rendszeres étkezés, autó megtankolása vagy a mindennapi munkavégzés mind-mind olyan tevékenység, melyet a legtöbb ember rutinból végez. Ezek a dolgok pedig csakis azért tűnnek egyszerűnek, mert a rendszeresség miatt hozzászoktunk és a legtöbb ember számára egyértelműek. Hasonlóképp van ez a horgászatban is. Ha valaki nagyon sok versenyen vesz részt, nem okoz gondot neki a megfelelő időbeosztás.

Sok horgászversenyen kell részt venni ahhoz, hogy birtokunkban legyen egy tökéletesen kiforrott technika. Egy laikus azt gondolhatja, hogy nincs ebben semmi ördöngösség, mert a felkészülési időre elég időt szoktak hagyni, de ez sajnos nem minden versenyen van így. Valójában sokkal bonyolultabb dologról van szó. És csak ha mindent jól csinálunk, akkor tudjuk kapkodás nélkül megkeverni az etetőanyagunkat, kipakolni a ládánkat, valamint spicc-, match-, és rakósbotunkat. Vagyis minden olyan dolgot, ami a sikeres halfogáshoz fontos lehet.

Lépésről lépésre...
1. Mielőtt hozzálátnánk a kipakoláshoz, gondoljuk át a fontossági sorrendet. Az első és legfontosabb dolog, hogy az etetőanyagunk időben be legyen keverve. Ha ugyanis az utolsó pillanatra hagyjuk ezt a műveletet, akkor nem fognak átnedvesedni a nagyobb morzsák. Ennek pedig az lehet a következménye, hogy nem lesz tökéletes állaga a keveréknek, vagy legrosszabb esetben a bedobott gombócok fennmaradhatnak a víz tetején. E súlyos hiba kiküszöbölésének érdekében sokan azt választják, hogy még otthon, akár előző nap este megkeverik az etetőanyagot. A vízpartra kiérve pedig már nem is kell mást tenni, mint egy kicsit utána nedvesíteni, majd törőszitán áttörni. Ez az előre elkészített megoldás akkor jó, ha például egy folyóvízi horgászatra készülünk, vagy olyan helyen kívánunk horgászni, ahol nem jó, ha van felszálló részecske az etetőanyagban. A snecis vizek általában ilyenek.


2. Ha az etetőanyagunkat előnedvesítettük, szortírozzuk az élőanyagokat. Csonti, pinki, giliszta, szúnyoglárva, mind-mind beleszámít a limitbe, ügyeljünk arra, hogy csak az engedélyezett kvótát vigyük be! Az élőanyag mennyisége nem haladhatja meg a 2,5 litert, ebből maximum 0,5 liter lehet a szúnyoglárva. Fontos, hogy az etetőanyag mennyiségére is figyeljünk oda. Ez maximum 17 liter lehet, amibe beletartozik a pellet, főtt magvak, különböző adalékok, sőt még a föld is!


3. Következhet az ülőláda és tartozékainak elhelyezése. Felállításakor ügyeljünk arra, hogy a lábrács az ülőfelület és a csalik, etetőanyagok tárolását segítő asztal mindig legyen vízszintes, mert így a legkényelmesebb horgászni róla. Nagyon bosszantó tud lenni, ha a halfogás közben azon jár az agyunk, hogy mennyire kényelmetlenül ülünk. A láda első két lába ne érjen bele a vízbe, de törekedjünk arra, hogy a lehető legközelebb helyezkedjünk el a vízhez.

 
4. Ha a láda és a hozzá csatlakoztatott dolgok (bottartó, haltartó, ernyőtartó, stb...) helyére kerültek itt az ideje, hogy kinyissuk a top szett tartókat és a botgörgőt. A görgő távolságát, mindig az adott bot hossza és súlyelosztása határozza meg. Emellett elengedhetetlen a megfelelő magasság beállítása is. Ezt viszont csak akkor tudjuk pontosan beállítani, ha már a rakós botot is kinyitottuk.


5. Az alapot megteremtettük, jöhet a botok elrendezése. Nem célszerű a rakóssal kezdeni a kipakolást, mert fenn áll a bottörés veszélye. Pakolászás közben óhatatlanul ráléphetünk. Persze ez nem szentírás, ha valaki kellően óvatos, nyugodtan nyissa ki, de nem egyszer láttam már, hogy a teljes hosszában kinyitott rakós a felkészülési időben tört el. Tehát célszerű a top szettekkel, spiccbotokkal és egyéb botokkal kezdeni, majd ha ezek megvannak, jöhet a rakós bot többi része. Ha a top szettekben lévő gumik állapotát leellenőriztük, rakjuk fel a szerelékeket és mérjük be a vízmélységet. Az így kapott adatot minden esetben jelöljük be a bottest oldalán egy zsinórjelölő filc segítségével. Ha esetleg verseny közben szereléket cserélnénk, ne kelljen újra elvégezni ezt a művelet sort.


6. Ha idáig eljutottunk, valószínűleg már nem sok dologra jut idő. Üres horoggal úsztassunk egy párat, hogy kiismerjük a szerelékünk viselkedését, illetve az áramlatokat. Ez azért különösen fontos, mert az etetőanyagunkat ennek függvényében kell előkészíteni. Ha ugyanis a víz jobban áramlik, valószínűleg tapadósabb, lassabban oldódó keveréket kell csinálni, amit a víz hozzáadásával tudunk szabályozni. Tehát a még félkész etetőanyagot ekkor kell véglegesen megnedvesíteni. Ne felejtsük el átrostálni a megnedvesített etetőanyagot, mielőtt hozzákeverjük az élőanyagot és gombócokat gyúrunk belőle.

Ha mindent megfelelően csináltunk, valószínűleg a siker sem marad el. Már csak azért sem, mert garantáltan magabiztosabb az a horgász, aki tudja, hogy rendben van körülötte a felszerelése. Remélem, hogy több, kevésbé rutinos versenyzőnek is segítségére volt ez a cikk a felkészüléssel kapcsolatos alapvető tudnivalók elsajátításában.