2011. május 03.Egy, aki mindent visz

A versenyt követő napokban fel is kerestem Attilát, hogy valamelyik, számára is alkalmas időpontban üljünk össze és beszéljük át miként is készült fel erre a megmérettetésre. Attila örömmel vette felkérésemet, és hova máshova is beszélhettünk volna meg egy találkozót, mint az oly kedves emlékeket idéző, Szeged melletti tározóra. Bár horgászatunk nem a tározó versenypályájára, hanem az azzal szemben található horgászoldalra szerveződött, beszélgetésünk témája szigorúan a Walterland-MAHOR Kupa és az arra való sikeres felkészülés volt. Ennek jegyében barátom ugyanazokat az etetőanyagokat, és csalikat hozta magával, semmit sem titkolva az információkra mindig éhes olvasók elől.
Reggel nyolc órára beszéltük meg találkozónkat a vízparton.  Attila természetesen megelőzött, így mire a partra értem már javában stabilizálta ládáját. Barátiasan üdvözöltük egymást, majd az etetőanyag elkészítéséig csöndesen figyeltem a már teljesen berögzült mozdulatokat.


Hajagos-Tóth Tamás: Látom, etetőanyagod három különböző etetőanyagból alakítottad ki. Milyen gondolatok alapján állt össze ez a keverék?
Erdei Attila: Hiába volt rengeteg hal a pályán, a hideg víznek, valamint az edzéseken és a fordulókon beszórt sok-sok etetőanyagnak köszönhetően csak nagyon finnyásan evett, így hatványozottan is számított az adott keverék minősége. Az etetőanyag nívója mellett fontos volt az is, hogy az adott keverék tartalmas legyen, ugyanakkor ne telítse el a halat. Ennek megfelelően olajos alkotókban gazdag, de az etetésre érkező termetesebb halak számára is „izgalmas" keveréket készítettem, kevéske édes aromával. A megfelelő kombináció három olyan etetőanyag használatával alakult ki, melyeket egész évben sikeresen használhatunk, ha az adott időszaknak megfelelő arányban keverjük őket.

A bajnoki keverék pontos összetétele:

• 2 kg Maros Mix EA Ponty Special
• 1 kg Maros Mix XXL light
• 1 kg Maros Mix Method Seeds mix
• 1 flakon Maros Mix Aktivátor Méz

Az EA Ponty Special, valamint az XXL Light keveréke olajos alkotókban igen gazdag, egymással kifejezetten jól harmonizáló keveréket ad. A Method Seeds mix egy új, 2011. évi újdonság, melyet a tavalyi évben már igen sokat próbáltunk. Ez a mandulás, édes etetőanyag kifejezetten a ponty horgászatára lett kiélezve, de önmagában még igen laktató lett volna az alig 10 °C-os vízben. Használatával azonban elértük azt, hogy az etetésre érkező pontyok is találjanak darabosabb részeket etetésünkön.


Válaszadás közben gondosan bekeveri a mai mixet barátom. Csupán a mennyiségben van eltérés, mely pontosan a fele a fentebb már leírt receptnek. Nem véletlen, hiszen ma nem versenyen vagyunk, és az elmúlt egy hétben sem melegedett annyit a víz, ami esetleg nagyobb mennyiségű kosztot kívánt volna.

H.T.T.: Nem tudom nem észrevenni, hogy összesen csak egy kis doboz csemegekukoricát, kevéske csontit, bábot és egy levél szúnyogot hoztál. Mi ennek az oka?
E.A.: A kukoricát csak a mai horgászatra hoztam, hátha sikerülne egy „méricskélés mentes" pontyot fogni. A ranglista verseny egyik fordulójában sem vittem be. Még egy szemet sem. (feltett kérdés nélkül folytatta gondolatmenetét Attila) Reggelente nagyon sokaknál láttam, hogy több doboz (több kilo) csemegekukoricával készülnek a versenyzők. Bár a ponty kifejezetten szereti és fogyasztja a kukoricát, de nem az ilyen hideg vizekben és főleg nem ilyen mennyiségben. A csütörtöki edzésnap még 13 °C-os volt a víz, mely a szombati első fordulóra a pénteken betörő frontnak köszönhetően 10 °C-ra hűlt vissza. Ilyenkor a kukorica csak eltelíti a halat, melytől függetlenül ugyan reagál és megjelenik az etetésen, de horoggal csak nagyon kevés példány fogható. Csütörtökön, az edzésnapon még működött, ami sokakat félrevezetett (köztük e cikk íróját is), de a versenyen már nem. Logikusnak tűnt a kárász felé venni az irányt, de ott is nagyon sokat számított az etetőanyag és az élő anyag felhasználásának a módja. Mi a csapattal fejenként fél liter csontit, bábot és fél liter szúnyogot vittünk be naponta. Ezt a mennyiséget osztottuk be a négy órára. A nagyobb mennyiségben bejuttatott csonti eltelítette a kárászt, mely így szinte megfoghatatlan lett a versenyzők számára. Az etetésen mozgó, enni nem akaró hatalmas halrajok pedig rengeteg testkapást okoztak, melyek nagyon sok üres bevágást és igen komoly időveszteséget produkáltak.


Élvezettel hallgatom barátom szavait, ki közben már alapozását poharazgatja mai horgászatunkon. Etetőanyagának közel 2/3 részét betolja, majd egy szem sárga szúnyognak becézett csemegekukoricával tűzi meg hegyes kampóját.


H.T.T.: Kár, hogy nem a verseny előtt találkoztunk! - nevetek Attilára. Sokat beszéltünk az etetőanyag kiválasztásának fontosságáról. Mi jellemezte annak a felhasználását nálatok?
E.A.: Mint ahogy most is, a versenyen is szigorúan a poharazásé volt a főszerep. Már az alapozást is pohárral toltuk be. Volt rá idő, hiszen az új szabályok értelmében már 10 perccel a kezdés előtt el lehet azt végezni. Összesen 10-12 kisebb narancs ment be az elején, minimális szúnyoggal és bábbal megspékelve. Kezdést jelző dudaszó után szigorúan szúnyoglárvával csaliztunk, és a halak kapásaihoz igazodva toltunk natúr etetőanyagot és apró ragasztott szúnyogot kevéske csontival és bábbal fűszerezve. Nem volt szabad sokat és sokszor tolni. Nagyon sok versenyzőben a nyári képek éltek a pályáról, aminek következtében nagyon sűrűn és nagyon nagy mennyiségű koszttal kényeztette pikkelyeseit. Ennek következménye a már előbb említett testkapások sorozata lett, mely rengeteg időt és energiát vett el az adott versenyzőtől.  Szó szerint ki kellett ülni, míg a hal elhúzza az úszót. Bár a tűzőszúnyogot lényegesen jobban ette a hal, akkor is rá kellett várni az akasztásra, különben jött a luft, ami pedig idő, idő, idő...
Közben természetesen megjöttek az első kapások. Néhány karika keszeg, majd egy-két termetesebb dévér tette látogatását Attila etetésén.


E.A.: Érdekes és nagyon jó gyakorló pálya ez a víz. Most például karika keszegek jönnek, míg a versenyen csak mutatóban volt néhány darab. Valami oknál fogva két külön vízként működik a két oldal, mely szintén tévútra viheti azokat, akik a versenypályával szemben ülnek le etetőanyagokat, és szerelékeket tesztelni.

H.T.T.: Örülök, hogy a szerelékekre terelődik a szó, hisz ez is egy fontos lépése a felkészülésnek. Mondanál pár szót a szerelékeidről?
E.A.: Természetesen. Alapjában véve nagyon egyszerű cájgokat raktunk össze. A 0,16-os főzsinórra 2-2,5-3 grammos úszókat szereltünk. Azt, hogy mikor melyik bójával szerelt topsetet vettük elő, mindig az áramlás függvénye volt. Ugyan ez igaz az eresztékállításunkra is. Szigorúan érintő környékén horgásztunk, melyet természetesen folyamatosan a vízáramlásához igazítottuk. Ólmaink eloszlását sem bonyolítottuk túl. Jelző, tőle előkényire a főólmok. Lényeg az egyszerűségben volt. Horog mérete 12-14-16. Amikor kicsit jobban összeállt előttem a hal kacérkodtam a nagyobb horgokkal, míg a kapások intenzitásának lassulásánál kisebb horgokra váltottam.


Következő bevágásánál, mintha tuskóba akadt volna Attila. A ponty, mert bizony az volt, szépen komótosan bandukolt hol jobbra, hol balra. Persze esélye sem volt, hiszen kicsiny hazánk egyik legjobb horgászával akadt össze, ki gyakorlott mozdulatokkal terelte szákba ellenfelét.


A továbbiakban még jön néhány kisebb ponty Attilának, majd ha csak rövid időre is, de jómagam is birtokba vehetem ládáját. Hasznos tanácsokkal gazdagodva segíti Erdei Attila tanár úr mai horgászatomat, majd az 5. ponty után pakolásra adjuk fejünket.
H.T.T.: Köszönöm szépen a horgászattal egybekötött riportot Attila. Ígérem, igyekszem az összes kapott információt papírra vésni!
Remélem sikerült!