2011. június 16.Ha eszik a hal...

Az idei évben új munkahely és sok más elfoglaltság, na meg a tavasz későbbi érkezése miatt április első hetében sikerült először kijutnom a vízpartra. Több év távlatából kijelenthetem, hogy a tavasz az egyik kedvenc évszakom a finomszerelékes horgászatok során. Ilyenkor indul fejlődésnek a táj, kezd kibontakozni a csodás természet. A hideg hónapok után jó újra a már kiolvadt vizek partjainál kergetni szeretett barátainkat, a halakat. Most is, mint általában, feeder bottal indultam harcba. A módszerek közül ez áll hozzám a legközelebb.

A kiszemelt szombat előtti nap még összepakoltam. Bár a felszereléseket rendezetten tettem le ősszel, ennek ellenére idén is, mint mindig, új zsinórokat tekercseltem a dobokra, kötöttem egy csomó előkét és kiválasztottam a használni szánt etető és csalogató anyagokat. Rengeteg finomság lapult a raktáramban, bajban is voltam, mit és mennyit vigyek magammal. Előszeretettel használok édes jellegű etetőanyagokat ilyenkor, ami mindjárt segített is a választásban. Úgy terveztem, hogy egyik bottal mindenképp élő csalival horgászom, a másikkal pedig a szokásos pácolt kukoricák és apróbb, gyorsabb oldódással rendelkező ponty finomságokkal, azaz pelletekkel csalizom fel majd a horgaim. Így két etetőanyagra szűkült a kör. A Ponty Special Piros változatára és a Basic család Ponty-Kárász termékére, ami szintén piros színben pompázik. Van egy jól bevált mondás, amiben én nagyon hiszek. Többünk tapasztalata azt mondatja, ha „eszik a hal mindegy milyen kaját tálalsz elé". Ezt már sokszor bizonyították uszonyos barátaink. Viszont ha „nem eszik", akkor kell egy igazán jó csalogatóanyag, na meg persze csali.
Jártunk úgy többször, hogy még én próbáltam a legjobb, legdrágább etetőkből kevert mixszel, sikerre titulált csalikkal megfogni a halakat, addig a barátok olcsó, egyszerű, alap etetőanyagokkal és csalikkal is tudtak hasonló mennyiséget fogni. Ennek akkor van jelentősége, ha több napot horgászunk. Mert ha eszik a hal és kap mindenre, felesleges a legdrágább anyagokat begyúrni, ha az olcsóbbra is ugyanúgy jön. Persze most ellent mondok a marketingnek, de én ezt tapasztaltam. Az a jó, ha mindig van nálunk többféle és az épp legalkalmasabbat tudjuk bekeverni. Jártunk már úgy is, hogy könyörögtek pár marékért, hogy adjak nekik, mert kapásuk sincs. Tehát azt javaslom, hogy mindenképpen jobb felkészülni, mint halfogás nélkül lezárni a napot.

Nah, induljunk horgászni!


A megérkezéskor megállapítottam, hogy bizony a vízállás a téli munkálatok miatt kb. egy méterrel kevesebb, mint a normál vízszint. Így választásom a mélyvízi részre esett. Mivel nem hoztam sok cuccot, gyorsan végeztem a kipakolással és gyorsan be is kevertem a kosárba valót. A halőr elmondása szerint szépen mozog a hal, főként az őszi telepítésű, kisméretű ponty ami eszik és a kárász, de abból is a nagyobbja. Ennek bizony megörültem, de később kiderül, hogy miért is.

Nézzük mi került a kosárba:

• 2kg Ponty-Kárász piros
• 20dkg Special magmix(búza,kukorica,kender)
• 15dkg Extra Ponty Pellet 6mm
• 100ml Édes Szamócás Aktivátor

Ami így nézett ki


Már reggel megindult az élet...az épp nászukat megkezdő ezüstkárászok fürödtek, zajongtak a szellősre nyírt nádasban, olyan hangzavart keltve, hogy azt nem is gondolná az ember.
Alapozásnak a rövidebbik bottal kiakasztva dobtam 8-at 10-et körülbelül. Itt elsőként csonti csokorral csaliztam, esetleg kis pufival megemelve azt. A másik botommal kereső horgászatra adtam a fejem és távolabb, mintegy 70 m-re a parttól nagyobb csalikkal pásztáztam az előttem elterülő placcot. Ennek horgára főleg kukoricákat, esetleg kisebb tigrismogyorót és 8-12 mm közötti pelleteket szántam. Bedobást követően az élő csalival szerelt botomon mindjárt megjelentek a fehérhalak, de közben máris érdeklődő akadt az aromában bővelkedő 12 mm-es epres ponty pellettel csalizott "menümre" is. Így miközben húztam a karikát, dévérkeszeget és kárászt, addig folyamatosan figyelemmel tartottam a másik botom spiccét is, mert látszott, hogy a halak azt is megtalálták. Gyorsan beindultak az események.


Ebből is látszik, ha eszik a hal, akkor majdnem mindegy kint vagy bent horgászunk, csontival vagy pellettel, lehet halat fogni szép számmal. Szeretem az ilyen mozgalmas horgászatot, mert sok élménnyel gazdagodik az ember. Na meg egy jó gyakorlás arra, hogy miként lehet szelektálni, ha lehet. Akár méretre gondolunk, akár halfajra. Ritkán tudtam elfoglalni a reggel a botok mögé készített pihenő helyem, de ezt egyáltalán nem bántam.


Szépen gyűlt a fehérhal állomány, és végre megjelent a nap első pontya is. Bár méretét tekintve kárásznak is beillett volna, de én örültem minden egyes halnak. Ezek a kis pontyok az ősszel kerültek a tóba, reméljük nemsokára már nagyobbacska állapotában is kifoghatom őket.


Telt, múlt az idő. A spiccek szépen jelezték vehemensen táplálkozó halaink kapásait, én pedig csak tettem a dolgom, fel s le jártam, dobtam-fárasztottam, és nagyon élveztem a napot. A napot, mely igencsak erőlködött, de áttörni a felhőkön nem nagyon tudott. Bár az idő így is tökéletes volt, olyan igazi kellemes tavaszi időjárás. Friss levegő, a tavasz pezsdülésének édes illata.

10 óra is elmúlt már, mire először kikandikált a felhők mögül. Ennél szebb napot el se tudtunk volna képzelni.


A nádasban szerelmi életüket járó kárászok zaja miatt mindkét bottal kissé beljebb „mentem", megpróbáltam a mélyebb, még beljebb fekvő területeket felkutatni, nagyobb halakat keresvén.
Bő két óra leforgása alatt úgy vettem észre, hogy az epres pellet és az egy szem vaníliás kukorica egy midi pufival emelve, a két legjobban kedvelt csali a mai napon. Így ezekkel csalizva dobtam távolabb végszerelékeimet. Beigazolódni látszott, mikor 10 percig sem volt néha kapás, de ha jött, akkor az szebb méret volt, mint az eddigiek.


Egyre testesebb ezüst kárászokat sikerült fognom, aminek felettébb örültem. Finomra hangolt 18-as főzsinórral, medium erősségű spiccel szerelt bottal, nem tépve a halat, élvezetes horgászatban lehetett részem. A kárászok 80 dkg és bő 1 kg közötti súlyban mozogtak.
Végre sikerült egy nagyobbacska bő 1,5-es pontyot is szákba terelni.


Majd ezután nem sokkal egy szép 2,5-es töves is ideiglenes vendégségben járt nálam.

Szépen jött a hal, panaszra nem lehetett okom. Lassan eljött a dél, mikorra a nap erősen sütött már. A hirtelen jött déli meleg miatt a halak kissé visszaálltak. Délutáni családi elfoglaltságom miatt így pakolásra adtam a fejem. Bő négy órát horgászhattam, lassan ennek is nagyon kell örülni. Főleg, hogy egy ilyen jól pörgő, eseménydús pár órát tudhat az ember maga mögött. A végére 16 kg fehérhalat és 12 pontyot sikerült fogni. Bár a pontyok nagy része kisméretű volt, de ha vigyázunk rájuk, nagyobb méretben is élvezhetjük majd társaságukat.

Végezetül pár kép:


Mint ígértem kiderült, mire is céloztam a címmel. Ne értse senki félre...nem az volt az üzenete a címnek, hogy mindig, mindenhol, mindennel lehet halat fogni. Csupán azt, ha eszik a hal, meg kell gondolni miből, mennyit szórunk a vízbe. Majd amikor alig tudunk kapást kicsikarni, akkor aztán keverjünk profi kaját és a csali arzenált is elő lehet vezetni. De ha eszik a hal, nem kell több pár jó csalinál és egy egyszerű, de tartalmas etetőanyagnál.
Jó példa erre a Basic család több tagja is. Kedvező áruk mellett, jó beltartalom jellemzi őket. Én mindig tartok belőlük a táskámban.

Hasonlóan kellemes és élvezetes vízparton töltött órákat kívánok mindenkinek!