2011. június 30.Csukák után: Balinok!

Természetesen a csukákhoz se maradtam hűtlen. Amíg a holtágat napról-napra jobban ellepő sulyom engedte, megpróbáltam a csukákat is becsapni.


A csukázásokat egy-két kísérleti jellegű sügerezés tette változatossá. Ahol eddig csukázás közben szinte egyáltalán nem sikerült sügeret fogni, ott most a célzott UL pergetés nagyszerű szórakozásnak bizonyult. Az apró twistereket és gumihalakat agresszíven támadó sügereket - ha nehezen is - de sikerült becsapni.


Az élménydús hétvégi pergetésekkel csak úgy repült az idő, nagyon gyorsan elérkezett a balintilalom vége. Ebben az időszakban leginkább őket próbáltam üldözőbe venni. Az élő folyó más módszert, más csalit követelt, mint az ártéri pergetés. Természetesen a műcsali kiválasztásán nem kellett sokat gondolkoznom. Mindössze az egyre szaporodó „handmade" wobblereim közül kellett kiválasztanom a legfogósabbakat. Sokféle wobblerrel sikerült halat fogni, de két apró példány kimagaslóan teljesített.

A legfogósabbal kezdeném, egy 3 centis, duci, kékes festésű wobblerrel, mely majd minden alkalommal adott halat, főleg balint, de csukát és sügeret is.


A part szélén, ivadékra vadászó balinok egyszerűen nem tudtak ellenállni a halk csobbanással beeső, majd sűrű veretéssel mellettük „menekülő" apró wobblernek. Legtöbbször már az első méteren megtámadták, de volt néhány balin, aki csak közvetlen kiemelés előtt kapta el a csalit. Az óvatosabbak ugyancsak partig követték, de kiemelés előtt a rávágás helyett a menekülést választották. Ritka izgalmas látvány volt a lábam előtt felvillanó balinok bukófordulója.

A felszerelésem az első időszakban egy 1,80 méteres 0-10 grammos UL botból, és a hozzá illő 16-os damilból állt. Ezzel az - egyébként sügerező -  felszerelésemmel  egy fél kilós hal fárasztása is hatalmas élményt jelent, a kilós balinokat meg egytől-egyig nyélig görbülő, teljesen karikába hajlott bottal, hatalmas vigyorral az arcomon fáraszthattam ki. Később az éjszakába nyúló pergetésekhez már egy „jóval" erősebb 2,40 méteres, 5-20 grammos botot vittem magammal.
A csukák persze balinozás közben is gondoskodtak róla, hogy ne felejtsem el őket. Többször még az idegeimet is próbára tették, amikor a vékony monofilon vezetett apró wobblert elorozták a balinok elől. Szerencsére egyik „pöttyös tigris"-nek sem sikerült magával ragadnia a lassan kabalává váló csalimat.

A második helyen végzett csalimat barátaim fedezték fel, miközben én a kis kék csalival vágtam rendet a balinok között.  Az apró csalik eredményességét látva ők is a kis wobblereim kipróbálása mellett döntöttek.  Fogásaik után én is egyre gyakrabban csatoltam a karabínerbe a kis ezüst színű műcsalimat. Sokszor, főleg szürkületben még a kis kék wobbleremnél is hatásosabb balincsalinak bizonyult.


Aprópó szürkület. A folyamatosan apadó és ezzel együtt tisztuló vízben az eleinte még nappal is partközelben ólálkodó és kapó balinok lakomája egyre későbbre tolódott.

A délutáni, apró wobbleres balinpergetések eredményessége egyik napról a másikra minimálisra csökkent. Már csak a siheder balinocskákat lehetett könnyen horogvégre csalni, a nagyobbak a tisztuló vízben egyre beljebb húzódtak. Az eredménytelenség további próbálkozásokra sarkallt. A mélyebb rétegeket twisterrel átvizsgálva sikerült megtalálni a holtágban lakó csukák folyóvízi, szuper kondícióban lévő fajtársait. Még a kisebb példányok is rendkívüli harcos módjára küzdöttek a közben igencsak felmelegedő folyóvízben.


A csukafogások közben továbbra is a balinok elleni stratégián törtem a fejem. Közben egyik ismerősöm felől egyre több balinléggyel fogott őnről hallottam, ezért a közelgő tiszavirágzás miatt kötött kérészutánzataim mellé egy-két balinlegyet is elkészítettem. Nem szeretném részletezni a műveletet, de mindennemű légykötési alapismeret és segédeszköz nélkül elég sok időmbe telt még a kevésbé bonyolult legyek elkészítése is.

A másik problémát a balinólmos-legyes szerelék összeállítása jelentette. Ezt egy másik ismerősömtől korábban ellesett kötések alapján elég gyorsan sikerült megoldani, a módszerhez ajánlott vastag, 0,40 mm-es monofil zsinórból, egy fehérre festett 25 grammos pilkerből és az előbb említett legyek egyikéből.
A tesztelés sem sokáig váratott magára. A délelőtt készített műlégy délután már V-alakban szántotta a Tisza felszínét. A fentebb említett 2,40 méteres bottal elég gyors tempó mellett tudtam a felszínen tartani az ólmot 1 méterrel megelőző legyemet. Az ismerősömtől kapott tanácsok alapján húzott légyre 5. dobásra sikerült fognom egy apró, alig 25 centis balint. Amennyire kicsi volt ez hal, annyira kellett, hogy bízzak a módszer fogósságában.

Egyik barátommal voltam kint, aki közben tovább tesztelte a folyóvízi csukák harciasságát. A kövek között bukdácsoltatott twisterével több kapást is sikerült kicsikarnia.

A pilker hangos csobbanása miatt, ritka dobásokkal próbáltam becsapni a balinokat. Nem sokkal az apró balin megfogása után egy hatalmas ráfordulásom volt, ugyancsak a felszínen húzott műlegyemre. Ez jót tett a lelkesedésemnek. Közben Janinak el kellett motoroznia a barátnője elé, és ahogy az lenni szokott, amint magamra maradtam rögtön 3. dobásra hatalmas felszíni kapásra vághattam be. Azaz vághattam volna be, mert a balin -hiszen az volt - rögtön nyélig görbítette a botot és meg sem állt a meder közepéig. Közben az orsó folyamatos sivítással adagolta a 20-as monofilt. A hal a folyó közepét elérve megállt a sodrásban, és lassú, nagy halhoz méltó, komótos rúgásokkal sodródott az árral lefelé. A „távoli" fárasztás negyed óráig tartott. Amikor a partközelbe ért a hal, először nem akartam hinni a szememnek, sose láttam még ekkora balint élőben. Tudom, hogy nem döntöget rekordokat, de számomra hatalmasnak tűnt, főleg abban a felfokozott állapotban. A kiemelés külön történetet megérne, de elég csak annyi, hogy combig a vízbe csúsztam, és még a csizmámat is csurig töltöttem vízzel.  Gyorsan rájöttem, hogy egy ekkora balint nem lehet csak úgy tarkón ragadni, de én szeretem kézzel kivenni a megakasztott halat, sose viszek magammal merítőhálót. Izgalmas pillanatokat megélve végül egyedül is sikerült partra segítenem a gyönyörű balinomat.

Láss csodát, az ártéri erdőben ekkor állította le valaki a motorját.  Jani volt az. Örültem neki, mert nem tudom, hogyan fotóztam volna le a gyönyörű halat egyedül.