2011. július 18.Első vadvízi túránk

2011. május 23-án egy csodás, vihar utáni hétfő volt, amikor végre elfeledhettük a monoton hétköznapok gondjait és végre kipihenhettük a rengeteg vizsga és mérkőzés okozta fáradalmakat. Korán reggel érkeztünk meg a csongrádi holt-Tisza, Csuka csárda melletti tisztására. A látvány már az elején elragadott. A holtágnak rendkívül tiszta a vize, és az előttem levő kb. 110-120 méterre elhelyezkedő nádfal és nádszigetek látványa felülmúlta a várakozásaimat. Kicsit elmélyültem a látványban, majd szép lassan elkezdtük a tábor kialakítását. 2-3 óra alatt kipakoltunk, felállítottuk a sátrat és az állványt is, illetve elrendeztük a kényelmi eszközeinket is.


Következett a víz feltérképezése
Csónakba szálltunk és egy radar illetve egy tapogató rúd segítségével felmértük a terepet. Rögtön a parttól 20-25 m-re találtunk egy kisebb törést, ahol ráadásul egy nagyobb kagylópad is volt. Ide tettem le az első bóját. A túloldalon szintén találtunk a parttól 30 m-re egy keményebb terepet, ahol kb. 3 m-es vízmélység volt. A harmadik hely, amit kinéztem a túloldali nádasban levő nagyobb bemélyedés volt, itt nagyjából 2,5 m-es víz volt. Következett az alapozó etetés, ami főzött kukoricából, tigrismogyoróból és bojliból állt. A pelletet és az apró magokat a tetemes fehérhalállomány, illetve a törpeharcsák miatt hanyagoltam. Az etetésnél Maros Mix főzött kukoricát és tigrismogyorót használtuk, ami rendkívül jól működött és helyben tartotta a halakat. Az előzmények alapján tisztában voltam vele, hogy napközben nem igazán lehet számítani kapásra, inkább az éjszakai és a kora reggeli időpontok a jók.  Azt is megtudtam, hogy a tigrismogyorót és a kukoricát részesítik előnyben a pontyok, de én azért bojlival is sokat próbálkoztam. Két szerelékemre Maros Mix főzött kukorica került, epres-halas tigrismogyoróval és ezeket egy szivaccsal lebegtettem meg. A harmadik szerelékre bojlit tettem, amit rendszeresen váltogattam.


Ebéd után az összes szerelékem a helyére került, majd következett a várva várt kikapcsolódás és a természetben való gyönyörködés. Három naposra terveztük a túrát. Úgy voltam vele, hogy ez pont elég arra, hogy belekóstoljak a vadvízi horgászat rejtelmeibe és megismerjem e titokzatos holtágat. Este 8 óra körül újrahúztuk a szerelékeket, majd miután a swingerek is a helyükre kerültek, elkezdődött az izgalmas várakozás.


Éppen vacsoráztunk, mikor a nádfal elé letett szerelékemen kapás volt. A fárasztás után, Dia segítségével egy 8kg-os tőpontyot sikerült megszákolni, akit a hajnali fotózásig pontyzsákba helyeztünk. Reggel 5 órakor a sátorban elhelyezett távjelzőm ébresztett.  A kapás a túl oldali kagylópadról érkezett, fűszeres jellegű fluo pop-up golyóval meglebegtetett bojlira. Bevágás után már éreztem, hogy jobb hallal van dolgom. Kb. 15 perces fárasztás után sikerült lencsevégre kapni egy 12 kg-os, gyönyörű, egészséges tükörpontyot, aki pár fotó után vissza is került éltető elemébe. Nagyon boldog voltam, nem is gondoltam, hogy első vadvízi horgászatomon, egy számomra ismeretlen vízen, rögtön az első nap fogok egy 10 kg feletti halat. Az érzés leírhatatlan volt.


A nappal az előzeteseknek megfelelően csendben telt, így elhatároztam, hogy egyik bojlis botomat kiveszem és helyette egy feeder bottal keszegezek, unaloműzés céljából. Jöttek is szép sorban a szebbnél szebb dévérek, a 10 dkg-tól fél kg-ig. Az ebéd a tőlünk kb. 50 méterre lévő Csuka csárdában volt, amit mindenkinek ajánlok, hiszen remekül főznek. Ezután visszaültünk helyünkre, és kíváncsian vártuk mit hoz az éjszaka. Ezen az éjjelen az alvás elmaradt, mivel több halat is sikerült a szákba terelni.  Nem voltak kapitálisak, de rendkívül jól küzdöttek a horgon, igazi vadvízi sporthalak voltak. Az közben lecserélt, büdösebb jellegű bojlira, érkezett egy 6 kg-os tőponty, a Maros Mixes kukorica, tigrismogyoró párosra, pedig egy bő egykilós kárász egy 3 kg-os és egy 7 kg-os ponty érkezett.


A nappal hasonlóan telt, mint az előző napon, így ki tudtuk pihenni az előző éjszakát. Naplemente előtt szintén beélesítettük a botokat és vártuk, vajon mivel fog bennünket megajándékozni az utolsó éjszaka. 11 óra után rég nem hallott visító kapást észleltem. A botot megemeltem és nagyobb súlyt éreztem a horog végén, de sejtésem sem volt, hogy mi lehetett. Sajnos, miután felvettem vele a kontaktust, letekert pár méter damilt és feltehetőleg egy kagyló elvágta a főzsinórt az előtét felett. Nagyon mérges voltam egy ideig, mert biztos voltam benne, hogy a holtág egy tetemesebb lakójával volt dolgom, ráadásul önhibámon kívül ment el. Letörve mentem vissza a sátramba. Másnap reggel, mikor felkeltem, még őrlődtem kicsit, aztán rájöttem, hogy semmi értelme, mivel első vadvízi túrámon három éjszaka alatt fogtam több szép halat és átléptem a 10 kg-os határt is.
Összegezve a három napot, elmondhatom, hogy jól sikerült a horgászat egy festői jellegű holtágon, amit ajánlok mindenkinek. Rengeteg szép és erőtől duzzadó hal él benne, akikre az illetékesek fokozott figyelemmel vigyáznak, mivel korlátozva van az elvihető halak száma és súlya is.

Következő horgászélményünk helyszíne a palicsi tőzegtó, ahol többek közt szeretnénk beszámolni egy tórekord közeli tükörponty megfogásáról. Reméljük, velünk tartotok akkor is.