Termékek

AdalékAromaBotBottartóDobozok, ládákCsalikKiegészítő, kellékErnyőEtetőanyagBojliFőtt magvakHaltartó, merítő, csalihálóPelletHorogMűcsaliÓlomOrsóRuházatSzemüvegekSzettTáska, botzsák, száktartóÚszóVersenyládaDVD-k, KönyvekVödör, dézsaZsinórBojlis kellékekFeeder / fenekezős horgászat kellékeiRablóhalas kellékekRakós botos horgászat kellékeiÚszós horgászat kellékei

2009. április 10.Kuttyogás, kuttyogtatás, kutyorászás

Hozzászólások (1 db)

Ki hogyan nevezi ezt a misztikusnak és nem horgászember számára furcsának tűnő halfogási módot. Mert, hogyan is néz ki ez az ősi dolog, melyet talán már honfoglaló elődeink is műveltek. Még az elején leszögezném, hogy amiket leírok azok nem a szakirodalomból lesznek összeollózva, hanem saját tapasztalatainkból és a mások (remélem jóindulatú) információiból állnak össze.

Kuttyogás, kuttyogtatás, kutyorászás

Mindenekelőtt szükségünk van egy csónakra, ami általában fából kell, hogy készüljön. Ennek elsősorban akusztikai oka van.
No meg persze a legelérhetőbb mindenki számára, mert még a kölcsön kapott csónakból is igazán jót lehet pecázni. Felszerelést tekintve rövid 180-270 cm-es, 200-500g-os botokat használunk.
Mi a Tiszán horgászunk, általában nincs szükségünk ennél erősebb botokra. Orsóból is a nagyobb zsinórkapacitásúak jöhetnek szóba, mivel a vastag zsinórból csak ezekre fér rá elegendő mennyiség.
Ha már a zsinóroknál tartunk van aki 0.70-0.80-as monofilt, van aki fonott zsinórt használ. Mindkettőnek meg van a maga előnye meg persze a hátránya is.
Akadósabb terepen kellemetlen az erős, 0.40-0.80-ea fonottatt kitépni az akadóból. Viszont ha megakasztjuk életünk legnagyobb halát biztosan hálásak lehetünk magunknak, hogy ezt a fajtát választottuk strapabírása miatt. Horgokat tekintve a 8.0-10.0 egyágú horgokat használunk hármas horog alálógatásával.
Erre azért van szükség, mert sokszor lecsípik az egyágú horogról a csalit akadás nélkül.







Tehát ha felszerelésünk meg van már csak  egy dolgunk van, a csali beszerzése. Mindenkinek meg van a saját kedvence, nekünk ez a nadály.
Annyi a baj vele, hogy nehezen beszerezhető és nem bírja sokáig a tárolást. Használunk még földigilisztát, piócát, lóbogarat (lótetű), kagylót és élő csalihalat.
Nem szokatlan a csirkebél, és a különböző egyéb belsőségek horogra tűzése sem. Azaz igazság csali terén is lehet, sőt kell trükközni.
Szezon elején érdemes élő hallal, nagy giliszta vagy nadálycsokorral próbálkozni. Nyáron, nyár végén sokak szerint eredményesebb a kagylóval történő csalizás. Gondolom ezek is élettani és táplálkozási szokásaira vezethető vissza a harcsáknak.

Következő fontos dolog a meghorgászni kívánt víz ismerete. Ezt kitapasztalhatjuk a hosszú évek horgászatai során, vagy olyan emberekkel megyünk, akik ismerik már a kiszemelt folyót.
Folyóról beszélek, persze ez nekem természetes, de hallottam már állóvízi próbálkozásokról is. Tavainkat hagyjuk meg azoknak, akik egyéb odavaló módszerekkel szeretnék elejteni bajuszosaikat.
Egy halradar használata nagyban megkönnyíti helyzetünket a meder megismeréséhez. Ne a halat keressük vele, hanem inkábba meder gödreit, rézsűit, egyéb egyenetlenségeit.
Általában a mélyebb részeken próbálkozzunk, amit a folyó külső íveiben, domború oldalán találunk meg. Sikerrel járhatunk a homorú oldalán is a mederesés környékén.

Lassan összeáll minden egy jó horgászathoz, de még a legfontosabb hátra van, ami ennek a módszernek a különlegessége, a kuttyogófa.
Ez az a szerszám, sokak által hangszernek nevezett eszköz, amivel a horgász hangot csal ki a vízből. A fa megfelelő szögben és csuklómozdulattal a vízbe „mártva" jellegzetes öblös, messzire elhangzó, buffanó hangot ad, ami a csónakunk alá lógatott csalinkhoz csalja a megtévesztett ragadozót. Sokan próbálták már megfejteni miért ingerli a harcsát ez a hang. Ez a titok maradjon meg nekik.



Akkor elérkeztünk egy másik dilemmához, hogy milyen fát válasszunk. Mert van homorú, domború, egyenes koronggal, egyenes, hajlított, lyukacsos nyelő és ezek kombinációi.
Ez is olyan dolog, hogy mindenki hisz a sajátjában valamiért. Nincs mindenhol jól alkalmazható, tuti fa. Egy fából, pl. több hangot is ki lehet csikarni. Sokszor eredményes, ha cserélgetjük a kuttyogófákat a peca során.

Felszerelésünket kétféleképpen állíthatjuk össze.
Egyiket úszóval a másikat végszerelékkel. Az úszóssal általában vízközt horgászunk, a végszerelékessel pedig a fenék feletti réteget vallatjuk Egyenlőre ennyit a technikai dolgokról.
A következő részben már magát a kuttyogtatást fogom bemutatni.

Forrás: www.pergetes.gportal.hu


Kapcsolódó anyagok


Hozzászólok



Hozzászólások

2009.04.10. 07:15

Harcsa pergetéshez is szoktam használni a kuttyogatást. A feleségem tanított rá kezdetben, mivel nagyon jó ritmusérzékű. Az első fámat sikerült is eltörnöm gyakorlás közben. Tapasztalatom szerint legalább 3-4 m víz kell hozzá, meg fa csónak, mert a hangjára a ladik is rezonanciába kezd. Nekem egy fával három féle buffanó hangot is sikerül kiütni. A radaron látom, hogy a harcsa 4-5 ször is ráfordúl a fém csónak ellenére is. Fa csónakkal egészen a felszínig felüthető. A témának van egy Paganinije is a parton, akinél egy fával 22 hangzatot hallottam kiütni. A pergetést is abba hagytam, és próbáltam ellesni a művészetét, szinte nyakig vizes lettem, de nem sikerült úgy.


Kapcsolódó írások


További írások


Hírarchívum


Lap tetejére
«« Vissza az előző oldalra
Magazin Online TV