2011. szeptember 29.I. WalterLand Feeder Kupa összefoglaló

Már a verseny előtti tréningnapokon kiderült, hogy új arcát mutatja a kapitális halairól híres víztározó. Például, aki a gát túlsó felén, vagyis az „A" szektorban szeretett volna felkészülni a versenyre, hamar rájött, hogy a víz igen sekély. A kb. 40 centis vízben megesett, hogy a leakadt feederkosár, némi erőltetés után, kipattanva a vízből 10 métert repült a levegőben. Érdekes dolog, hogy ebben a sekély vízben is laktak halak, amit jól megválasztott technikával és csalival meg lehetett fogni.


53 fő részvételével, szombat reggel elindult verseny. A szektorokat a gáton, illetve a nyári kikötőben és a szigeten jelölték ki a szervezők. A gáton három darab 11 fős szektort, a nyári kikötőben és a szigeten pedig egy-egy darab 10 fős szektort jelölt ki Walter Tamás, a verseny főszervezője.

Szombaton és vasárnap is, kereken 10 órakor csobbantak a feederkosarak. A legtöbben külön etetésre beélesített feederbotokkal, kiakasztott szerelékkel végezték el az alapozó etetést. Erre azért volt szükség, hogy elegendő etetőanyag kerüljön be a vízbe, ami az 5 órás verseny alatt ott tartotta a halakat. Ezen a versenyen egyébként jellemző volt, hogy a halak csak lassan találtak rá az etetésre. Tehát sokaknál eltelt egy óra is, mire váratlanul megérkezett az első kapás.


Az „A" szektorban egészen kis vízben kellett a horgászoknak megkísérelni a halfogást. Itt elsősorban kisebb karika keszegeket, kárászokat és compókat lehetett fogni. A „B" és „C" szektorban, valamint a sziget („E" szektor) egy részén és a nyári kikötőben („D") már egy kissé mélyebb volt a víz. Itt a halak átlagsúlya is lényegesen nagyobb volt. Mégis azok tudtak kimagasló eredményeket elérni, akik a végletekig lefinomított keszeg és kárászhorgászatra készültek.


A nyári kikötő jellegzetessége, hogy itt található a pálya talán legmélyebb része. Év közben tilos a horgászat ezen a szakaszon. Ez pedig egyértelműen azt eredményezi, hogy sokkal kevesebb a hal. Mivel nincs feletetve a pálya, a horgászok közül ezt a szakaszt szerették volna legtöbben elkerülni.


Azok a versenyzők, aki az első fordulóban a nyári kikötőben, illetve a szigetre húztak, az egyenlő feltételek miatt a második napon a gáti szakaszra sorsolhattak.

Az olvasókban felmerülhet a gondolat, hogy talán hiba volt egy ilyen vízen megrendezni ezt a rangos versenyt. Nos, Walter Tamás a verseny szervezője annyit mondott a rendezvény végén, hogy ez a Maconka sokkal jobban hasonlított egy technikás vébé versenypályához, mint amikor 50-100 kilós fogások születnek. Leszámítva egy-két esetet, nem voltak beugró, óriási halak, melyek egyik pillanatról a másikra átírták volna a végeredményt. Többé-kevésbe egyenletes volt az egész pálya. Ez pedig pont az alacsony vízállásnak volt köszönhető. Hiszen a nagyobb halakból csak pár darabot sikerült megfogni.


Végszóként pedig annyit, hogy idén még nem zárult le a ranglista versenysorozat, ugyanis minden érdeklődőt és feederes horgászt várunk sok szeretettel október 28-29-én a Maty-érre, ahol még idén, utoljára összemérhetik erejüket a feederezés szerelmesei.