2011. október 07.Országos csapat döntő Varsolcon

Helyszín
A varsolci tározó Szilágy megyében található, a megyeszékhelytől, Zilah várostól mintegy 20 kilométerre. A tározó az 1960-as években jött létre egy 2,5 kilométeres duzzasztógát megépítése eredményeként. A gát megépítésével nemcsak a környező települések vízellátását oldották meg, hanem a versenyhorgászok álmát is valóra váltották: létrejött egy olyan egyenletes versenypálya, amely akár világversenyek helyszínéül is szolgálhat.

A tó átlagmélysége 4-5 méter, halfaunája igen változatos. Nagy mennyiségben jelen van a dévér, kárász, bodorka, sneci, domolykó, de pontyok is akadnak szép számmal, többnyire a bojlisok horgára. Ragadozóhalak is lakják a tározót. Többször halottam már kapitális méretű csukák és harcsák fogásáról is.
A tározó a szilágy megyei horgászegyesület (AJVPS Salaj) oltalma alá tartózik, érdeklődők, horgászni vágyók engedélyt/napijegyet válthatnak az egyesület székházánál: Zilah, Corneliu Coposu út, K tömbház 20-21.


Röviden a bajnokságról
A román horgászcsapatok döntőjét szeptemberben rendezik, a cél: a klubvilágbajnokságra utazó csapat kijelölése. A döntő három, 4 óra hosszúságú fordulóból áll, amiből az első kettő tematikus - ami azt jelenti, hogy kizárólag rakósbottal és matchbottal lehet horgászni, a snecit pedig nem pontozzák; az utolsó forduló pedig szabad. Ekkor a nemzetközi versenyszabályok (CIPS) szerint horgászhatunk. A tematikus fordulókat azért vezették be, mert itt sok olyan versenypálya van, ahol kizárólag snecizéssel versenyt lehet nyerni. A tematikus fordulóknak az a célja, hogy az ilyen versenyek ne csak a rövid spiccbotokról szóljanak, hanem a rakós- és a matchbot is előkerüljön a bottáskából.
Az etetőanyag- és élőcsali limit a nemzetközi szabályzatnak megfelelően 20 liter, valamint 2,5 liter (amiből max.1 liter etetőszúnyog) volt.
 
Beszámoló a versenyről
A döntőn a szebeni csapat tagjaként vettem részt. A csapatról érdemes megemlíteni azt, hogy a legfiatalabb a döntős csapatok közül, az átlagéletkor alig haladja meg a 20 évet. Ugyanez a csapat képviselte országunkat az olaszországi világjátékokon, ahol a 12. helyet szerezte meg az U22 kategóriában.


A varsolci versenypályára hétfő reggel érkeztünk meg, négy nappal a verseny kezdete előtt. Bizakodóan vágtunk neki az edzéshétnek, mivel a tavalyi bajnokság döntőjén 3. helyen végeztünk ugyanezen a pályán.

Idén már több rangos versenyt rendeztek Varsolcon és egyértelművé vált, hogy a rakósbotos dévérezésre kell fektetni a hangsúlyt. Ennek megfelelően válogattuk össze az etetőanyagokat, szereléseket és a csalikat. A dévérek nem túl nagyok, csupán 4-5 deka az átlagsúlyuk, de egy ütemes, pörgős horgászattal 10 kiló fölé lehetett emelkedni. Az edzéseken nem is az volt a kérdés, hogy milyen halfajra horgászunk és milyen módszerrel, hanem az, hogy a beálló hidegfront és lehűlés milyen változásokat eredményez a halak viselkedésében. A cél tehát az volt, hogy megtaláljuk azt a vízmélységet és bothosszt, ahol a halak még magabiztosan táplálkoznak, és ehhez igazítsuk az etetőanyagot és szereléseket.


Az edzéstapasztalatok azt mutatták, hogy a folyamatos kapásokért most már sokkal lentebb kell horgászni, mint a nyári hónapokban. Ezen a döntőn a 2-2,5 méteres mélység bizonyult a ,,leghalasabbnak''. Csapatunk a 11,5 méteres bothossz mellett tette le a voksot, ez még lehetővé tette a gyors, pörgős horgászatot és egyenletesebb ütemben lehetett halat fogni, mint a rövidebb hosszokon.


Az edzésnapok folyamán több fajta etetőanyagot teszteltünk. Egy általam használt, kiválóan működő csali a következőkből állt:

• 2 kg Maros Mix XXL DÉVÉR
• 2 kg Maros Mix XXL FINE
• 8 kg Maros Mix Lösz
• 1 zacskó XXL DÉVÉR poraroma

Az XXL Light és  XXL Dévér keveréke egy olyan intenzív aromájú, fahéjas etetőt alkot, mely ellenállhatatlan a dévérek számára. A nagy mennyiségű lösz azért került az etetőbe, mert olyan tulajdonságokkal rendelkezik, melyek nagyon fontosak a dévéres horgászatnál. Ezek közül kettőt szeretnék kiemelni. Az első, hogy vízbeérést követően egy olyan ködfelhőt képez, melyben sokkal magabiztosabban táplálkoznak a halak. Egy másik fontos tulajdonsága a "kopogás". Ha kézzel dobjuk, akkor koppanásszerű hanggal érkezik a vízbe, és ez a hang sokszor mágnesként vonzza a dévéreket. Érdemes kipróbálni!


A szereléseink elkészítésekor az egyszerűségre helyeztük a hangsúlyt, célunk a gubancok elkerülése volt. Főzsinórnak 12-est használtunk. Úszókat 0,5 grammtól, 1,5 grammig szereltünk. A legtöbben a nyújtott testű, üvegszál antennájú Maros Mix Seria 58-as úszókat alkalmaztuk, amelyek a leheletfinom kapásokat is látványosan jelezték. Egy apró trükköt is bevetettünk az úszó súlyozásánál: az úszót nem az antenna csúcsig, hanem az antenna tövéig súlyoztuk, ezáltal sokkal hamarabb észleltük a feltolós kapásokat.


A főólmozás 30 centire került a horogtól, ezt követte egy apró jelzőólom és a 15 centis előke, amit 0,10-es zsinórból kötöttünk. A horog Tubertini Seria 2-es volt 16-os méretben.
A horogra többnyire 2 szúnyoglárvát tűztünk. A vasárnapi fordulóban csak tűztünk volna, mivel már nem volt. Az történt ugyanis, hogy a megrendelt öt levél horgos szúnyogból végül csak egyet kapott a csapatunk és az csak az első két fordulóra volt elegendő. Az etetőszúnyoggal még rosszabb volt a helyzet, mivel a fiú, akitől megrendeltük, két nappal a verseny kezdete előtt szólt, hogy végül nem lehet beszerezni, így hát szúnyog nélkül maradt a csapatunk és nem csak a miénk, hanem a mezőny nagy része.
Ez a történet kissé lehangolta a csapatunkat, de ennek ellenére bizakodva vártuk az első fordulót.  
Péntek reggel, 10 órakor elkezdődött a verseny. Én a "C3" helyre kerültem. A halfogás eléggé nehezen indult, de a folyamatos kopogtatásnak és eresztékváltogatásnak köszönhetően helyreállt a rend és 2. lettem 7.800 grammal. A csapatunk 16 pontot gyűjtött és a 3. helyen fordult az Energoteam (8 pont) és a Trabucco csapat (10 pont) mögött.


A második fordulóban a „B8"-as helyen horgásztam. Számomra ez volt a legsikeresebb forduló. A dévéreket elég jó ütemben fogtam és a verseny vége fele egy 40 dekás kárászt is szákoltam. Végül ismét a 2. lettem 9.800 grammal, mindössze 20 dekával lemaradva az elsőtől. A csapatunk 18 pontot gyűjtött és a 4. helyen vártuk az utolsó fordulót, 1 ponttal lemaradva a 3. Top Mix csapattól. Itt még bármi lehet! A fordulót ismét az Energoteam nyerte 7 ponttal, a második a Trabucco lett 12 pontot gyűjtve.


A vasárnapi fordulóban az „E6"-os helyre kerültem. A három forduló közül ez volt számomra a legnehezebb, mivel nagyon kevés tűzőszúnyogom maradt, annak is a nagy része már nem élt.


Végül 8 kilóval a 3. lettem a szektoromban. Nemsokára jött a hír, hogy a versenyt az Energoteam csapata nyerte mindössze 22 pontot gyűjtve. Remek teljesítmény! A második helyen a Trabucco csapat végzett 34 ponttal. Az egyedüli kérdés csak az maradt, hogy melyik csapat lesz a 3. : a Top Mix vagy a mi csapatunk? Pakolás közben kaptam a nagyszerű hírt: megelőztük a Top Mix-et és ismét bronzérmesek lettünk!!!


Jó érzés volt ismét a dobogón állni, főleg annak a tudatában, hogy a mi csapatunk a legfiatalabb és ezt a háromnapos dévéres versenyt etetőszúnyog nélkül, mindössze egy pár maréknyi tűzőszúnyoggal horgásztuk végig.


Írta: Koszorus Botond
Fotók: Albert Norbert