2011. december 08.Pickerbottal az Amígó tavon

Október megette már napjai javát, mikor egy fagyos, deres reggelen a vízpartra érkeztem. A tó gazdája, Péter szívéjesen fogadott és meginvitált egy tóparti sétára. A négyhektáros víz partján sétálva elmondta, hogy ez egy homokbánya tó és a vízmélysége olyan 2,5-3,5 méter, ami jóval több az alföldi tavakhoz képest, azok ugyanis 1-1,5 méter vízmélységgel bírnak átlagosan. Ez mindenképpen megnyugtató, hisz a nyári nagy melegekben kialakuló oxigénhiányos állapot kialakulása nehezebben jön létre a mélyebb vizekben. Péterrel való beszélgetésem során rájöttem, hogy azon kevesek egyike, akik valóban értenek a halakhoz. Persze ez látszik a munkásságán is, mivel ő egy szigorú és következetes, előre gondolkodó tógazda. Kíváncsian érdeklődtem a halállomány iránt, mire Péter megdöbbentő számadatokat mondott, amiből csak a következőket tudtam megjegyezni, 20 kiló feletti pontyok, 30 kiló feletti amurok, számtalan rekordlistás méretű egyéb halfaj, de a végső „döfést", mégis a 20 kiló körüli csukák hallatán kaptam a szívembe. Feltettem magamnak a kérdést? Hol voltam én eddig! A beszélgetés kellően felcsigázott, ezért villámgyorsan kipakoltam felszerelésemet és hozzáláttam az etetőanyag bekeveréséhez. A tó hatalmas kárász állománnyal rendelkezik és persze rengeteg ponttyal. Etetőanyagomat is ennek tudatában állítottam össze.

Amígó tavi keverékem:

• 3 kg Maros Mix Hidegvízi Ponty Special
• 1 flakon Maros Mix Natúr CSL likőr
• 1 doboz csemegekukorica
• 1 liter élő csontkukac

A felszerelés
A horgászatra egy 3 méteres pickerbotot és egy Tubertini Kobe orsót választottam Az orsó dobjára 0,20-as Tubertini Special English süllyedő zsinór került. Ez a zsinórfajta rendkívül jól süllyed és azért ez az átmérő, mert így nem kötök dobóelőkét, amivel csak komplikálnám a szereléket. Ez a zsinór már elég erős ahhoz, hogy egy 15-20 grammos kosarat megtömve, dobóelőke nélkül is biztonsággal használhassunk. Arról pedig, hogy a vékony előke ne szakadjon el azonnal, a lágy bot és a Kobe orsó puha fékje gondoskodik. Szerelékem rendkívül egyszerű, egy öt centi hosszúságúra visszavágott gubancgátló csőből és a rá akasztott 20 grammos etetőkosárból áll. Ez szabadon csúszik a főzsinóron, melynek végébe egy kisméretű forgót kötök, természetesen a kötés elé egy apró gumigyöngy kerül, így védjük meg azt a folyamatos dobások okozta ütésektől. Ebbe a kis forgóba hurkolom bele az előre kötött előkéimet, ami jelen esetben egy 40 cm hosszúságú 0,11-es Tubrtini Dragon zsinórból készült. A horog pedig a hazai versenyhorgászok egyik kedvence a Tubertini Serie 2, 16-os méretben. Erről a horogról annyit érdemes megjegyeznem, hogy kategóriájában az egyik legkönnyebb horog, viszont súlya ellenére nagyon erős. Ami még szintén pozitívuma, az a megszokottól eltérő méretskála. Ugyanis 10-20-as méretig terjed a választék, ami semmi különöset nem mond az olvasónak, viszont 12-es mérettől felfele nem kettesével ugrik a méretezés, hanem egyenként, így valóban a legprecízebben tudjuk kiválasztani a megfelelő méretet.


A hideg egész pontosan 8 fokos vízben a halak igen óvatosak. Nem akartam nagy csobogással megalapozni a helyet, ezért néhány kisebb méretű gombócot dobtam be alapozás gyanánt és inkább folyamatos dobásokkal csaltam oda a halakat, mintegy ritmust adva a horgászatnak.
Az első óra csendesen telt, bármennyire figyeltem a spiccet, csak nem akart megmozdulni, be kellett érnem a tó csodálatos látványával. A hűvös szél egyre erősödött, mikor egy finom kapással megérkezett az első kárász.


Ahogy telt az idő egyre többen tették tiszteletüket a haltartómban. A kapások egyre vehemensebbé váltak, a halak megfeledkeztek félelműkről, s eluralkodott rajtuk az éhség. Ehhez nagyban hozzájárult az is, hogy kezdetben keverékem kevés csontit tartalmazott csak, de ahogy telt az idő egyre többet raktam a kosárba, később pedig csontikosárra cseréltem le az etetőkosarat, amelyet tisztán nyüzsgő lárvákkal töltöttem meg. A hideg vízben kárász és ponty horgászatakor rendkívül jól működik a sok csonti használata. Ilyenkor a horgászat első szakaszában használok több etetőanyagot, majd később pedig átállok a tisztán csonti bejuttatására. Erre több lehetőség is adott, megragaszthatjuk őket csontiragasztóval és az így kapott anyagból gombócokat formázva belőhetjük azt, de akár a kosárba is tömhetjük, habár ez utóbbi kicsit nehézkes, ugyanis dobás közben könnyen kiesik belőle. A jó ragasztás sok gyakorlást igényel, de könnyen megtanulható. Mivel én nem szeretek vele időt tölteni és egyébként is kizárólag kiakasztott zsinórklipsszel etetek, ezért én a lárvák bejuttatására a Maros Mix csontikosarát használom, szerintem ez a legegyszerűbb. Ha úgy vesszük észre, hogy a kukacok túl lassan másznának ki, tehát kitekeréskor még van a kosárban, akkor bővítsük ki a lyukakat rajta. Ezt egy zsebkéssel, de egy ollóval akár a vízparton is megtehetjük.


A folyamatos dobásoknak köszönhetően egy mozgó lárvákkal terített asztal várja az oda érkező halakat. Ahhoz, hogy a terített asztalon az én horgomat találják meg elsőnek színes csontikat használtam. Messzemenő következtetést nem sikerült levonnom, de a két szem volt a talán a megfelelő. Ahogy telt az idő, az etetésen kialakult nyüzsgésre felfigyeltek a pontyok is, előbb egy kisebbet, majd egy 4 kiló körülit sikerült horogra csalni. Ez már kellőképpen megdolgoztatta a felszerelést.
De a vékony 0,11-es előkére kötött Serie 2 típusú 16-os horog jól bírta a megterhelést, igaz nagyon óvatosan fárasztottam a hozzá mérten nagy halat. Szerencsére a lehűlt vízben a pontynak nem voltak hirtelen kirohanásai, melyek közepette elszakíthatta volna az előkét, így türelmes fárasztással szákba tudtam terelni.


A hideg ősz ellenére sikerült egy fogásban gazdag napot végighorgászni az Amígón. Minden horgászatot úgy fejezek be, hogy átgondolom a történteket és a miértekre keresem a válaszokat. Megpróbálok összefüggéseket keresni a horgászatomban, amit aztán más alkalmakkor próbálok, használok. Így születnek az új ötletek, praktikák. Ez a nap is tanulságos volt számomra, mert ismét bebizonyosodott a csontikosár létjogosultsága, melyet bátran ajánlok mindenkinek.