2011. december 24.Karácsonyi üdvözlet

A máskor oly eleven, már-már szemtelen vadkacsák velem szemben gubbasztanak, a túloldali móló kövein ücsörögve. Innét nézve mintha panoptikumot látnék, kitömött vadkacsákat. Némelyik szárnya alá dugta fejét nagy szomorúságában.

Sirályt sem látni, ahogy üres a kikötő és a móló, és már éppen elgondolkozom azon, miért ilyen kihalt ez a holdbélinek semmiképpen sem nevezhető környezet, amikor hangos cserregés oszlatja el a kétkedést.
Kázmér, a sziget szarkája köszönt rám a szomszédos háztetőről; nyilván amióta kiléptem a ház ajtaján, figyeli minden lépésemet. Tudom, jól ismer itt mindenkit, tudja, félnivalója nincs, ámbár amióta elcsente a vékony fűzőtűmet, már nem vagyok vele nagy barátságban. Odapillantok: félre fordítja fejét, majd odébb ugrik, és felborzolt tollakkal cserreg egy hangosat:
- Jó reggelt!
- Szép Karácsonyt, Kázmér - köszönök vissza, és elszégyellem magam, mert zsebre tett kézzel mégsem illik társalogni. - Talán visszahoztad a fűzőtűmet?
Kázmér értelmesen figyel rám, legalábbis nekem úgy tűnik, de mivel fűzőtűt nem látok a csőrében, inkább csak emlékeztetőnek szánom a megjegyzést. Kázmér persze azt lesi, vajon mit teszek le - mondjuk az ablakpárkányra. Talán egy szép sárga, kettőnullás horognak örülne a legjobban. Tavaly májusban, amikor az a hatalmas vihar leverte a fészkét, kisebbfajta horgászbolt zuhant le vele együtt. Bobót, az egyetlen élve maradt fiát Jani Papa nevelgette mindaddig, amíg egy szomorú napon Kázmér „saját szárnyúlag" átsegítette a másvilágra. Elvégre akkor már tudomása szerint nem a fia volt, a szigeten pedig más szarkának helye nincs...
Rövidesen Kázmér elrepül, átszáll a kikötősor platánfáinak egyikére, és hirtelen ismét minden mozdulatlan lesz.
A kacsák, mint holmi kitömött madarak, és sirályt sem látok repülni.
Az öböl vize félig befagyva. A kikötő pedig éppoly' szürke és egyhangú, akár az idei esztendő, melynek már csak a hátát látni - még néhány nap, és azt sem...
Ez a karácsony reggeli csend, kihaltság és mozdulatlanság mindazonáltal valahogy nem illik a képbe. Elvégre ma ünnep van, a szeretet ünnepe, mely rendesen hangokkal, élettel, mozdulatokkal teli. És emlékekkel...

...Horgászat?
Igen, volt az is. Ellopott órák, félórák erejéig. Idén süllőt például nem fogtam. Egyet sem. Jani Papa erre azt mondta: talán, ha beültem volna a csónakomba, és kihajózok a vízre, süllőzni... Igaza van, na de az a kedves süllő akár be is kopogtathatott volna hozzám. Elvégre nálunk mindenki előtt nyitva áll az ajtó.
Harcsát sem fogtam, ámbár ővelük többször is próbálkoztam. Azt hiszem, az volt a baj, hogy nem bíztam bennük. De hogy is bízhattam volna, amikor nyárelőn tele volt kifakult, eltorzult tetemeikkel a nagy víz? Írhatnám: cserbenhagytak, de ez nem lenne igaz: a bajt mi hoztuk rájuk. Mi hagytuk őket cserben. Sötét, szomorú hetek voltak azok...
Az ellopott órákat, félórákat - szerencsére - a pontyok tették mozgalmassá. Nem kárpótoltak ők semmit; nem hízelegtek, nem udvaroltak, egyszerűen csak a dolgukat tették. Kilók, centiméterek? Mit számítanak mindezek, amikor éppen csak parolázni van idő velük?...

...Az egyik kacsa most kinyújtja a lábát-nyakát, majd a vízre tottyan. A panoptikum erre megélénkül. Hirtelen mozdul még néhány társa, és csak most veszem észre, hogy időközben enyhe déli szél támadt. Mozognak már a levélhagyott faágak, mozdul a halott, kisárgult nádas is, és Kázmér oly' délcegen szeli át az öböl vizét, ahogy azt a sirályok szokták.
Belépek a házba, ahol fiam éppen a karácsonyfa díszítésén ügyködik, és a számítógép elé ülök. Látom, levelem érkezett. Bea, a Horgászati Kultúráért Egyesület titkára küldte a tagoknak, körlevél formájában. Rákattintok, megnyitom:

Kedves Uraim!

„Tudjátok, karácsonykor az ember mindig hisz egy kissé a csodákban, nemcsak mi, hanem az egész világ, az emberiség, amint mondják, hiszen ezért van ünnep, mert nem lehet álmok és csodavárás nélkül élni."
Amit Zsolt megálmodott, amit mi mindannyian megalapítottunk, és ötleteinkkel, munkánkkal viszünk előre, az is egy ilyen csoda. Reméljük, bármennyire is nehéz lesz, életben maradunk, és sikeresek, eredményekben gazdagok leszünk a jövő évben. Ezt kívánom magunknak.
Csodálatos ünnepeket kívánok mindenkinek és szeretteiteknek!
Áldott, békés Karácsonyt és sikeres, eredményekben gazdag Újévet!

Bácsiné B. Beáta
Az író pedig azonnal válaszolt:
Kedves Bea, Laci és Balu!
 
Az imént kaptam e-mailt egy aranyos nénitől.
Mondjátok meg annak a néninek, hogy: köszönöm!
Legyen öröm, békesség, egészség és szeretet a ti házatokban is, hiszen akkor minden megvan. Mondom: minden!
A többi pedig nem számít!
 
Boldog Karácsonyt kívánnak: Száriék (mint Margó, Sziszi és jómagam:-)

Az író miután elküldte a levelet, elővett egy kettőnullás méretű, aranyszínű horgot (ilyeneket már úgysem használ gyerekkora óta), gondosan alufóliába csavarta a hegyét, majd kihelyezte az ablakpárkányra.
Hiszen ma Karácsony van - mindenkinek!

Szári Zsolt