2012. február 03.Feeder, Tisza, jászkeszegek…

A rezgőspicces horgászat műfaján belül, talán a legnehezebb módszer a folyóvízi feederezés. Különösen igaz ez a Tiszára. Ez a víz ugyanis több szempontból is fejtörést okozhat nekünk, horgászoknak. Az igazán jó helyek elég eldugottak és csak ritkán vezet út a növényzetben gazdag ártereken keresztül. A vízpartra érve pedig gyakran találkozunk hosszú partvédő kövezéssel, ami szinte biztos, hogy rengeteg akadót rejt. Ha azonban pár dologra odafigyelünk a horgászat alatt, akkor garantáltan eredményesen zárulhat a nap.

Korábbi cikkemben már bemutattam a Tisza, Szeged feletti szakaszát. Akkor Ambrus Tibor volt a főszereplő, aki rakósbotjával csalta horogra a folyó jászkeszegjeit.
A nehéz terep ellenére, is megszerettem ezt a szakaszt, ezért úgy gondoltam, hogy a cikksorozatot három részre bontom. Vagyis a mostani írás a feederezésről fog szólni, és egy harmadik epizódban a folyóvízi bolognai botos praktikákat fogom részletezni, szintén Ambrus Tibor világbajnok közreműködésével.

Folyóvízen horgászunk
A folyóvízi feederezés alapja a végszerelék és a megfelelő etetőanyag összeállítása. Lehet bármilyen jó orsónk vagy botunk, ha ez a két fontos dolog nem megfelelően van összeállítva, nem sok értelme van a lázas előkészületnek. Leegyszerűsítve a dolgot, a csali, etetőanyag és maga a szerelék van legközelebb a halhoz, tehát ezeken múlik elsősorban, hogy kialakul-e a kapás. Ha ezekre a fontos dolgokra nem figyelünk oda, könnyen lehet, hogy kapás nélkül ússzuk meg a horgászatot.

Távolság kiválasztása
Az etetés távolságát több dolog is meghatározhatja. A legfontosabb szempont, hogy a halak hol tartózkodnak. Ősszel és télen a Tisza folyó e szakaszán (helyi horgászok szerint) a nagyobb jászok a meder közepére húzódnak be. Én ezúttal 50 méteres távolságban terveztem a horgászatot. Azért tudom ennyire pontosan az adatot, mert a horgászat előtt a parton kihúztam a szerelékeket és az 50. lépésnél beakasztottam a főzsinórt az orsón található zsinór kiakasztó fülbe. Ezt a műveletet mindkét botomon elvégeztem. Ehhez a fajta horgászathoz ugyanis két botra volt szükségem. Egy 3,6 és egy 3,9 méteres Tubertini Aymara Feedert készítettem elő. Ezek a pálcák a szokásosnál nagyobb terhelést bírnak, amit mi sem bizonyít jobban, hogy a horgászat napján a hosszabb változatot kizárólag etetőbotnak használtam. A fotón látható gombóc súlya minimum 80 gramm, amit a 120 g dobósúlyú Aymara gond nélkül elbírt. Ennek a botnak az orsójára 23-as fonott zsinórt tekercseltem teljes hosszban, ez kiválóan bírta az extrém terhelést.


A 3,6 méteres botot már horgászásra szántam. Egyszerű végszerelékem a következőképpen nézett ki: a főzsinór vastagsága 18-as volt. Ez elé kötöttem egy 7-8 méter hosszú, 16-os fonott dobóelőkét, ami jól bírja a dobásokat még nagy feederkosár használatakor is. Az ideális előke hossza 50-60 centi és vastagsága nyugodtan lehet 0,14-0,16-os. Az ennél vékonyabb és lágyabb előke könnyebben gubancolódik. A hideg vízben a 14-es méretű horog vált be a legjobban.


A láda, asztalka, botállvány és haltartó elhelyezése után egy etetőanyag nélküli, 30 grammos kosárral dobtam párat. Hamar kiderült, hogy a víz mélysége minimálisan 7-8 méter a parttól 50 méteres távolságban. Ennek tudatában pedig egy 70 grammos feederkosárral kezdtem meg a horgászatot.

Nem véletlenül hívják az őszi Tiszát „szőke" Tiszának. Gyönyörű, tiszta zöld színe van ilyenkor a folyónak és ebben a tiszta vízben különös figyelmet kell fordítani a megfelelő etetőanyag összeállítására is. Személy szerint ritkán keverek be folyóvízi etetőanyagot a vízparton. Célszerűbbnek tartom, hogy otthon, előző nap este már elő legyen készítve a másnapi keverék. Így a végeredmény egy nehezebb és jobb állagú etetőanyag lesz. Egy különleges adalékkal viszont teljesen máshogy járok el. A Maros Mix piros színű süllyedő morzsáját mindig a kész etetőanyaghoz teszem hozzá. A mellékelt fotón is látszik, hogy így sokkal feltűnőbbek a rikító morzsák a sötét etetőanyagban. Ez az adalékanyag pedig szárazon is képes lesüllyedni a vízben, tehát nem változtatja meg az etetőanyag viselkedését.

Recept, folyóvízi feederezéshez
Egy napos horgászatra (főleg akkor, ha teljesen új helyre megyünk) érdemesebb több etetőanyagot keverni. Ennek oka, hogy óhatatlanul „beleülhetünk" egy akadóba. Ahhoz, hogy elegendő legyen az etetőanyagunk egy másik hely megetetéséhez, jól jön a plusz kaja. Ami jó hír, hogy a folyóvízi horgászathoz nem feltétlenül kell a legdrágább etetőanyagokat megvenni. Sok olyan keverék van forgalomban a Maros Mix kínálatában, melynek az ára mellett az  állaga és vízben való viselkedése is megfelelő a folyóvízi horgászathoz.

Az őszi jászkeszeges receptem a következő volt:

• 2 kg EA Record Special etetőanyag
• 2 kg Maros Mix Series Feeder Hidegvízi Feeder etetőanyag
• 0,5 kg piros süllyedő morzsa (sós, élénkpiros morzsa, amit imádnak a folyóvízi keszegfélék)
• Az etetőanyaghoz kevés fekete festék is került, ami a letisztult, hideg vízben nagyon hasznos adaléknak számít.
• 1 doboz konzervkukorica
• 0,5 kg főtt kendermag

Csalik jászkeszegre
Köztudott, hogy a jász nagyon szereti a színes csalikat. Nem vagyok halbiológus és abban sem vagyok biztos, hogy látja a színeket, ettől függetlenül sokkal több kapást lehet elérni egy piros vagy egy sárga színű csalival. Érdekes, hogy a nap legnagyobb halát egy szem csemegekukoricával sikerült megfognom.

Etetés folyóvízen
Vágjunk bele...gondoltam magamban. Előkészítettem az etetőt, kimértem a pontos, 50 méteres távolságot és belőttem a szereléket. Az alapozó etetésnek összesen 12 gombócot szántam.
Itt érdemes megemlíteni, hogy a horgászok elronthatják a folyóvízi etetésüket azzal, hogy a nem sodrással lefelé, hanem felfelé dobják be. A végeredmény egyébként majdnem ugyan az, hiszen a folyó sodrása előbb-utóbb egy helyen rakja le a szereléket. Igen ám, csak a sodrással felfelé dobott szereléket több méteren keresztül görgeti a fenéken a víz, a lefelé dobott, pedig majdnem a beesés helyén áll meg.


Etetés után két szem piros csontival felcsaliztam a horgomat, megtöltöttem az etetőkosarat etetőanyaggal és gazdagon tettem bele bábot, kukoricát és csontit is. Bedobtam és türelmetlenül vártam a kapásokat. Szerencsére jó hírek jöttek a kövezés alsó felén horgászóktól. Fogtak pár szebb jászkeszeget úsztatva a part mellett, ez pedig bizakodással töltött el. 20 perc sem telt el és a spiccem hegye megmozdult. Jász kapására jellemző apró pöcögtetés jelezte, hogy a halak megérkeztek az etetésre.


Korábban már tapasztaltam, hogy ezek az apró rezegtetések a kosár lökdösésekor alakulnak ki. Egy jászcsapat, ahogy megtalálja a feederkosarat, szó szerint letámadják azt. Addig ütik, amíg van benne táplálék. Ekkor tehát felesleges a bevágás, hiszen nem a horgot találták meg uszonyos barátaink.
Újat dobtam, mert ilyenkor nem érdemes sokáig bent hagyni az üres feedert. Ahogy megérkezett a szerelék a 8 méteres mélységbe, a tünetek újra jelentkeztek, de ezúttal egy határozott mozdulattal el is húzta valami a kb. 2 oz-s spiccet. Gyors fárasztás után megszákoltam a nap első jászkeszegét. Nem volt nálam mérleg, de nagyon örültem a közel kilós példánynak.


Egy bő óra elteltével és három-négy hal után csalit váltottam. A 14-es Tubertini Seria 2 horogra egy szem kukoricát és egy szem piros csontit raktam. Utólag bevallom, hogy ezt a csalit elsősorban azért tűztem fel, mert szerettem volna pontyot is fogni a cikk miatt. Ezúttal nem jött össze a taktikám, de a csemegekukoricával sikerült megfognom a nap legnagyobb halát, egy közel másfél kilós jaszkót. Délután kettő körül a kapások teljesen leálltak. Ennek okára Ambrus Tibor jött rá. A horgászhelyem a folyót átszelő híd fölött volt. A nap mozgása miatt a helyet egy idő után teljesen beárnyékolta a nagy monstrum, ami valószínűleg zavarta az etetésen tartózkodó halakat. Ettől függetlenül egy fogásban gazdag, eredményes horgászatban volt részem.

Hasznos tippek folyóvízi feederezéshez:

1. Több feederkosarat is vigyünk magunkkal. Nem tudhatjuk előre, hogy a kiszemelt hely mennyi akadót rejt.
2. Ugyan ez a helyzet az előkékkel. Én minden alkalommal több, előre megkötött horgot tartok a szerelékes táskámban.
3. Ügyeljünk a dobóelőke és a fonott főzsinór megkötésére. Ha nem szabályosan kötjük össze a két zsinórt, könnyedén szétcsúszhat a csomó, akár egy bevágáskor is.
4. Főleg kövezésen van nagy szerepe egy teleszkópos, stabil bottartónak. Én egy háromlábú változatot használok már évek óta. Kövezésen még ezt is nagyon nehéz letenni, de úgy gondolom, hogy ez a legjobb megoldás.
5. Ne használjunk vastag főzsinórt. Kimondottan erős sodrásban vagy mély vízben van nagy szerepe a 18-20-as főzsinórnak. Ezekhez viszont feltétlenül kell dobóelőkét használni.