2012. február 10.Pedro a 18 kilós pikkelyes

Aki horgászik, az tudja, hogy szeptembertől „indulnak" csak be igazán a kapitális halak! Természetesen nem a naptárat figyelik, hanem jelez a biológiai órájuk és tudják, hogy még most van idejük felkészülni a télre, elraktározni azokat a tartalékokat, amik segítenek nekik átvészelni a fagyos évszakokat. Ez vezérelt minket, amikor sátrat vertünk október végén, gyors, egy éjszakás bojlis túránkra, a Serházzugi Holt-Tiszán.


A vénasszonyok nyara kitolódott, így napközben még gyönyörű, napsütéses idő fogadott minket, de vigyázni kellett, mert éjszakára már bőven „kabátos-sapkás" idő köszöntött ránk. A tábor állítása, a csalizás és a behordás már-már rutinszerű volt az év végére, így bőven sötétedés előtt már forralt borozhattunk székeinkben.
Éjfél előtt jelentkezett az első komolyabb vendég, akit Endre barátom kíméletesen lekezelt és pontyzsákba helyezett a reggeli fotózásig. 8 kiló felett állt meg a mérleg nyelve, ami akkor a legnagyobb volt az évben. Nagyon feldobódtunk, így nehezen ment a visszaalvás, de nagy nehezen sikerült.


A várva-várt hal
Hajnal öt órakor egyenletes, húzós kapásra ébredtem. Mire ki tudtam jönni a sátorból és sikerült bevágnom, addigra értékes másodpercek teltek el, ugyanis ellenfelem jelezte, hogy a horgon van, de valamiben elakad a zsinór. Endre kicsivel utánam, már fejlámpával és szákkal készen állt, hogy utána járjunk a dolgoknak. Pillanatok alatt csónakba szálltunk és a hal után indultunk. Kis idő múlva mielőtt fölé értünk, magától kipattant az akadóba leakadt damil, így elkezdődhetett a fárasztás. Nem mertem erőltetni, tudtam, hogy nem mindennapi hallal van dolgom. Komótosan, körbe-körbeforgatott minket a ladikkal, de komolyabb kitörései talán kettő, ha volt. Hiába próbáltam többször felhúzni, csak a bot hajlott karikába. Tudtam, hogy bőven 10 felett kell legyen, ugyanis hasonlót nem éltem át fárasztásnál. Nagyon féltem, hogy nehogy elszúrjak valamit, barátom folyamatosan nyugtatott, tanácsokkal látott el, de szemmel láthatóan ő is nagyon izgult. Cirka fél óra múlva, szinte egyik pillanatról a másikra éreztem, hogy mintha kicsit engedne a szorításból. Ekkor ösztönösen elkezdetem óvatosan pumpálni és néhány másodperc múlva áttörte a víztükröt egy hatalmas tőponty! Amit ekkor kiáltottunk kórusban, azt most nem írnám le! Rutinosan szákolt a társam, mire kitört belőle: „Jééézusom! Gábor, te látod mekkora?!"  Elkezdett remegni a térdem, ekkora halat nem, hogy fogni nem fogtam, de még élőben sem láttam! A legyőzött pikkelyest a csónakhoz fogva elindultunk kifelé.


Hajnalodott, az egész holtág gőzölgött, csak mi hárman voltunk a vízen. Életem hala, Endre és én. Felemelő érzés! Mikor kiértünk, gyorsan kipattantam, vizeztem a matracot, megkerestem a sebfertőtlenítőt és szóltam: „Jöhettek!". A mérleg a bruttó értéket mutatta, amiben a matrac súlya is benne volt. Ebben a helyzetben nehezen megy a számolás, de megoldottuk az egyenletet: a hal súlya 18,7 kilogramm! Nem hittünk a szemünknek! Idáig csak horgászújságokban láttunk hasonlót! Nagyon boldogok voltunk!

Pár apró részlet a horogról és csalikról
6-os méretű Gardner Mugga horogból kötött saskarom végszereléket vett fel a kapitális ponty. Ha ezt a szereléket alkalmazzuk, mindenképpen indokolt a lágy fárasztás, máskülönben a horog csúnya sebet ejthet a hal száján.
A csali 1 szem, májkivonatot tartalmazó, 20 mm-es Maros Mix XXL dip-es bojli volt. Ez egy viszonylag kemény golyó, ami a vadvizeken is jól működik a hidegebb évszakokban.
Ráetetésnek 8-10 szem, szétharapott bojlit és némi XXL magmixet (kendermag, kukorica, csicseriborsó, tigrismogyoró, mogyoró, csillagfürt, juharmag) szórtunk.


Extra kímélet mellett lekötöttük a pontyot, de már nem feküdtünk vissza. Alig vártuk, hogy felkeljen a nap, és megfelelő fényviszonyoknál lefényképezhessük a látszólag nagyon sokat megélt halat, akit Pedro-nak neveztünk el. Endre gyönyörű fotókat készített, még a visszaengedésnél is kattogtatott.


Titkon reméltük, hogy ad halat ez az októberi éjszaka, de ezt álmunkban sem gondoltuk volna! Megérte kitartani egész évben és megfogadni a tanácsokat! Mondanom sem kell, hogy már pakolásnál a következő túrát terveztük, amit már decemberben, a két ünnep között sikerült összehozni, de erről bővebben egy későbbi cikkben írok.