Termékek

AdalékAromaBotBottartóDobozok, ládákCsalikKiegészítő, kellékErnyőEtetőanyagBojliFőtt magvakHaltartó, merítő, csalihálóPelletHorogMűcsaliÓlomOrsóRuházatSzemüvegekSzettTáska, botzsák, száktartóÚszóVersenyládaDVD-k, KönyvekVödör, dézsaZsinórBojlis kellékekFeeder / fenekezős horgászat kellékeiRablóhalas kellékekRakós botos horgászat kellékeiÚszós horgászat kellékei

2012. augusztus 27.Gondolatok egy folyóvízi feederverseny kapcsán, avagy ahogyan én láttam

Hozzászólások (2 db)

Ígéretemhez híven, egy kicsit részletesebben is körbejárom a hétvégén lezajlott I. Haldorádó-Duna Feederkupa eseményeit. A folyóvízi peca sok indulónak ismeretlen terület volt, így voltak, akik az első forduló botlásai után találták meg a helyes utat, mások már korábban érkezve, elébe mentek a dolgoknak, és még az edzések alkalmával finomították a technikát. Most is bebizonyosodott, hogy azok tudnak jól szerepelni, akik időt szánnak a felkészülésre, és sokkal könnyebb helyzetben vannak azok, akik társ segítségével tudnak felkészülni. Azért merem ezt így kijelenteni, mert az első 10 helyezett mindegyike előzőleg „edzett” a pályán.

Gondolatok egy folyóvízi feederverseny kapcsán, avagy ahogyan én láttam

A pálya egyébként több szempontból is feladta a leckét. Egyrészt a hatalmas terméskövekkel megerősített partszakaszon nem volt egyszerű a láda felállítása, másrészt a három szektorra osztott pálya mindhárom szektora más-más áramlással bírt. Az A. szektorban a víz mélysége 3-3,5 méter körüli lehetett, itt 112-140 grammos kosarakkal lehetett fixen megállítva horgászni. A szektor széle, ami abszolút nyerő helynek számít folyóvízen, itt nem volt az.


Kevés folyóvízen megrendezett verseny van, így sokaknak feladta a leckét a pálya

Ennek oka a szektor szélét határoló kis kőrugany, illetve a rajthely előtt a vízbe 5-6 méteres távolságig benyúló terméskövekkel tarkított meder. Az első napon Vidó Feri sorsolt ide, aki csak akkor tudta meg, mi van előtte, miután számos hala lelépett, és egy elhaladó hajó szívóhatása elszívta a vizet előle, megmutatva, mit rejt a part széle. Egészen magasra tartott bottal lehetett csak áthúzni a halat a zsinórra veszélyes szakaszon, ami magába rejtette a halvesztés esélyét, hiszen erőltetni kellett a zsákmányt. Néha a ládára felállva kellett irányítani a horgon ficánkoló halat. Megoldás lehetett volna az. ha a halat „leengedve" kikerülve a zsinórgyilkos rész, húzzuk vissza, de ezt, a szektor végét lezáró kis rugany lehetetlenné tette. A pálya másik végén a széle (C szektor) is rejtett meglepetéseket.

Az A. szektor széle. A horogmarasztalókból látszik egy kevés. A képen is látható treppni hasznos kiegészítőnek bizonyult

Itt is volt egy víz alatti akadó, kagylóteleppel borítva, amibe könnyedén belehúzhatta a horgász a halat, de ezt ügyesen felismerte Döme Gábor, aki itt leengedhette a halat a sodrással, és folyás alól visszahúzva tudta kikerülni a veszélyes szakaszt. A C szektor további érdekessége az „öböl" volt. A pálya többi részéhez képest, itt egy kis „betüremkedés" van a pályán. Ez azt is jelenti, hogy az ide sorsoló 5-6 horgász a sodorvonaltól messzebb került, mint társaik. Az első napon, akik ide sorsoltak, igen keveset fogtak, így mindenki kíváncsian várta, mit hoznak ki a helyekből azok, akik rutinosabbak. Nos, a másnap ide sorsoló Erdei Attila egy hármast, azért megoldott innen. Egyértelműen nem lehetett felvenni a versenyt a szélen horgászókkal, de nem kellett feltartott kézzel feladni már az elején. A B szektorban is volt húzós, nagy kosarakat kívánó szakasz, de akadt olyan részlete is, ahol egy számmal kisebb is elég volt.

A szákolásnál fel kellett húzni a halat


Alkalmanként egészen magasra

Ez függött a távolságtól és a mélységtől. A B szektor volt a legegyenletesebb, itt szinte bárhová sorsolhatott a horgász, szerintem mindenhonnan megoldható volt a pálya. A kövezés meredeksége okozott néha meglepetéseket, illetve nem volt tanácsos a vízhez közel ülni, hiszen egy-egy elhúzó hajó komoly hullámverést is produkálhatott. Volt, aki személyesen megtapasztalta, milyen térdig elázni, de tanult az esetből, és másnap már kellő távolságot tartott a víztől. Nem túlságosan ragozva a dolgot, a pálya, folyóvizekhez mérten, szerintem egyenletes feltételeket biztosított. Néhány állóvízi pályánk sokkal rapszodikusabb.

A botok a dobásnál próbára lettek téve

Kosarak és távolság: A versenyen jellemzően 3-4-5 oz-s (84-112-140 gramm) nagy űrméretű folyóvízi kosarakat kívánt. Kevesen vállalták be a könnyebb, sodortatásra alkalmas kosarat, ami néha jól működik itt, de ezek most nem hozták meg a várt sikert. Egyértelműen a megállított, letalpalt kosarakat részesítették előnyben a halak. Ezek a kosarak megtöltve 140-200 grammosak is lehettek, így szükség volt a megfelelő botra is, amivel ezek bedobhatóak voltak. A távolságot ugyanis meg kellett tudni dobni még így is. A mezőny nagy része a biztosabb 20 méteres sávot horgászta, de nem kellett sok időnek eltelnie ahhoz, hogy mindenki bemenjen a halakat jobban adó 25-27 méteres távra. Egyes helyeken, ahol a sodorvonal távolabb esett, még további méterekkel kellet betoldani a dobásokba. A 120-150-200 grammos feederbotok nem kimondottan dévérezésre termettek, de vagy valamilyen gumizásai betoldással, (szigorúan a szabályoknak megfelelően!) vagy óvatos fárasztással megoldható volt a dévérek szákba terelése. Szerencsére az ordasi dévérek nem puha szájú „velenceiek", hanem kagylókon edzett, széthasítgatott, kemény szájú betyárok.


120-200 grammos botok, kimért, lassú mozdulatokkal lehetett...


...ekkora kosarakat megtöltve eldobni


Etetőanyag, csali: Akik dévérre készültek, és kellően meg is nehezítették a kaját, jó úton jártak. Volt, aki a füstölős etetőanyagban bízott, míg arra is volt példa, hogy kizárólag etetőanyaggal oldotta meg valaki - nem is rosszul - a feladatot. Ami nem hiányozhatott azonban, nem más, mint az élőanyag. Darabolt giliszta, aprószúnyog, csonti, a limitbe beleférő mennyiségben. Ennek a jó beosztása, időközbeni más jellegű felhasználása válthatta ki a haltalanabb pillanatokat. Igaz ez az etetőanyagra is. Attól, hogy azt valahogyan bekeverte valaki, nem biztos, hogy úgy is kellett végig felhasználni. A menet közben nedvesítés, esetleges plusz aromázás is varázsütésre kapást hozhatott. A mennyiség 12 liter volt, ezt ügyesen kellett beosztani, főleg, ha valaki még külön földet is kevert. Én első hallásra lehetetlennek találtam egy 5 órás versenyt folyóvízen ennyi kajával megoldani, de tévedtem. Ki lehetett hozni még akkor is, ha valaki 2-3 percenként dobott újra. Csaliként a giliszta, és a szúnyogcsokor egy szem fehér csontival volt a nyerő, bár volt, aki pinkivel fogott kapitális dévért.

Dévéres kaja, nehezítő anyag, fagyasztott, vagy forrázott csonti


Csali paletta

Előke, horog: Az előke 0,16-os zsinórból elég volt. Vékonyabbal nem lehetett a nagytestű halakat kihúzni a sodrásból, a vastagabbat meg nem biztos, hogy felvette a hal. Horogból 10-12-14-es méretekre volt szükség. A Gamakatsu 2260, 2270, Tubertini Serie 26-os, 2-es horgai beváltak. A lényeg, hogy a horognak, vékonynak, könnyűnek kellett lennie, ugyanakkor erősnek is. Az előke hossza is fontos volt, én úgy vettem észre, hogy az extrém hosszú, 120-150 centis előkék helyett a 70-80 centis hossz volt a jobb választás most.



A finom akadásokat...


...és a szákolást is bírniuk kellett erővel, de kellő finomsággal


Horgászat technikája: A versenyt megelőző 10 perces alapozó etetést majd' mindenki kihasználta. 8-10 kosárnyi alapok mentek be, majd 2-3 esetleg 5 perces rádobásokkal ment a pótlás. Mozgalmas, begyakorlott mozdulatokkal történő horgászatra volt szükség, amelyről még lesz szó, így nagyon nem szeretném körbejárni a témát, legyen mit olvasni a későbbiekben is. Annyit azonban meg kel említenem itt is, hogy ütemre kellett itt is horgászni. A jó helyzetfelismerés, a váltások jó ütemezése most is plusz kilókat jelentett. Ezekről azonban már egy másik írás fog szólni, érdemes visszakattintani, hiszen lesz még verseny máskor is itt, ki tudja, talán lesznek hasznos információk azoknak, akik jó szemmel olvasnak a sorok között.

Klasszikus bottartás, aminek az ellenkezőjét is láttam


A pályán kevés márna...


...ám annál több nagytestű dévér akadt horogra

Írta: Polyák Csaba (csabio)

 


Kapcsolódó anyagok


Hozzászólok



Hozzászólások

2012.08.28. 14:34

Nagyon korrekt összefoglaló cikk, köszönjük!
És amikor kifejted majd a részleteket....
... na akkor elolvadunk, az biztos :D

Üdv:
Kistván

2012.08.28. 10:55

Köszönjük a beszámolót!!
Egy olyan kérdésem volna, hogy milyen típusú végszerelék kötés vált be leginkább?
Grat. a győzteseknek!

Üdv,
Peti


További írások


Hírarchívum


Lap tetejére
«« Vissza az előző oldalra
Magazin Online TV